Oratio oecumenica

Mennyei Atyánk! Há­lát adunk, hogy Atyánk­nak szó­lít­ha­tunk té­ged, és hogy te atyai sze­re­tet­tel hall­ga­tod meg ké­ré­se­in­ket. Ké­rünk, hall­gasd meg most is kö­nyör­gé­sün­ket, és add meg böl­cses­sé­ged­del ki­nek-ki­nek azt, ami­re a leg­na­gyobb szük­sé­ge van.

Urunk! Igéd ma is szent élet­re hív min­ket, de meg kell val­la­nunk előt­ted tö­re­del­me­sen, hogy bár­mennyi­re pró­bál­ko­zunk is, ma­gunk­tól nem tu­dunk meg­szen­te­lőd­ni, leg­fel­jebb szen­tes­ked­ni. Ké­rünk, küldd el hoz­zánk meg­ele­ve­ní­tő Szent­lel­ke­det, hogy iga­zi Krisz­tus-kö­ve­tők­ké vál­has­sunk. Ké­rünk, újítsd, éb­reszd egy­há­za­dat, és kezdd el raj­tam!

Urunk! Há­lás szív­vel meg­kö­szön­jük, hogy te min­den vál­ság kö­ze­pet­te sem ha­gyod ma­guk­ra a ti­e­i­det. Ké­rünk, Lel­ked­del építsd és tartsd meg gyü­le­ke­ze­te­in­ket, ve­zesd a pász­to­ro­kat és a rá­juk bí­zott ju­ho­kat. Se­gíts, hogy kö­zös­sé­ge­ink kö­zép­pont­já­ban e ne­héz idők­ben se a pénz, ha­nem az Úr Jé­zus ke­reszt­je áll­jon. Adj fent­ről jö­vő erőt és kül­de­tés­tu­da­tot a hi­te­les bi­zony­ság­té­tel­hez min­den egyes ke­resz­tény­nek – de min­den­ki kö­zül elő­ször is ne­kem!

Urunk! Ag­gó­dunk ma­gyar ha­zán­kért, me­lyet min­den ol­dal­ról gon­dok fon­nak kör­be. Ké­rünk, adj tő­led jö­vő bé­két, hogy az or­szá­gunk­ban la­kó kü­lön­bö­ző cso­por­to­kat a go­nosz erők ne tud­ják még job­ban egy­más el­len han­gol­ni. Adj ne­künk bá­tor­sá­got és böl­cses­sé­get, hogy Jé­zus Krisz­tus kö­ve­te­i­ként a meg­bé­ké­lés szó­szó­lói le­gyünk ott, aho­vá kül­desz. Se­gíts, hogy én le­gyek az el­ső a meg­bo­csá­tás­ban és a bé­kél­te­tés­ben.

Urunk! Kö­nyör­günk az egész te­rem­tett vi­lá­gért, amely­ben ma kü­lö­nö­sen is érez­zük az em­be­ri bűn és go­nosz­ság rom­bo­ló ere­jét. Se­gíts, hogy a vi­lá­gon egy­re nö­vek­vő erő­szak, a ha­tal­ma­sok ki­zsák­má­nyo­ló te­vé­keny­sé­ge el­le­né­ben a föl­dön élő egy­ház meg tud­ja mu­tat­ni a hit egyet­len fegy­ve­rét: a krisz­tu­si sze­re­te­tet. A vi­lá­gon élő ve­ze­tők­ben pe­dig éb­reszd fel a lel­ki­is­me­re­tet a sze­gé­nyebb or­szá­gok né­pe iránt, hogy lét­re­jö­hes­sen egy, a mos­ta­ni­nál igaz­sá­go­sabb vi­lág­rend. Adj, kér­lek, lá­tó sze­me­ket és ér­ző szí­vet, hogy én is meg­lás­sam a kö­rü­löt­tem le­vők szük­sé­gét. Adj lel­ki­is­me­re­tet, hogy el ne men­jek mel­let­tük kö­zöm­bö­sen!

Urunk! Nem­csak a szen­ve­dő em­be­rek, ha­nem a te­rem­tett vi­lág jaj­sza­va is fe­léd hal­lat­szik. Amit te szép­nek és tö­ké­le­tes­nek te­rem­tet­tél, azt mi, em­be­rek fe­le­lőt­le­nül hasz­nál­juk, egy­re in­kább tönk­re­tesszük. Se­gíts, hogy tu­da­to­san él­jünk, hogy jól és jó­ra hasz­nál­juk fel a föld ener­gia­for­rá­sa­it. Se­gíts, hogy kör­nye­ze­tünk­kel har­mó­ni­á­ban él­hes­sünk a te ren­de­lé­sed sze­rint. Kér­lek, adj ne­kem jó­zan be­lá­tást és erőt, hogy át tud­jam gon­dol­ni és meg tud­jam vál­toz­tat­ni hét­köz­na­pi szo­ká­sa­i­mat.

Urunk! Kö­nyör­günk min­den be­teg, ma­gá­ra ma­radt vagy gyá­szo­ló em­be­rért. Állj mel­lé­jük, és a ba­jok kö­zött is add, hogy szün­te­le­nül érez­zék ál­dó je­len­lé­te­det. Adj re­mény­sé­get a re­mény­vesz­tet­tek­nek, csen­des vég­órát a ha­lál­lal küsz­kö­dők­nek. In­díts szol­gá­ló sze­re­tet­re – in­díts el fe­lé­jük!

Le­tesszük eléd éle­tün­ket tes­tes­tül-lel­kes­tül. Ké­rünk, add ál­dá­so­dat he­tünk­re és min­den na­punk­ra. Ke­zünk mun­ká­ját tedd ma­ra­dan­dó­vá! Ámen.