Keresztutak

Apai ágon evan­gé­li­kus pap­csa­lád­ból szár­ma­zom. Déd­nagy­apám do­mo­nyi Ko­ren Ist­ván aszó­di es­pe­res, Pe­tő­fi Sán­dor „jó öreg ta­ní­tó­ja” volt. Édes­apám uno­ka­test­vé­re pe­dig D. Ko­ren Emil evan­gé­li­kus lel­kész, aki éle­te je­len­tős ré­szét a finn–ma­gyar kap­cso­la­tok ápo­lá­sá­nak szen­tel­te. Tő­le lát­tam pél­dát ah­hoz ha­son­ló sze­re­tet­re, mint ami­lyen – édes­apám el­be­szé­lé­se alap­ján – Hol­lan­dia ré­szé­ről nyil­vá­nult meg Ma­gyar­or­szág irá­nyá­ban az el­ső vi­lág­há­bo­rú után.

-1920. ja­nu­ár 24-én Jo­han­na H. Kuy­per a kö­vet­ke­ző fel­hí­vást tet­te köz­zé a De Stan­da­ard cí­mű lap ha­sáb­ja­in: „Bi­zott­ság ala­kult az el­esett ma­gyar gyer­me­kek Hol­lan­di­á­ba ho­za­ta­lá­ra. Eh­hez azon­ban el­ső­sor­ban pénz szük­sé­ges, má­sod­sor­ban csa­lá­dok, ame­lyek eze­ket a gyer­me­ke­ket leg­alább két hó­nap­ra in­gyen ven­dé­gül lát­ják. A há­gai Odijck­stra­at 36.-ba vár­juk azok­nak a csa­lá­dok­nak a cí­mét, ame­lyek ma­gyar gyer­me­ke­ket sze­ret­né­nek fo­gad­ni, pon­to­san meg­je­löl­ve, hogy nem­re, élet­kor­ra, val­lás­ra, hely­zet­re va­ló te­kin­tet­tel leg­in­kább ki­ket vár­nak, és hogy eset­leg a ru­há­zat­ról is tud­ná­nak-e gon­dos­kod­ni. Az el­ső vo­nat hat­száz gyer­mek­kel ha­ma­ro­san el­in­dul Bu­da­pest­ről, me­lyet az Önök ál­do­zat­kész­sé­ge foly­tán még szá­mos vo­nat kö­vet­het.”

Ezt az el­ső vo­na­tot va­ló­ban sok to­váb­bi kö­vet­te. Hol­lan­dia hoz­zá­ve­tő­leg hét­ezer gyer­me­ket fo­ga­dott. A nyo­mor­ból jó­lé­tet és csa­lá­di har­mó­ni­át nyúj­tot­tak a kis ven­dé­gek­nek. Tud­ni kell eh­hez, hogy Hol­lan­di­á­ban olyan nagy volt ab­ban az idő­ben a vál­ság, hogy há­rom hét alatt tíz bank ment tönk­re, még­sem a ke­se­rű­ség irá­nyí­tot­ta az em­be­rek gon­dol­ko­dá­sát, ha­nem igye­kez­tek egy­mást meg­se­gí­te­ni.

-2010. feb­ru­ár 8-án lesz ki­lenc­ven éve, hogy az el­ső gyer­me­ke­ket szál­lí­tó vo­nat el­in­dult. Édes­apám em­lé­ké­re és a hol­land nép előt­ti fő­haj­tás­ként egyé­ni kez­de­mé­nye­zé­sem­ből fa­ka­dó tár­sa­dal­mi össze­fo­gás­sal prog­ram­so­ro­za­tot in­dí­tok el idén nyá­ron, amely 2010. feb­ru­ár 8-án hi­va­ta­los ün­nep­ség­gel vég­ző­dik. A so­ro­zat cí­me: Thanks Net­her­lands! („Kö­szön­jük, Hol­lan­dia!”)

Mi­vel 1920-ban is a gyer­me­kek vol­tak a fő­sze­rep­lők, úgy gon­do­lom, fon­tos, hogy a hol­land–ma­gyar ren­dez­vény­so­ro­zat­ban is je­len­tős hely­re ke­rül­je­nek azok a prog­ra­mok, ame­lyek a gyer­me­kek­ről szól­nak. Az ő be­vo­ná­su­kat azért is fon­tos­nak tar­tom, mert saj­ná­la­tos mó­don a negy­ven év alat­ti kor­osz­tály már szin­te sem­mit nem tud er­ről a tör­té­nel­mi ese­mény­ről. Pe­dig a ma­gyar gyer­me­kek hol­lan­di­ai tar­tóz­ko­dá­sa, majd utá­na a ven­dég­lá­tók­kal va­ló kap­cso­lat­tar­tás olyan „dip­lo­má­cia” volt, ame­lyet bár­mely dip­lo­ma­ta meg­iri­gyel­het­ne.

A mi csa­lá­dunk nyolc­van­ki­lenc éve ör­vend hol­land ba­rá­ti kap­cso­la­tok­nak (lásd a mellékelt felvételeket). Édes­apám hol­land ne­ve­lő­szü­le­i­nek le­szár­ma­zot­ta­i­hoz ve­zet­nek ezek a szá­lak. Ma­gyar­or­szá­gon ma is él­nek még olyan – ki­lenc­ven év kö­rü­li – né­nik, bá­csik, akik má­ig há­lás szív­vel em­lé­kez­nek a hol­lan­di­ai évek­re.

Sze­ret­nék mi­nél több olyan em­bert fel­ku­tat­ni, akik­nek – vagy va­la­me­lyik csa­lád­tag­juk­nak, is­me­rő­sük­nek – bár­mi­lyen mó­don kö­zük volt az 1920-ban kez­dő­dött gyer­mek­men­tő ak­ci­ó­hoz

Thanks Net­her­lands! cím­mel hol­land–ma­gyar gyer­mek­rajz-ki­ál­lí­tás nyí­lik ez év jú­ni­us 19-én 16 órai kez­det­tel Bu­dán, a Nán­csi Né­ni ven­dég­lő­jé­ben. A ha­tár­idők­ről és min­den to­váb­bi prog­ram­ról elő­ze­tes fel­vi­lá­go­sí­tást adok a 70/425-9795-ös te­le­fon­szá­mon vagy e-mail­ben, a gi­zel­la.ko­ren@fre­e­mail.hu cí­men.

Sze­ret­ném a moz­gás­sé­rült és egyéb fo­gya­ték­kal élő gyer­me­ke­ket is be­von­ni a prog­ram­ba, szí­ve­sen fel­ke­res­ném az ér­dek­lő­dő in­téz­mé­nye­ket. Eh­hez és az egész ren­dez­vény­so­ro­zat­hoz vá­rom a se­gí­te­ni aka­ró hon­fi­tár­sa­im je­lent­ke­zé­sét. Egész nya­rat ki­töl­tő ren­dez­vé­nye­ket, prog­ra­mo­kat ter­ve­zek, ame­lye­ken részt ve­het­nek a ha­zánk­ban tar­tóz­ko­dó hol­land ven­dé­gek. Öt­le­te­ket szí­ve­sen fo­ga­dok. Olyan csa­lá­dok je­lent­ke­zé­sét is vá­rom, ame­lyek szí­ve­sen fo­gad­ná­nak nyá­ron né­hány nap­ra hol­land csa­lá­do­kat. Ke­re­sem azo­kat a cé­ge­ket vagy ma­gán­sze­mé­lye­ket, ame­lyek és akik au­tó­val, eset­leg kis­busszal szí­ve­sen szál­lí­ta­nák a kü­lön­bö­ző hely­szí­nek­re ked­ves hol­land ven­dé­ge­in­ket.

Ja­nu­ár ele­je óta szer­ve­zem a Thanks Net­her­lands! nyá­ri ese­mé­nye­it. Re­mé­lem, hogy az ál­ta­lam in­dí­tott ese­mény­so­ro­zat nö­ve­li ha­zánk nép­sze­rű­sé­gét az eu­ró­pai nem­ze­tek kö­ré­ben, eme­li jó hír­ne­vét.

Sze­re­tet­tel vá­rom a je­lent­ke­ző­ket, is­ko­lá­kat, in­téz­mé­nye­ket, egy­há­za­kat, il­let­ve min­den se­gí­te­ni vá­gyó em­bert.