Oratio oecumenica

[Lel­kész:] Mennyei Atyánk, aki Fi­ad­ban ma­gad­ra vet­ted bű­ne­ink vég­ső ter­hét, és ál­ta­la meg­nyi­tot­tad előt­tünk az új élet út­ját, ké­rünk, hall­gasd meg kö­nyör­gé­sün­ket.

[Lek­tor:] Kö­szön­jük, hogy úgy is­mersz ben­nün­ket, ahogy va­gyunk, és bű­ne­ink, em­ber­sé­günk vál­sá­gos hely­ze­te mi­att nem el­ve­tet­tél ben­nün­ket, ha­nem sze­re­te­ted min­den me­le­gé­vel for­dul­tál fe­lénk Jé­zus Krisz­tus­ban. Kö­szön­jük ne­ked sze­re­te­te­det, ke­gyel­me­det és új éle­tet te­rem­tő erő­det. Kö­nyör­günk, ve­zess úgy min­ket, hogy meg­ta­pasz­talt sze­re­te­ted öröm­mel, re­mény­ség­gel és há­lá­val tölt­se be éle­tün­ket. Jé­zus Krisz­tu­sért ké­rünk…

[Gyü­le­ke­zet:] Urunk, hall­gass meg min­ket!

[Lek­tor:] Kö­szön­jük, Atyánk, hogy egy­há­zat gyűj­töt­tél eb­ben a vi­lág­ban, és ben­nün­ket is el­hív­tál kö­zös­sé­gé­be. Se­gíts meg­lát­nunk és meg­ér­te­nünk, hogy mit akarsz aján­dé­koz­ni ne­künk eb­ben a kö­zös­ség­ben. Se­gíts új­ra és új­ra örül­ni an­nak a kincs­nek, ame­lyet igéd­ben és szent­sé­ge­id­ben aján­dé­ko­zol ne­künk. Jé­zus Krisz­tu­sért ké­rünk…

[Gyü­le­ke­zet:] Urunk, hall­gass meg min­ket!

[Lek­tor:] Kö­nyör­günk azo­kért, akik egy­há­zad­ban szol­gá­la­tot vé­gez­nek. Adj ne­kik na­pon­ta meg­úju­ló erőt, le­le­mé­nyes­sé­get, ked­ves­sé­get és tisz­tán­lá­tást, hogy szol­gá­id be­tölt­hes­sék azt a fel­ada­tot, ame­lyet rá­juk bíz­tál. Kö­nyör­günk azo­kért, akik nem ta­lál­ják he­lyü­ket kö­zös­sé­ge­ink­ben, és se­gíts ne­künk, hogy hoz­zád ve­ze­tő uta­kat tud­junk nyit­ni előt­tük. Jé­zus Krisz­tu­sért ké­rünk…

[Gyü­le­ke­zet:] Urunk, hall­gass meg min­ket!

[Lek­tor:] Kö­nyör­günk vi­lá­gun­kért, az em­be­ri­sé­gért. Te lá­tod, mi­lyen mély­sé­ge­ket nyit meg az em­be­ri bűn és fe­le­lőt­len­ség, és te lá­tod azt is, há­nya­kat nyel el ez a mély­ség. Te ér­tünk a mély­sé­ges mély­be ha­jol­tál, hogy min­den vál­ság, min­den re­mény­te­len­ség, az el­mú­lás mé­lyé­ben is meg­ta­lálj ben­nün­ket. Ké­rünk, se­gíts evan­gé­li­u­mod fé­nyét tük­röz­nünk oda, ahol sö­tét­ség, ki­lá­tás­ta­lan­ság ural­ko­dik. Jé­zus Krisz­tu­sért ké­rünk…

[Gyü­le­ke­zet:] Urunk, hall­gass meg min­ket! Ámen.