Oratio oecumenica

Mennyei Atyánk, há­la­telt szív­vel ál­lunk meg előt­ted. Ál­dunk ke­gyel­me­dért, hogy egy­há­zat ala­pí­tot­tál a föl­dön, és hogy mi is a tag­jai le­he­tünk. Add ne­künk Szent­lel­ke­det, hogy el­hí­va­tá­sunk­hoz mél­tó­an él­jünk ezen a föl­dön.

Is­te­nünk, te lá­tod, hogy mi­lyen sö­tét­ség vesz kö­rül min­ket, és mennyi­re jól érez­zük ma­gun­kat eb­ben a sö­tét­ben, mert így nem lát­hat­juk bű­ne­in­ket, és sok­szor úgy gon­dol­juk: ami nem lát­szik, az nincs is. Ké­rünk, add ne­künk Szent­lel­ked vi­lá­gos­sá­gát, hogy ne elé­ged­jünk meg a kül­ső csil­lo­gás­sal – mely ide­ig-órá­ig va­ló –, vi­lá­gíts éle­tünk­be szent igéd ál­tal, hogy töb­bé ne le­gyen von­zó szá­munk­ra a sö­tét. Ne en­gedd, hogy vi­lá­gos­sá­god fé­nyét vé­ka alá rejt­sük. Tégy min­ket al­kal­mas esz­kö­ze­id­dé, hogy meg­lás­sák raj­tunk a te vi­lá­gos­sá­go­dat ab­ban a kö­zös­ség­ben, aho­vá ren­del­tél.

Kö­szön­jük, Urunk, hogy te azo­kat ke­re­sed, akik erőt­le­nek és ki­csi­nyek. A te ke­zed­be tesszük le min­den ter­hün­ket, me­lyek­től ros­ka­doz­nak vál­la­ink; min­den kép­mu­ta­tá­sun­kat, mely el­hi­te­ti ve­lünk, hogy min­den­nap új ál­ar­cot vi­sel­he­tünk; ön­zé­sün­ket, mely el­ta­kar­ja elő­lünk em­ber­tár­sun­kat; mind­ezek­től va­kok és sü­ke­tek va­gyunk, ma­gá­nyo­san él­de­gé­lünk be­zárt vi­lá­gunk­ban. Te hal­lod két­ség­be­esett ki­ál­tá­sun­kat, kö­nyö­rülj raj­tunk!

Se­gíts, hogy meg­ma­rad­junk gyer­me­ke­id­nek, ne akar­junk mi erő­sek és böl­csek len­ni ön­ma­gunk­ban, ha­nem a te erőd­del és böl­cses­sé­ged­del jár­junk azon az úton, me­lyen el­in­dí­tot­tál.

Imád­ko­zunk a gyer­me­ke­kért, fi­a­ta­lo­kért. Ren­delj mel­lé­jük olyan szü­lő­ket, ne­ve­lő­ket, lel­ki kí­sé­rő­ket, akik az iga­zi ér­té­ke­ket tud­ják köz­ve­tí­te­ni szá­muk­ra, hogy ne té­ved­je­nek el ku­sza, kép­mu­ta­tó vi­lá­gunk­ban, hogy meg­lás­sák igéd­ben az egye­dü­li vi­lá­gos­sá­got, az út­mu­ta­tást.

Gon­do­lunk azok­ra, akik be­te­gen fek­sze­nek ott­hon vagy a kór­há­zak­ban, és vár­ják a gyó­gyu­lást; a szo­mor­ko­dók­ra, akik vi­gasz­ra vár­nak; a ma­gá­nyo­sok­ra, akik nem lát­ják lé­tük ér­tel­mét. Add ne­kik erő­det, mert a te erőd ál­tal erőt­len­sé­gük, el­esett­sé­gük nem lesz nyo­masz­tó szá­muk­ra.

Kö­nyör­günk azo­kért, akik­re egy­há­zunk ve­ze­té­sét bíz­tad; adj böl­cses­sé­get és erőt ne­kik, hogy he­lye­sen dönt­se­nek, és hi­tet, hogy egye­dül rád tá­masz­kod­ja­nak.

Jé­zus Krisz­tu­sért ké­rünk, hall­gass meg min­ket! Ámen.