Keresztény szemmel

Ami­kor a szol­gá­lat­vég­zés, a kül­de­tés be­töl­té­sé­nek kez­de­tén va­gyunk, fon­tos, hogy tu­da­to­sít­suk ma­gunk­ban: csak a Szent­lé­lek se­gít­sé­gül hí­vá­sá­val, csak az Is­ten­re fi­gye­lő, Is­ten­nel be­szél­ge­tő, je­len­lé­té­ért kö­nyör­gő ma­ga­tar­tás­sal le­het szol­gá­la­ta­in­kat, fel­ada­ta­in­kat jól el­vé­gez­ni.

Adott­sá­ga­ink

Jó, ha is­mer­jük azo­kat a bib­li­ai ige­he­lye­ket, ame­lyek pres­bi­te­ri szol­gá­la­tunk­ban el­iga­zí­ta­nak. De az adott tex­tus ke­let­ke­zé­si ko­rá­hoz ké­pest na­gyon sok min­den vál­to­zott a vi­lág­ban. Ezért fon­tos, hogy örö­költ tra­dí­ci­ó­in­kat össze is tud­juk han­gol­ni a je­len­kor ki­hí­vá­sa­i­val. Lát­nunk kell ugyan­is, hogy a pres­bi­te­ri szol­gá­la­ton mást és mást ér­tet­tek az el­múlt év­szá­za­dok­ban, év­ez­re­dek­ben.

A mai pres­bi­te­ri kö­zös­ség is be­le­szü­le­tett egy struk­tú­rá­ba, örö­költ egy­faj­ta egy­há­zi be­ren­dez­ke­dést, amely­nek a ke­re­té­ben kell vé­gez­nie mun­ká­ját. Ve­gyünk sor­ra né­hány meg­ha­tá­ro­zó adott­sá­got.

Fon­tos a ma­gyar­or­szá­gi val­lá­si kon­tex­tus. Ka­to­li­kus or­szág­ban élünk, és tisz­tá­ban kell len­nünk az­zal, hogy ez a ka­to­li­kus meg­ha­tá­ro­zott­ság a vi­lá­gi em­be­rek szá­má­ra tel­je­sen más­faj­ta gyü­le­ke­ze­ti és egy­ház­ké­pet idéz. A hi­e­rar­chi­kus fel­épí­té­sű ka­to­li­kus egy­ház­ban a meg­fe­le­lő szin­ten le­vő pa­pok irá­nyí­ta­nak, hoz­nak meg dön­té­se­ket, szem­ben a mi de­mok­ra­ti­kus ala­po­kon nyug­vó egy­ház­fel­épí­té­sünk­kel. Eb­ből a ka­to­li­kus mo­dell­ből ki­in­dul­va nem biz­tos, hogy min­den­ki ér­ti a mi pres­bi­te­ri gon­dol­ko­dá­sun­kat.

Úgy­szin­tén meg­ha­tá­ro­zó té­nye­ző, hogy Ma­gyar­or­szá­gon re­for­má­tus több­sé­gű pro­tes­tan­tiz­mus­ban élünk, amely sok­kal erő­tel­je­seb­ben hat ránk, mint gon­dol­nánk. Kö­zös tör­té­nel­münk so­rán ha­tás­sal vol­tak ránk re­for­má­tus test­vé­re­ink, át­vet­tünk ele­me­ket a re­for­má­tus val­lás­gya­kor­lat­ból, mi­köz­ben lu­the­rá­nus vo­ná­so­kat ve­szí­tet­tünk el. En­nek kö­vet­kez­té­ben ma már bi­zo­nyos pro­tes­táns ele­me­ket gon­do­lunk lu­the­rá­nus jel­lem­zők­nek…

Azt is fi­gye­lem­be kell ven­ni, hogy az az evan­gé­li­kus egy­há­zi kö­zös­ség, amely­ben élünk, nyu­gat-eu­ró­pai tra­dí­ci­ó­ból, a né­met re­for­má­ci­ó­ból sar­jadt. Ez a mag a ma­gyar ta­la­jon az el­ső idők­ben na­gyon nagy si­ker­rel vert gyö­ke­ret (fel­jegy­zé­sek bi­zo­nyít­ják, hogy a 16–17. szá­zad­ban ki­lenc­ven­szá­za­lé­kos ered­mé­nyes­ség­gel), ám a ké­sőb­bi­ek­ben – a mag­ve­tő pél­dá­já­hoz ha­son­ló­an – nem min­dig ta­lált ter­mő­ta­laj­ra.

A ma­gyar evan­gé­li­kus egy­ház tör­té­ne­te is na­gyon sa­já­tos ké­pet mu­tat. Nem min­dig volt egyen­súly a pres­bi­te­ri gon­dol­ko­dás­mód, a kö­zös­sé­gi dön­té­sek és az egy­ház­ve­ze­tői vé­le­mé­nyek kö­zött.

Po­zi­tív és ne­ga­tív jel­lem­zők

A pres­bi­te­ri rend­szer olyan szé­les kö­rű gyü­le­ke­zet­ve­ze­tői, de­mok­ra­ti­kus dön­té­si rend­szer, amely egy­ben a le­he­tő­sé­gek rend­sze­re is. Hi­szen a gyü­le­ke­zet­ben szá­mos le­he­tő­ség van az ak­tív szol­gá­lat­ra, a kre­a­ti­vi­tás meg­nyil­vá­nu­lá­sá­ra, a vé­le­mé­nyek sza­bad ki­fej­té­sé­re. Nem biz­tos, hogy ez más egy­há­zak­ban, em­be­ri kö­zös­sé­gek­ben ennyi­re ter­mé­sze­tes. Po­zi­tív az is, hogy pres­bi­te­ri rend­sze­rünk az össze­fo­gá­son ala­pul.

Ma­gá­ban hor­doz­za ugyan­ak­kor a pres­bi­te­ri rend­szer a „ki­sebb­sé­gi dik­ta­tú­ra” ve­szé­lyét is. Ha ez ki­ala­kul, a gyü­le­ke­ze­tek­ben ál­ta­lá­ban két­fé­le­képp re­a­gál­nak rá a hí­vek: vagy szem­be­for­dul­nak – fe­szült­sé­gek ki­éle­ző­dé­se árán is – a pres­bi­té­ri­um­mal, vagy a csen­des be­le­tö­rő­dést vá­laszt­ják, és le­mor­zso­lód­nak. Mint aho­gyan min­den vá­lasz­tás ese­tén, a pres­bi­té­ri­um vá­lasz­tá­sá­nál is fenn­áll a ve­szé­lye an­nak, hogy hi­ba, ügyet­len­ség tör­tén­het, amely­nek a kö­vet­kez­mé­nye­it azután a gyü­le­ke­zet hat évig vi­se­li.

Ben­ne van a struk­tú­rá­ban az ál­de­mok­rá­cia ve­szé­lye is. Lát­szó­lag kö­zö­sen, de­mok­ra­ti­ku­san hoz­zák meg a pres­bi­te­rek a dön­té­se­ket, de a dol­gok va­ló­já­ban a hát­tér­ben dől­nek el. Nagy a kí­sér­tés ezek­ben a gré­mi­u­mok­ban, hogy a ha­tá­ro­za­tok pusz­tán em­be­ri böl­cses­sé­gen ala­pul­ja­nak, mi­köz­ben a dön­tés­ho­zók el­fe­led­kez­nek a Szent­lé­lek út­mu­ta­tá­sát kér­ni.

A moz­gás­tér

A fent vá­zolt ke­re­tek kö­zött vé­gez­het­jük szol­gá­la­ta­in­kat – Is­te­nét és az em­be­re­két is. Fon­tos, hogy a ket­tő el­vá­laszt­ha­tat­la­nul egy­más­ra épül­jön. Ami­kor em­be­ri ügye­ket in­té­zünk, ak­kor is az Úr­is­ten szol­gá­la­tá­ban ál­lunk, és ami­kor „az Úr­is­ten ügye­it in­téz­zük”, ak­kor nem fe­led­kez­he­tünk meg ar­ról sem, hogy ügy­buz­gal­munk em­be­ri sor­so­kat is érint.

Fon­tos az ige­hir­de­tés hát­te­ré­nek biz­to­sí­tá­sa. Az egy­ház rend­je sze­rint a gyü­le­ke­zet, az egy­ház az is­te­ni és em­be­ri el­hí­vás nyo­mán meg­szó­lít, fel­ké­szít és szol­gá­lat­ba ál­lít em­be­re­ket, akik az ige hir­de­té­sé­vel fog­lal­koz­nak. Fon­tos, hogy a gyü­le­ke­zet­ben ala­kul­ja­nak ki, és mű­köd­je­nek jól azok a hát­tér­szol­gá­la­tok, ame­lyek a leg­főbb szol­gá­la­tot, az ige­hir­de­tést biz­to­sít­ják. Meg­ta­lál­juk-e eb­ben a ma­gunk he­lyét?

Moz­gás­te­rünk le­het a se­gí­tő­szol­gá­lat ki­ala­kí­tá­sa és mű­köd­te­té­se is. „Egy­más ter­hét hor­doz­zá­tok…” – hang­zik a fi­gyel­mez­te­tő és biz­ta­tó ige. A pres­bi­te­rek fel­ada­ta is, hogy a gyü­le­ke­zet­ben sen­ki ne ma­rad­jon se­gít­ség nél­kül. Az Úr­is­ten az­zal bí­zott meg ben­nün­ket, hogy – a be­tes­dai be­teg tör­té­ne­té­nek ki­fe­je­zé­sé­vel él­ve – „em­be­rei le­gyünk” egy­más­nak.

Fon­tos az elöl já­rás kér­dé­se is, hi­szen a pres­bi­té­ri­um ki­emelt csa­pat. Le­het, hogy csak egy idő­szak­ra, egy­szer vagy több­ször hat év­re, le­het, hogy több ge­ne­rá­ció óta örö­köl­ve, „élet­fogy­tig­lan” vi­sel­ve ezt a meg­bí­za­tást. De ez a „ki­emelt csa­pat” tény­leg elöl­já­ró­ja-e a kö­zös­ség­nek – élet­vi­tel­ben, fel­adat­meg­lá­tás­ban, fel­adat­vál­la­lás­ban, anya­gi te­her­vi­se­lés­ben?

A moz­gás­tér­be be­le­tar­to­zik a fe­le­lős együtt gon­dol­ko­dás a min­den­na­pi te­en­dők­ről, az anya­gi hely­zet­ről és a jö­vő­ről is.

A kö­zös­ség

A pres­bi­ter kö­zös­sé­gi szol­gá­lat­ban élő em­ber. El­ső­sor­ban a gyü­le­ke­zet kö­zös­sé­gé­ben él, de tag­ja pres­bi­te­ri kö­zös­sé­gé­nek is. Ezt a szol­gá­la­tot nem le­het más­képp vé­gez­ni, csak egy­más­ra han­gol­va, a vé­le­mé­nye­ket össze­csi­szol­va. Mert ez a szol­gá­lat kö­zös­sé­get je­lent a töb­bi gyü­le­ke­zet­tel és a kü­lön­bö­ző egy­há­zi szin­tek pres­bi­te­re­i­vel is: gyü­le­ke­ze­ti, egy­ház­me­gyei és or­szá­gos pres­bi­té­ri­u­mi ta­gok egy­azon nagy há­ló ré­szei. S eb­ben a „há­ló­zat­ban” na­gyon fon­tos az össze­tar­to­zás-ér­zés, a ta­pasz­ta­lat­cse­re, de leg­fon­to­sabb – a kö­zös imád­ság le­he­tő­sé­ge.

Ha­fen­scher Ká­roly