Gyermekvár

Al­bert és Pong­rác lo­vag­nak is­mét a Tu­dás er­de­jé­ben le­vő vár­nál van dol­ga: hét for­du­ló­ból ál­ló lo­va­gi tor­nán vesz­nek részt. Old­já­tok meg ti is a nagy­he­ti ese­mény­so­ro­zat­hoz kö­tő­dő fel­ada­to­kat, és a meg­fej­té­se­ket egy­ben, össze­gyűjt­ve küld­jé­tek el a szer­kesz­tő­ség cí­mé­re (Evan­gé­li­kus Élet szer­kesz­tő­sé­ge, 1085 Bu­da­pest, Ül­lői út 24.). A bo­rí­ték­ra ír­já­tok rá: Gyer­mek­vár. A vé­gén aján­dé­kot kap­tok.

Sza­káll ki­rály a trón­te­rem­be hí­vat­ta a kan­cel­lárt.

– Hí­va­tott, fel­ség?

– Igen. Ma a lo­va­gok es­te fog­ják össze­mér­ni az ügyes­sé­gü­ket. Azt aka­rom, hogy a vár mö­göt­ti tisz­tá­son még sö­té­te­dés előtt rak­ja­tok egy nagy máglyát, de egy­elő­re ne gyújt­sá­tok meg. Azt majd csak ak­kor, ami­kor a lo­va­gok tel­je­sí­tet­ték a fel­ada­tot.

– És meg le­het tud­ni a feladatról töb­bet is?

– Ah­hoz a tör­té­net­hez fog kap­cso­lód­ni, amelyben Pé­ter há­rom­szor meg­ta­gad­ta Jé­zust, még mi­előtt a ka­kas meg­szó­lalt vol­na.

– Ak­kor már ér­tem. Pé­ter is a tűz mellé te­le­pe­dett a fő­pap ud­va­rán, hogy át­me­le­ged­jék, hi­szen csí­pős volt a haj­nal, és fá­zott. Ahogy ott ül­dö­gélt, hár­om ember is – kö­zöt­tük egy szol­gá­ló­le­ány – fel­is­mer­te őt. Azt mond­ták ne­ki: „Te is an­nak az em­ber­nek vagy a ta­nít­vá­nya!” De ő mind a há­rom­szor le­ta­gad­ta. Ak­kor meg­szó­lalt a ka­kas. Pé­ter­nek pe­dig eszé­be ju­tott, hogy Jé­zus ezt már elő­re meg­mond­ta ne­ki.

– Ó, kan­cel­lá­rom, te ki­vá­ló­an em­lék­szel a tör­té­net­re! Ezen a te­ker­csen nyolc szót ta­lálsz. Ezek mind ezzel az eseménnyel kap­cso­la­to­sak. Ír­já­tok rá őket a fa­ha­sá­bok­ra, de ke­vert be­tű­rend­ben! A lo­va­gok­nak el kell ol­vas­ni­uk őket, két szó­ból pe­dig meg­al­kot­hat­ják azt a mon­da­tot, amely ar­ra a kér­dés­re lesz meg­fej­tés, hogy mit csi­nált Pé­ter, ami­kor meg­szó­lalt a ka­kas.