Egyházunk egy-két hete

A Páz­mány Pé­ter Ka­to­li­kus Egye­tem ta­ná­ra volt a március 7-i sze­re­tet­ven­dég­ség elő­adó­ja a ke­len­föl­di gyü­le­ke­zet­ben. Mu­rá­nyi Lász­lót leg­töb­ben fő­ként a kép­er­nyő­ről is­mer­tük, hi­szen har­minc évig volt a Ma­gyar Rá­dió, il­let­ve a Ma­gyar Te­le­ví­zió mun­ka­tár­sa. Az utób­bi évek­ben iro­dal­mi est­je­i­vel ör­ven­dez­te­ti meg a köl­té­sze­tet ked­ve­lő­ket szer­te a ha­zá­ban.

Két köl­tő­höz szo­ro­sab­ban is kap­cso­ló­dik Mu­rá­nyi Lász­ló éle­te. Gyó­non szü­le­tett, ab­ban a ház­ban – a pa­ró­ki­án –, ahol Gyó­ni Gé­za, az el­ső vi­lág­há­bo­rú mél­tat­la­nul el­fe­lej­tett köl­tő­je és ál­do­za­ta lát­ta meg a nap­vi­lá­got. A má­sik kap­cso­lat: Mu­rá­nyi ta­nár úr fi­a­tal éve­it Pe­tő­fi Sán­dor szü­lő­he­lyén, Kis­kő­rö­sön töl­töt­te, így azu­tán sok ver­set hall­hat­tunk leg­na­gyobb köl­tőnk­től. Tol­má­cso­lá­sá­ban há­rom té­ma kö­ré cso­por­to­sít­va szó­lal­tak meg a köl­tők: sze­re­tet-sze­re­lem, is­te­nes, vé­gül ha­za­fi­as ver­sek. Hosszú len­ne fel­so­rol­ni a meg­idé­zett köl­tő­ket Ba­las­si Bá­lint­tól Wass Al­ber­tig. A nép­sze­rű köl­te­mé­nyek mel­lett hal­lot­tunk ke­vés­sé is­mer­te­ket, de fe­le­dés­re, el­tit­ko­lás­ra ítél­te­ket is.

A mai ro­ha­nó élet­ben rit­ka le­he­tő­ség iro­dal­mi es­ten részt ven­ni. Az áhí­ta­tos csend­ből, a csil­lo­gó sze­mek­ből le­he­tett érez­ni, hogy min­den­ki­re rá­ta­lált egy-egy kü­lö­nö­sen ked­ves, ré­gen hal­lott vers. Fel­idé­ződ­he­tett, hogy mi min­den van ben­ne egy „fél­re­csú­szott nyak­ken­dő­ben”, vagy me­lyik „négy szócs­kát” üzen­te uno­ka­öccsé­nek Köl­csey.

Gon­dol­ni kel­lett ar­ra is, hogy mai fel­boly­dult vi­lá­gunk­ban is az egyet­len me­ne­dék, az „egyet­len tor­nyos szik­la­szál: az Is­ten”. Így erő­söd­het­tünk, gaz­da­god­hat­tunk ezen az es­tén.