A hét témája

Bony­há­di szel­le­mi zsen­dü­lés cím­mel ren­dez­tek prog­ram­so­ro­za­tot a múlt hét vé­gén a Pe­tő­fi Sán­dor Evan­gé­li­kus Gim­ná­zi­um és Kol­lé­gi­um­ban. A ve­tél­ke­dők és elő­adá­sok mel­lett sok sza­bad­idős prog­ram is vár­ta a részt­ve­vő­ket: volt tánc­ház, ka­ra­oke a di­á­kok­nak és bor­kós­to­lás a ta­ná­rok­nak. Is­ko­lán­kat, a soproni Eöt­vös Jó­zsef Evan­gé­li­kus Gim­ná­zi­um és Egész­ség­ügyi Szak­kö­zép­is­ko­lát há­rom ta­nár­ból és nyolc di­ák­ból ál­ló csa­pat kép­vi­sel­te. Mi az evan­gé­li­kus di­ák­új­ság­írók to­vább­kép­zé­sén vet­tünk részt, a töb­bi is­ko­la ta­nu­ló­i­val együtt össze­sen nagy­já­ból hu­szon­öten.

Az „Ins­tant új­ság” – a pa­pír­ala­pú új­ság ké­szí­té­sé­nek el­mé­le­te és gya­kor­la­ta cí­mű elő­adás ke­re­tén be­lül az Evan­gé­li­kus Élet szer­kesz­tő­sé­gé­nek tag­jai – T. Pin­tér Ká­roly fő­szer­kesz­tő, Dob­so­nyi Sán­dor ol­va­só­szer­kesz­tő és Nagy Ben­ce ter­ve­ző­szer­kesz­tő – is­mer­tet­tek meg min­ket az új­ság­ké­szí­tés fo­lya­ma­tá­val. Meg­tud­tuk, mi tör­té­nik az­után, hogy a cik­kek kéz­ira­tai be­ér­kez­nek a szer­kesz­tő­ség­be: a szer­kesz­tő­nek ki kell vá­lasz­ta­nia, hogy mely írá­sok ke­rül­het­nek be a kö­vet­ke­ző lap­szám­ba, az ol­va­só­szer­kesz­tő­nek el­len­őriz­nie kell a kéz­ira­tok­ban sze­rep­lő ada­tok he­lyes­sé­gét, a he­lyes­írást és szö­veg­hasz­ná­la­tot, majd pe­dig a ter­ve­ző­szer­kesz­tő a meg­fe­le­lő hely­re iga­zít­ja az írá­so­kat, olyan for­mát ad a cik­kek­nek, hogy nyom­tat­ha­tó­ak le­gye­nek.

Több olyan do­log is el­hang­zott, amely nem­csak az új­ság­írás­ban fon­tos, ha­nem ma­gyar­órán is fel le­het hasz­nál­ni. Szem­be­sül­tünk az­zal, hogy bár az in­ter­net sok eset­ben hasz­nos le­het, nem fel­tét­le­nül kell kész­pénz­nek ven­nünk a vi­lág­há­lón ta­lált ada­to­kat. Mi­vel az elő­adás két rész­let­ben, pén­tek dél­után és szom­bat dél­előtt zaj­lott, le­he­tő­ség nyílt ar­ra, hogy Dob­so­nyi Sán­dor egy rö­vid há­zi fel­adat­tal mu­tas­sa be, hogy az in­ter­net gyak­ran fél­re­in­for­mál­ja az em­be­re­ket.

Cso­por­tunk­ból pá­ran úgy dön­töt­tük, hogy es­te meg­pró­bál­ko­zunk e fel­adat meg­ol­dá­sá­val, ám nem sok si­ker­rel jár­tunk. Más­nap reg­gel per­sze to­vább pró­bál­koz­tunk, és ez­út­tal ép­pen azt az ered­ményt kap­tuk, amely­re az ol­va­só­szer­kesz­tő szá­mí­tott.

A szom­bat dél­előt­ti elő­adá­son Nagy Ben­ce mu­tat­ta be a közösségi aktivitásra épülő hírgyűjtő meg­ol­dá­so­kat. Le­he­tő­ség nyílt ez al­ka­lom­mal úgy­ne­ve­zett tal­ló­zott új­ság el­ké­szí­té­sé­re is, ami azt je­len­ti, hogy más új­sá­gok cik­ke­i­ből vá­lo­gat­va ké­szül el a lap. So­kan az idő szű­ke mi­att úgy dön­töt­tek, hogy ezt a fel­ada­tot in­kább ott­hon old­ják meg, de egy vál­lal­ko­zó ked­vű pá­ros­nak há­la meg­tud­tuk, hogy egy ilyen két­ol­da­las „új­ság” el­ké­szí­té­sé­hez mind­össze egy óra is ele­gen­dő le­het.

A hét­vé­ge so­rán sok olyan in­for­má­ci­ó­val gaz­da­god­tunk, amely hoz­zá­se­gít min­ket ah­hoz, hogy is­ko­la­új­sá­gun­kat új­ra­élesszük.

Az Evan­gé­li­kus Élet mun­ka­tár­sai a mé­dia­mű­he­lyen ígé­re­tet tet­tek ar­ra, hogy a di­á­kok ál­tal a prog­ram­ról írt tu­dó­sí­tá­sok leg­job­bi­kát meg­je­len­te­tik.

Fin­ta Zsa­nett vég­zős ta­nu­ló