Keresztutak

Haj­lék­ta­lan em­ber nem volt a tél ál­do­za­tai kö­zött Nyír­egy­há­zán! Ez nem­csak azt je­len­ti, hogy az Ol­ta­lom Sze­re­tet­szol­gá­lat meg tud­ja men­te­ni a fe­dél nél­kül élõ­ket a sza­bol­csi me­gye­szék­he­lyen, de an­nak a tö­rek­vé­sük­nek a he­lyes­sé­gét is iga­zol­ja, me­lyért már hosszabb ide­je dol­goz­nak: hogy a haj­lék­ta­lan­ság miatt ve­szé­lyez­te­tet­tek­re, a mély­sze­gény­ség­ben élõk­re is ter­jed­jen ki a mun­ká­juk. Az idei tél Sza­bolcs-Szat­már-Be­reg me­gyei ál­do­za­tai ugyan­is mind ma­gá­nyos, mély­sze­gény­ség­ben élõ és ál­ta­lá­ban idõs em­be­rek vol­tak.

A Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház fenn­tar­tá­sá­ban és a vá­ros­sal szer­zõ­dés­ben mû­kö­dõ Ol­ta­lom Sze­re­tet­szol­gá­lat szak­mai ve­ze­tõ­je, Dez­a­no­ve Bar­to­lo­meu Ina­cio nem osz­tá­lyoz, ami­kor az idei tél ta­pasz­ta­la­ti­ról kér­dez­zük, a „szö­ve­ges ér­té­ke­lést” vá­laszt­ja:

– Ha nincs tár­sa­dal­mi össze­fo­gás, a mun­kánk nem le­het ered­mé­nyes, ez az el­sõ ta­nul­ság, és ész­re kell ven­ni, hogy az idei té­li krí­zis ide­jén ez az össze­fo­gás elõ­ször lét­re­jött! Emel­lett inf­ra­struk­tú­ra és hu­mán erõ­for­rás szük­sé­ges ah­hoz, hogy az em­be­re­ket men­te­ni tud­juk. Azt kell lát­ni, hogy azok kö­zött va­gyunk ered­mé­nye­sek, aki­ket ez az el­lá­tó­rend­szer el­ér, de akik nin­cse­nek a lá­tó­kö­rünk­ben – a bo­kor­ta­nyák­ban, a pe­rem­ke­rü­le­tek­ben mély­sze­gény­ség­ben ten­gõ­dõk –, azok nin­cse­nek biz­ton­ság­ban. A mai vi­lág­ban nem mond­hat­juk, hogy száz szá­za­lék­ban fel­ké­szül­tek va­gyunk, de a nap­pa­li cent­rum, mely ké­pes ru­gal­ma­san al­kal­maz­kod­ni a szük­ség­le­tek­hez, fon­tos elõ­re­lé­pés.

A Nap­pa­li Szol­gál­ta­tó Köz­pont Nyír­egy­há­za szé­lén, a Rá­kó­czi úton eu­ró­pai uni­ós tá­mo­ga­tás­sal va­ló­sult meg, el­sõd­le­ges funk­ci­ó­ja a nap­pa­li me­le­ge­dõ és a nép­kony­ha mû­köd­te­té­se, de olyan in­for­má­ci­ós és szo­ci­á­lis szol­gál­ta­tá­sok­ra is ké­pes, me­lyek ép­pen­ség­gel meg­óv­ják a haj­lék­ta­lan sors­tól a ne­héz hely­zet­be ju­tott em­be­re­ket.

– Oly­kor pusz­tán azért lesz va­la­ki haj­lék­ta­lan, mert nem tud­ja, hogy van más le­he­tõ­sé­ge is – ma­gya­ráz­za a nyír­egy­há­zi haj­lék­ta­lan­el­lá­tás­ban kis hí­ján év­ti­ze­des ta­pasz­ta­lat­tal bí­ró szak­em­ber. – Meg­ér­ke­zik va­la­ki a vá­ros­ba egy ke­vés­ke pénz­zel, ami­bõl mond­juk ti­zen­öt na­pig tud él­ni. Ha nincs szo­ci­á­lis há­ló, amely ké­pes szá­mol­ni az­zal, hogy mi kö­vet­kez­het az il­le­tõ szá­má­ra ti­zen­öt nap múl­va, ak­kor biz­tos meg­re­ked a haj­lék­ta­lan lét­ben…

A né­met Bahn­hof misszió pél­dá­já­nak meg­fe­le­lõ­en mo­sá­si és tisz­tál­ko­dá­si le­he­tõ­ség, az ok­má­nyok be­szer­zé­sé­ben, pót­lá­sá­ban nyúj­tott se­gít­ség, in­gye­nes te­le­fo­ná­lás, al­bér­let-köz­ve­tí­tés pi­a­ci vagy ba­rá­ti ala­pon – olyan moz­za­na­tok, me­lye­ken egy em­ber to­váb­bi sor­sa múl­hat. S akik ké­pe­sek és akar­nak dol­goz­ni, azok­nak se­gí­te­nek vissza­ta­lál­ni a mun­ka vi­lá­gá­ba. Mind­ez meg­tör­tén­het még az elõtt, hogy a ki­sik­lott éle­tû em­ber bõ­ré­be be­le­ég­ne a haj­lék­ta­lan­ság bé­lye­ge…

A nap­pa­li me­le­ge­dõn, nép­kony­hán, krí­zis­el­lá­tá­son, szol­gál­ta­tá­so­kon kí­vül itt mû­kö­dik a szen­ve­dély­be­te­gek nap­pa­li el­lá­tó he­lye, és ez is fon­tos esz­köz a tel­jes le­csú­szás meg­elõ­zé­sé­ben, hisz ta­lán ma már sen­ki­nek sem kell ma­gya­ráz­ni, ho­gyan függ össze az al­ko­ho­liz­mus, a mun­ka­hely el­vesz­té­se, vá­lás, haj­lék­ta­lan­ság, tár­sa­dal­mi ki­re­kesz­tõ­dés al­kot­ta ör­dö­gi kör, amely­be meg­fe­le­lõ szak­ér­te­lem­mel be le­het és be kell avat­koz­ni. Mi­re a kli­en­sek rá­akad­nak az el­lá­tó­ra, in­kább már a vissza­ka­pasz­ko­dás­ról be­szél­he­tünk per­sze, de nem sza­bad tü­rel­met­len­nek len­ni.

– Együtt dol­go­zik az or­vos és a szo­ci­á­lis mun­kás. A mi fel­ada­tunk vissza­ad­ni azo­kat a ké­pes­sé­ge­ket, me­lyek le­he­tõ­vé te­szik a tár­sa­dal­mi in­teg­rá­ci­ót. Az ide­já­rók nyolc­van­öt szá­za­lé­ka már haj­lék­ta­lan, de ti­zen­öt nem, a több­sé­gük al­ko­ho­lis­ta, és már na­gyon sok a já­ték­szen­ve­déllyel küz­dõ em­ber is. A mi tá­mo­ga­tá­sunk­kal meg­tart­ják az absz­ti­nen­ci­át, és mi se­gí­tünk meg­fe­le­lõ­en el­töl­te­ni azt a sza­bad idõt, amely egyéb­ként a leg­na­gyobb ve­szély az ál­la­po­tuk rom­lá­sa szem­pont­já­ból.

Még csak a haj­dan mun­kás­õr­lak­ta­nya­ként, majd rend­õr­õrs­ként funk­ci­o­ná­ló épü­let át­ala­kí­tá­sá­nak ter­ve­i­vel is­mer­ked­tünk, ami­kor el­hang­zott, hogy haj­lék­ta­la­nok idõ­sott­ho­nát is ma­guk­ban fog­lal­nak a ter­vek. Ez a szál köz­ben mint­ha el­ve­szett vol­na, de mint az in­téz­mény­ve­ze­tõ ma­gya­ráz­za, oka van, hogy ke­ve­sebb szó esett a bent­la­ká­sos in­téz­mény­rõl:

– Nem volt az uni­ós pá­lyá­zat ré­sze, a nap­pa­li cent­rum­tól tel­je­sen el­kü­lö­nít­ve dol­goz­tunk raj­ta. A Szo­ci­á­lis és Mun­ka­ügyi Mi­nisz­té­ri­um tá­mo­ga­tá­sá­val és sa­ját for­rá­sok fel­hasz­ná­lá­sá­val ala­kí­tot­tuk ki az öt­ven fé­rõ­he­lyes bent­la­ká­sos in­téz­ményt. Ez is si­ker­tör­té­net, mert na­gyon ke­vés eh­hez ha­son­ló lé­te­sít­mény van.

– De mi­ért van rá egy­ál­ta­lán szük­ség? Ha va­la­ki meg­öreg­szik, mi­ért nem le­het akár­me­lyik szo­ci­á­lis ott­hon­ban el­he­lyez­ni?

– Ma­gyar­or­szá­gon szá­mos olyan el­lá­tá­si for­ma van – nem csak a szo­ci­á­lis szfé­rá­ban –, me­lye­ket akár diszk­ri­mi­na­tív­nak is ne­vez­het­nénk. Az egész­ség­ügyi utó­ke­ze­lõ­ket is ilyen­nek le­het te­kin­te­ni. De ha be­ha­tób­ban ta­nul­má­nyoz­zuk e rend­sze­rek mû­kö­dé­sét, rá­jö­vünk, hogy a tár­sa­da­lom za­var­ta­lan mû­kö­dé­sé­hez né­ha szük­sé­ges akár szeg­re­ga­tív el­lá­tás meg­szer­ve­zé­se is, csak hogy ki­egé­szít­se az in­teg­rá­ci­ót.

Egy haj­lék­ta­lan, ha szo­ci­á­lis ott­ho­ni el­he­lye­zé­sét ké­ri, csak a vá­ró­lis­tá­ig jut el. Ez ta­pasz­ta­lat, és ez­zel nem ér­de­mes vi­tat­koz­ni, ezért a mi­nisz­té­ri­um is rá­jött, hogy ki kell egé­szí­te­ni az el­lá­tó­rend­szert a haj­lék­ta­la­nok idõ­sott­ho­ná­val. Az or­szág­ban csak ki­lenc ilyen mû­kö­dik, pe­dig az igény nagy. A mi ré­gi­ós el­lá­tást biz­to­sí­ta­ni hi­va­tott in­téz­mé­nyün­ket fél éve nyi­tot­tuk meg, és már ne­künk is ter­je­del­mes a vá­ró­lis­tánk, hu­szon­egyen van­nak raj­ta. Amíg he­lyet tu­dunk biz­to­sí­ta­ni ne­kik, ad­dig át­me­ne­ti szál­lón, éj­je­li me­ne­dék­he­lye­ken lak­nak.

Most nem baj, hogy a nyír­egy­há­zi át­lag­em­ber még nem pon­to­san tud­ja, hogy ami a Rá­kó­czi úton az Ol­ta­lom Sze­re­tet­szol­gá­lat szak­em­be­re­i­nek ál­do­za­tos mun­ká­já­val fel­épült, pon­to­san mit is ta­kar, de leg­alább­is nem forrt össze a szem­re tet­sze­tõs, szép, mo­dern épü­let a haj­lék­ta­lan­ság fo­gal­má­val. Hogy ide bár­ki be­tér­het, aki­nek se­gít­ség­re van szük­sé­ge, azt a sze­re­tet­szol­gá­lat ed­dig is hir­det­te. A szol­gá­lat ál­tal nyúj­tott tá­masz a té­li krí­zis ide­jén ér­té­ke­lõ­dött fel, ami­kor Nyír­egy­há­zá­nak ége­tõ szük­sé­ge volt ar­ra, hogy meg­ne­vez­ze a he­lyet, a cí­met, ahol az aj­tó va­ló­ban nyit­va van min­den rá­szo­ru­ló elõtt. Meg is ta­lál­ta min­den­ki az Ol­tal­mat, aki ke­res­te.

Veszp­ré­mi Er­zsé­bet