evél&levél

Elő­re­bo­csá­tom, hogy gyü­le­ke­ze­ti fel­ügye­lő­ként rend­sze­re­sen ol­va­som egy­há­zunk he­ti­lap­ját. Öröm­mel te­szem ezt, kü­lö­nö­sen ak­kor, ha gyü­le­ke­ze­tün­ket érin­tő cik­ket, hír­adást ta­lá­lok az Evan­gé­li­kus Élet ha­sáb­ja­in.

Most azon­ban, be­val­lom, meg­döb­ben­tem. Mert az egy he­te ifj. Ká­posz­ta La­jos tol­lá­ból meg­je­lent, ProCh­rist 2009 – ol­dal­né­zet­ből cí­mű cikk azt su­gall­ja, hogy a solt­vad­ker­ti evan­gé­li­kus­ság a sa­ját ön­ál­ló út­ját jár­ja, és kép­te­len nyit­ni az új tí­pu­sú misszi­ói al­kal­mak fe­lé.

Ér­tem a cikk szán­dé­kát: ön­kri­ti­kát gya­ko­rol­ni, meg­moz­gat­ni az ál­ló­vi­zet és hul­lá­mo­kat ka­var­ni, hogy le­gyen egy­há­zunk­ban, gyü­le­ke­ze­te­ink­ben meg­úju­lás, le­gye­nek új, misszi­ói jel­le­gű al­kal­mak, és ezen szán­dék­kal tel­jes mér­ték­ben egyet­ér­tek, tá­mo­ga­tom, ezért dol­go­zunk. A kér­dé­ses cik­kel kap­cso­lat­ban azon­ban még­is fenn­tar­tá­sa­im van­nak, mert vagy té­ve­dé­se­ken, vagy tu­da­tos va­lót­lan­sá­go­kon ala­pul.

Mi, solt­vad­ker­ti evan­gé­li­ku­sok ugyan­is a 2009-es ProCh­rist ren­dez­vény­so­ro­za­ton je­len vol­tunk! Is­me­re­te­im sze­rint az evan­gé­li­kus egy­ház is a tör­té­nel­mi fe­le­ke­ze­tek so­rá­ba tar­to­zik, ezért nem tu­dok mit kez­de­ni a szer­ző ezen mon­da­tá­val: „Ám a »tör­té­nel­mi egy­há­zak« (mi­cso­da fel­leng­zős jel­ző ez a csök­ke­nő mér­té­kű temp­lom­lá­to­ga­tás tük­ré­ben!) vagy ezért, vagy azért, de nem tar­tot­tak igényt er­re a szol­gá­lat­ra.”

A cikk író­ja kán­tor­ként szol­gál gyü­le­ke­ze­tünk­ben, és na­gyon jól tud­ja, hogy lel­ké­szünk há­rom va­sár­na­pon ke­resz­tül hir­det­te az ese­ményt, ame­lyet ki­pla­ká­tol­tunk, és ame­lyen hí­ve­in­ken kí­vül a gyü­le­ke­zet volt és je­len­le­gi lel­ké­sze, va­la­mint szer­ve­zett for­má­ban gyü­le­ke­ze­tünk két ének­ka­ra is részt vett, szol­gált. Ne­kem ez, el­len­tét­ben a le­ír­tak­kal, elég ak­tív rész­vé­tel­re utal. Is­mét mon­dom: ér­tem a cikk szán­dé­kát, azon­ban vé­le­mé­nyem sze­rint az Evan­gé­li­kus Élet nem bul­vár­lap, amely meg­je­len­tet va­la­mi szen­zá­ci­ót, mind­egy, hogy van-e igaz­ság­alap­ja, vagy sem, és leg­fel­jebb a kö­vet­ke­ző szám­ban el­né­zést kér, ha té­ve­dett. Sem­mi­lyen cél nem szen­te­sít­he­ti az esz­közt. A fi­gye­lem­fel­kel­tés, vagy mond­jam így: szen­zá­ció­haj­há­szás ol­tá­rán so­ha­sem ál­doz­hat­juk fel az igaz­sá­got.

Fel­té­te­le­zem, a cikk író­ját jó szán­dék ve­zet­te, meg­döb­ben­te­ni, sok­kol­ni akart, hogy hí­ve­ink, egy­há­zunk éb­red­jen, ke­res­sen új uta­kat az evan­gé­li­um hir­de­té­sé­re. Sa­ját gyü­le­ke­ze­té­ben azon­ban, amely­nek ő ma­ga kül­dött kö­szö­nő­le­ve­let a ProCh­ris­ten nyúj­tott szol­gá­la­tért (ezek sze­rint még­is ott vol­tunk?), saj­nos meg­bot­rán­ko­zást szí­tott.

To­váb­bá pon­tat­la­nok a cikk vé­gén sze­rep­lő szám­ada­tok is, hi­szen Is­ten­nek há­la csak a mi gyü­le­ke­ze­tünk­ben két­száz fe­lett van az evan­gé­li­kus hit­ta­nos-ifis gyer­me­kek szá­ma, és eh­hez jön­nek még a na­gyobb gyer­mek­lét­szá­mú ka­to­li­kus fe­le­ke­zet, to­váb­bá a re­for­má­tus gyü­le­ke­zet hit­ta­no­sai.

Őszin­tén kí­vá­nom, hogy a to­váb­bi­ak­ban sok jó cik­ket ol­vas­has­sunk a szer­ző­től, de ke­resz­tény hit­test­vé­ri sze­re­tet­tel ké­rem, hogy a fi­gye­lem­kel­tés mel­lett ma­rad­jon a té­nyek­nél.

Pécz­ka Fe­renc (Solt­vad­kert)