evél&levél

Jé­zus mond­ja: „Én va­gyok az út, az igaz­ság és az élet…” (Jn 14,6) Jé­zus Krisz­tus­nak az ön­ma­gá­ról mon­dott sza­vai je­len­tet­ték alap­ját és cél­ját a vár­pa­lo­tai evan­gé­li­kus óvo­dá­ban szer­ve­zett csen­des­nap­nak feb­ru­ár 7-én, szom­ba­ton. A pi­he­nő­nap el­le­né­re meg­telt az óvo­da au­lá­ja szü­lők­kel, gyü­le­ke­ze­ti ta­gok­kal, vi­dék­ről ér­ke­zett ven­dé­gek­kel. Az ön­ma­gunk éle­té­ben, a csa­lá­dok éle­té­ben, gyü­le­ke­ze­tünk­ben, tár­sa­dal­munk­ban, nem­ze­tünk­ben lát­ha­tó mély vál­ság­ból, ki­lá­tás­ta­lan­ság­ból, re­mény­te­len­ség­ből va­ló ki­út le­he­tő­sé­gé­re mu­tat­tak rá az elő­adók.

Dr. Ró­kus­falvy Pál pszi­cho­ló­gus­pro­fesszor (képünkön) a nem­zet, tár­sa­da­lom be­teg­sé­gét az egyén, az én sze­mé­lyes fe­le­lős­sé­gén ke­resz­tül mu­tat­ta be. Ki­fej­tet­te, hogy ha az em­ber szí­vé­ben Jé­zus Krisz­tus az Úr, ak­kor meg­ol­dó­dik a csa­lá­dok vál­sá­ga, raj­tuk ke­resz­tül pe­dig gyó­gyul­ni kezd a tár­sa­da­lom is.

Lup­ták György kis­kő­rö­si evan­gé­li­kus lel­kész, es­pe­res az egy­ház, a gyü­le­ke­zet és a ke­resz­tény em­ber vál­sá­gá­ról be­szélt. Elő­adá­sá­ban ki­fej­tet­te, hogy hi­á­ba vall­juk ma­gun­kat ke­resz­tény­nek, hall­gat­juk hét­ről hét­re az ige­hir­de­tést, ha nincs sze­mé­lyes, ben­ső­sé­ges na­pon­kén­ti kap­cso­la­tunk az élő Úr­ral, Jé­zus Krisz­tus­sal, ak­kor min­den cse­lek­vé­sünk, igye­ke­ze­tünk tes­ti, em­be­ri eről­kö­dés lesz; le­gyünk akár lel­ké­szek, or­vo­sok, ta­ka­rí­tók, pe­da­gó­gu­sok vagy bár­mi má­sok.

Sze­ve­ré­nyi Já­nos or­szá­gos evan­gé­li­kus misszi­ós lel­kész imád­ság­gal kez­dett elő­adá­sá­ban az év igé­jé­ről és az az­na­pi igé­ről be­szélt. Ami szá­munk­ra em­be­ri­leg le­he­tet­len­nek tű­nik a ma­gunk éle­té­ben és a gyü­le­ke­ze­tünk­ben, tár­sa­dal­munk­ban – az Is­ten szá­má­ra le­het­sé­ges! Le­te­het­jük min­den nyo­mo­rú­sá­gun­kat, ön­ma­gunk­ban fel­is­mert sö­tét dol­ga­in­kat, és Is­ten meg­old­ja őket, és az ő vi­lá­gos­sá­gá­ban ré­sze­sít Jé­zus Krisz­tus ál­tal. Nem hagy ma­gunk­ra ben­nün­ket, ha­nem az ő ál­dá­sát ad­ja to­váb­bi éle­tünk­re. Ne­künk ezt az ál­dást szük­sé­ges to­vább­ad­nunk a kör­nye­ze­tünk­ben, meg­lát­va a tes­ti-lel­ki szük­sé­get szen­ve­dőt – ál­dás­sá vál­ni a szá­má­ra.

Az elő­adá­sok kö­zött a té­si Szél­lel­bé­lel­tek együt­tes ze­nélt, éne­kelt a részt­ve­vők szí­vét-lel­két az Úr je­len­lé­té­be von­va. A nap prog­ram­ját Pol­gár­di Sán­dor, a Veszp­ré­mi Egy­ház­me­gye es­pe­re­se mo­de­rál­ta, ve­zet­te.

Ez a csen­des­nap rá­mu­ta­tott az út­ra, az igaz­ság­ra és az élet­re, az egyet­len ki­út­ra – Jé­zus Krisz­tus­ra! Há­la le­gyen őné­ki mind­ezért!

L.-né Zsuzsa (Várpalota)