Élő víz

„…éhez­tem, és en­nem ad­ta­tok, szom­jaz­tam, és in­nom ad­ta­tok, jö­ve­vény vol­tam, és be­fo­gad­ta­tok, me­zí­te­len vol­tam, és fel­ru­ház­ta­tok, be­teg vol­tam, és meg­lá­to­gat­ta­tok, bör­tön­ben vol­tam, és el­jöt­te­tek hoz­zám.” (Jé­zus; Mt 25,35–36

Is­ten Lel­ke ír­ja be mind­nyá­junk szí­vé­be a fen­ti igé­ket. „Is­ten sze­re­tet, és aki a sze­re­tet­ben ma­rad, az Is­ten­ben ma­rad.” (1Jn 4,16)

Az Is­ten, a sze­re­tet meg akar tes­te­sül­ni az em­ber­ben! Ben­ned is! A sze­re­tet az ő cse­lek­vő, tör­té­nő, lé­te­ző igé­je ben­nünk. Ez pe­dig nem el­mé­let, nem han­gu­lat, ha­nem a fen­ti jé­zu­si igék hét­köz­na­pi, gya­kor­la­ti meg­va­ló­su­lá­sai ben­nünk és ál­ta­lunk. Jé­zus fél­re­ért­he­tet­le­nül azo­no­sít­ja ma­gát min­den szük­sé­get szen­ve­dő­vel. Jé­zus él ben­nünk, ha a fen­ti prog­ra­mot tel­je­sít­jük. So­ha ennyi nyo­mo­rú­ság még nem volt a föl­dön!

„Fény vagy te is!” Hi­szed-é ezt?

Ki kell lép­nünk a csak fo­gyasz­tói val­lá­sos­ság­ból! Is­ten Lel­ke mint élő víz­fo­lyam árad­ni akar raj­tunk ke­resz­tül (Jn 4,14).

A szám­ta­lan ín­ség­ben lé­vő kö­zül sze­ret­ném fel­hív­ni a fi­gyel­met most a ci­gá­nyok­ra. A té­nyek, bár­mily meg­le­pő­ek is:

– a ci­gány­ság las­san tíz szá­za­lé­ka a ma­gyar­or­szá­gi né­pes­ség­nek;

– a ci­gány­ság év­szá­za­dok alatt nem tu­dott be­épül­ni, asszi­mi­lá­lód­ni;

– get­tó­so­dott és get­tó­sí­tot­ták (-tuk) őket;

– en­nek kö­vet­kez­té­ben (is) a ci­gány­ság nagy ré­sze mun­ka­nél­kü­li, sze­gény;

– ezért az al­vi­lág­ban és így a bör­tö­nök­ben is sok a ci­gány;

– a ci­gá­nyok Is­ten te­remt­mé­nyei;

– a ci­gá­nyo­kért Is­ten Jé­zus­ban meg­halt;

– a ci­gá­nyok­nak is meg­nyílt az út az üd­vös­ség­re;

– sok-sok ci­gány lesz a menny­ben;

– Is­ten sze­re­ti a ci­gá­nyo­kat;

– a ci­gá­nyok­nak cso­dá­la­tos ér­té­ke­ik van­nak: ze­ne, tánc, fes­té­szet, iro­da­lom stb.;

– Is­ten a ke­resz­té­nye­ken ke­resz­tül sze­ret­ni akar­ja őket, és ki akar­ja sza­ba­dí­ta­ni őket az ör­dö­gi kör­ből, ame­lyet a köl­csö­nös get­tó­sí­tás oko­zott.

Hi­szem, hogy sza­bad utunk van a ci­gány­ság­hoz. Kér­jünk eh­hez ke­gyel­mi aján­dé­kot. Néz­zünk kö­rül kör­nye­ze­tünk­ben Jé­zus sze­mé­vel. Érez­zünk az ő szí­vé­vel. Csen­de­sed­jünk el. Imád­koz­zunk ve­ze­té­sért, öt­le­te­kért.

Nem le­het le­ro­han­ni őket. Meg kell (le­het) ta­lál­ni a kap­cso­ló­pon­to­kat. Le­het kö­zös prog­ra­mo­kat szer­vez­ni. Ha lát­ják majd jó cse­le­ke­de­te­i­te­ket, nem csak sza­va­i­to­kat hallják (Mt 5,16), bi­zony, di­cső­í­te­ni fog­ják az egy igaz Atyát, mind­nyá­junk kö­zös Aty­ját.

Men­je­tek el a ne­ve­lő­in­té­ze­tek­be, a bör­tö­nök­be! Lá­to­gas­sá­tok meg őket a tá­bo­rok­ban és gyü­le­ke­ze­te­ik­ben is! Tart­sá­tok ve­lük fo­lya­ma­to­san a kap­cso­la­tot! Tisz­tel­jé­tek őket! A „szent” le­ke­ze­lést meg­ér­zik és el­uta­sít­ják, de meg­győ­ző­dé­sem és ta­pasz­ta­la­tom, hogy Jé­zus Lel­ké­nek ők sem tud­nak el­len­áll­ni.

Meg­rá­zó, hogy val­lá­sos em­be­rek is mi­lyen sze­re­tet­le­nül tud­nak érez­ni ve­lük szem­ben. Amíg nem is­mer­tem és nem sze­ret­tem őket, ne­kem is sok rossz ta­pasz­ta­la­tom volt.

Tu­dom, ezt a szol­gá­la­tot nem le­het ma­gunk­ra eről­tet­ni, de aki in­dí­tást érez, ne áll­jon el­len.

Az írás ere­de­ti­je 1993-ban je­lent meg a Ve­zess! – Ke­resz­tyén if­jú­sá­gi ve­ze­tők lap­ja IV. ne­gyed­év, 13. szá­má­ban

Sze­ve­ré­nyi Já­nos