A hét témája

Üte­mes láb­do­bo­gás­sal „tap­sol­ták vissza” az utó­ta­lál­ko­zó részt­ve­vői a Szél­ró­zsa Ban­det le­mez­be­mu­ta­tó kon­cert­jük vé­gén. Hu­szák Zsolt­tal, egy­há­zunk if­jú­sá­gi re­fe­ren­sé­vel, egy­ben a „ban­da” je­len­le­gi basszus­gi­tá­ro­sá­val két nap­pal ké­sőbb be­szél­get­tünk. Meg­ha­tot­tan em­lé­ke­zett vissza a tet­szés- és sze­re­tet­nyil­vá­ní­tás ezen for­má­já­ra csak­úgy, mint a kő­sze­gi ta­lál­ko­zó­ra.

– Nem­egy­szer hal­lot­tam, hogy a fi­a­ta­lok a reg­ge­li ro­ha­nás­ban csak annyit ve­tet­tek oda egy­más­nak, si­et­nek a reg­ge­li kon­cert­re. Nem di­cső­í­tés­nek ne­vez­ték az áhí­ta­tot, il­let­ve az azt meg­elő­ző kö­zös ének­lést, ha­nem kon­cert­nek. Nem gon­do­lom, hogy ezt a ket­tőt fej­ben vagy szív­ben össze­ke­ver­ték vol­na, nyil­ván­va­ló­an nem bu­li­ba, ha­nem az áhí­tat­ra igye­kez­tek – de az­zal, hogy kon­cert­ként em­le­get­ték, ta­lán a mi­nő­sé­gé­re pró­bál­tak utal­ni.

Még a szol­no­ki Szél­ró­zsa ki­ér­té­ke­lé­se­kor fo­gal­ma­zó­dott meg: ah­hoz, hogy a kö­zös ének­lés tény­leg kö­zös ének­lés le­gyen, jó ze­ne­ka­ri alap kell, hogy a dal­la­mot min­den­ki könnyen kö­vet­ni tud­ja. Ad­dig pe­dig, amíg a sa­ját fi­a­tal­ja­ink kö­zül nem ne­ve­lünk ki olyan mu­zsi­ku­so­kat, akik ezt a hát­te­ret biz­to­sí­ta­ni tud­ják, pro­fi ze­né­sze­ket kell meg­kér­nünk er­re. Akik vé­gül Kő­szeg­re el­jöt­tek – il­let­ve akik­kel már hó­na­pok­kal ko­ráb­ban el­kezd­tünk pró­bál­ni –, a ze­nész ba­rá­ta­im kö­zül ke­rül­tek ki. Az éne­ke­sek kö­zül a két fi­a­tal­em­ber a pé­csi gos­pel­kó­rus­ból jött, a lá­nyo­kat pe­dig, akik most itt az utó­ta­lál­ko­zón is fel­lép­tek – és akik egyéb­ként evan­gé­li­kus kö­zép­is­ko­lá­ink ta­nu­lói –, az if­jú­sá­gi ze­nei tá­bo­rok­ban is­mer­tük meg.

– Ha jól ér­tem, ak­kor a ter­vek sze­rint előbb-utóbb a ze­né­szek is a fi­a­ta­lok kö­zül ver­bu­vá­lód­nak majd.

– Ter­mé­sze­te­sen! Sőt ez ügy­ben egy kis tü­rel­met­len­ség is van ben­nem. Né­há­nyan azt mond­ják, a kö­vet­ke­ző ta­lál­ko­zó­ra még egy ugyan­ilyen össze­té­te­lű csa­pat kel­le­ne, vagy­is pro­fi ze­né­szek­nek kel­le­ne kí­sér­ni­ük az éne­ke­se­ket, de én már jö­vő­re is sze­ret­nék egy olyan Szél­ró­zsa Ban­det összeállítani, ahol az át­lag­élet­kor húsz év tá­jé­kán van. Ad­dig még két, de akár há­rom ze­nei tá­bo­runk is lesz… És most az utó­ta­lál­ko­zón is lát­tam olyan gi­tá­ros srá­co­kat, aki­ket be le­het­ne von­ni.

– Az együttes ne­ve a ta­lál­ko­zó­ra utal, de csak a Szél­ró­zsá­kon lép fel a csa­pat?

– Ha meg­hív­nak ben­nün­ket, és mind­annyi­unk­nak al­kal­mas az idő­pont, öröm­mel el­me­gyünk bár­ho­va. Meg­ke­res­te már az együt­test a győ­ri és a kő­sze­gi kö­zép­is­ko­la is, és szó­ba ke­rülthet egy eset­le­ges csil­lag­pon­tos fel­lé­pés is. (A Csil­lag­pont a re­for­má­tus egy­ház két­éven­te meg­ren­de­zett or­szá­gos if­jú­sá­gi fesz­ti­vál­ja. – A szerk.) Ha majd a min­den­ko­ri Szél­ró­zsa Band tény­leg fi­a­ta­lok­ból áll össze, két fesz­ti­vál kö­zött vé­gig­tur­néz­hat­ná az evan­gé­li­kus gim­ná­zi­u­mo­kat, és ott le­het­ne min­den if­jú­sá­gi prog­ra­mon.

– Ad­dig is hall­gas­sa min­den­ki az Új ének 2. CD-t?

– Még a ta­va­lyi Szél­ró­zsa előtt, jú­li­us el­ső he­té­ben kezd­tük el fel­ven­ni a ze­nei ala­po­kat. Úgy ter­vez­tük, ka­rá­csony­ra el­ké­szül a ko­rong, vé­gül most, az utó­ta­lál­ko­zó­ra je­lent meg. A CD-vel – tíz év­vel az el­ső rész ki­adá­sa után – sze­ret­nénk fel­ele­ve­ní­te­ni és foly­tat­ni az Új ének if­jú­sá­gi éne­kes­könyv hang­zó vál­to­za­tá­nak egy so­ro­zat­ban va­ló rend­sze­res meg­je­len­te­té­sét. A le­mezt az if­jú­sá­gi osz­tály­tól, il­let­ve az Evan­gé­li­kus Misszi­ói Köz­pont­tól le­het meg­ren­del­ni, az al­bu­mon sze­rep­lő ti­zen­egy dal ze­nei kí­sé­re­te pe­dig hamarosan sza­ba­don le­tölt­he­tő az if­jus­ag.lu­the­ran.hu ol­dal­ról.