evél&levél

Az már igaz: egy-két he­lyen le­he­tett vol­na pon­to­sab­ban fo­gal­maz­nom. Mert a „tör­té­nel­mi egy­ház” ki­fe­je­zé­sen nem (csu­pán) a pa­pot és nem az elöl­já­ró­sá­got ér­tem, ha­nem – ahogy teo­ló­gi­a­i­lag meg­fo­gal­maz­zák – a Krisz­tus­ban hí­vők kö­zös­sé­gét. Az vi­szont tény, hogy ezek­ből a kö­zös­sé­gek­ből vaj­mi ke­vés tag volt kí­ván­csi – akár a solt­vad­ker­ti evan­gé­li­kus ének­kar szol­gá­la­tá­ra. És ez nem az ének­kart és a gyü­le­ke­zet ve­ze­tő­sé­gét mi­nő­sí­ti. Vagy va­la­hol még­is?

Min­den­kép­pen el­gon­dol­kod­ta­tók az ada­tok és a mód­sze­rek: ahogy év­ről év­re va­la­mi­ért csök­ken a temp­lom­ba já­rók, a bib­li­ai mű­velt­ség­gel és a kö­zös­sé­gi tu­dat­tal ren­del­ke­zők lét­szá­ma és tár­sa­dal­mi ará­nya. A né­me­tek már rá­jöt­tek az el­len­sze­ré­re, és va­la­mennyi­re ha­té­ko­nyab­bak. Szen­ved­nek ve­le ele­get, de ta­lán job­ban megy ne­kik va­la­mi­ért.

Ezen kí­vánt vol­na (rész­ben) se­gí­te­ni a vad­ker­ti ProCh­rist és a hoz­zá kap­cso­ló­dó, ní­vós és mód­szer­ta­ni­lag ha­tá­sos in­ter­ak­tív bib­li­a­ki­ál­lí­tás. Er­re kel­lett vol­na be­csá­bí­ta­ni még több „út­ke­re­ső em­bert”. No meg szer­ve­zet­ten el­hoz­ni azt a több száz hit­ta­nost.

A ren­dez­vény­so­ro­zat kez­de­té­re össze­ál­lí­tot­tuk és ki­ké­pez­tük a ki­ál­lí­tá­son órát tar­tó mo­de­rá­tor­gár­dát. Ki­fi­zet­te a mű­ve­lő­dé­si ház a köl­csön­zé­si, a szál­lí­tá­si és a li­cenc­dí­jat. Ki­rak­tuk a kis aján­dé­ko­kat. És vár­tunk.

Erős vár a mi Is­te­nünk!

Ifj. Ká­posz­ta La­jos