Egyházunk egy-két hete

„A fi­a­ta­lo­ké a jö­vő egy­há­za” frá­zi­son túl­lép­ve vizs­gál­hat­ták meg az if­jú­sá­gi stra­té­gia ele­me­it mind­azok, akik feb­ru­ár 18-án es­te el­lá­to­gat­tak a Evan­gé­li­kus Hit­tu­do­má­nyi Egye­tem­re. Bár a prog­ram sze­rint az evan­gé­li­kus stra­té­gi­á­ról foly­ta­tott elő­adás-so­ro­zat má­so­dik al­kal­ma nem esz­me­cse­rét ígért, Gáncs Pé­ter püs­pök és Smi­dé­li­usz Gá­bor rö­vid be­ve­ze­tő­je után – rész­ben a Dé­li Egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ké­nek és az if­jú­sá­gi és gyer­mek­bi­zott­ság el­nö­ké­nek a to­rok­fá­já­sa mi­att – kö­tet­len be­szél­ge­tés ala­kult ki.

Az idő rö­vid­sé­ge mi­att azon­ban így is csak a meg­lé­vő prob­lé­mák fel­ve­té­sé­ig és a ter­ve­zés­ben rej­lő ve­szé­lyek né­me­lyi­ké­nek a fel­tér­ké­pe­zé­sé­ig ju­tot­tak el a részt­ve­vők.

Meg­van-e az evan­gé­li­kus egy­ház­ban a hí­vek­nek az a kri­ti­kus tö­me­ge, amely le­he­tő­vé ten­né a na­gyobb fe­le­ke­ze­tek­nél be­vált mo­del­lek al­kal­ma­zá­sát? Meg­ta­lál­juk-e azo­kat a kap­cso­ló­dá­si pon­to­kat, ame­lyek ré­vén a fel­tö­rek­vő ge­ne­rá­ció is a gyü­le­ke­zet­be in­teg­rál­ha­tó? A sok­fé­le spi­ri­tu­a­li­tás meg­lé­te el­le­né­re erős kö­zös­ség ko­vá­csol­ha­tó-e a sta­bi­li­tás­ra vá­gyó idő­sek­ből és a „fesz­ti­vál­ke­resz­tény­ség­ben” örö­mü­ket le­lő fi­a­ta­lok­ból? Vagy ép­pen le­het-e kont­ra­pro­duk­tív az egy­há­zi is­ko­la, ha nem jó az is­ko­la­lel­kész, és lét­re­hoz­ha­tó-e sta­bil egye­te­mi gyü­le­ke­ze­tet a hét­vé­gé­jü­ket gyak­ran ott­hon töl­tő hall­ga­tók­kal?

Még hosszú út áll az evan­gé­li­kus stra­té­gia előtt; az if­jú­ság­gal fog­lal­ko­zó esz­me­cse­rén ki­de­rült, hogy kér­dé­sek bi­zony szép szám­mal akad­nak. Egy újab­bat is ezek hosszú so­ra mö­gé kell ten­ni: va­jon egy ennyi­re gyor­san vál­to­zó – gaz­da­sá­gi és szel­le­mi – kör­nye­zet­ben lesz­nek-e rá­juk meg­fe­le­lő vá­la­szok?

N. B.