Egyházunk egy-két hete

Egy­ház­me­gyei kon­fir­man­dus-csen­des­na­pot ren­dez­tek áp­ri­lis 18-án Győr­ben. Az al­ka­lom cél­ja az volt, hogy a me­gye kon­fir­man­du­sai meg­is­mer­ked­je­nek egy­más­sal, és hogy ki­ala­kít­sunk egy ha­gyo­mányt.

Nap­sü­té­ses reg­ge­len ér­kez­tünk meg az Öreg­temp­lom ud­va­rá­ba, ahol a be­osz­tás után nyi­tó ének­lés­sel és áhí­tat­tal kezd­tük a na­pot. Kar­say La­jos gy­őr­szem­erei lel­kész gon­do­la­tai a nagy pa­ran­cso­lat el­ső ré­sze kö­ré épül­tek. Ar­ról be­szélt, hogy az em­ber sok­szor ke­res kis­ka­pu­kat a tör­vény be­tar­tá­sá­ban, és ez bi­zony igen nagy kí­sér­tés. Ar­ról is szólt, hogy ab­ban bí­zik, a jó kap­cso­lat lel­ké­szek és kon­fir­man­du­sok, fi­a­ta­lok kö­zött meg fog ma­rad­ni a ké­sőb­bi évek­ben is. Jó eb­be a nagy ke­resz­tény kö­zös­ség­be tar­toz­ni, az egy­ház tag­já­nak len­ni!

A dél­előtt to­váb­bi ré­szé­ben aka­dály­ver­se­nyen vet­tek részt a fi­a­ta­lok, ame­lyen a Tíz­pa­ran­cso­lat tör­vé­nye­i­hez kap­cso­lód­tak a fel­ada­tok. Ha­mar fel­ol­dó­dott a tár­sa­ság, hal­la­ni le­he­tett ne­ve­tést, ki­a­bá­lást az egyes ál­lo­más­he­lyek­ről. Já­té­kos for­má­ban idéz­tük fel Is­ten tör­vé­nye­i­nek fon­tos­sá­gát, és az is ki­de­rült, hogy nem­csak a pa­ran­cso­la­to­kat, de más bib­li­ai tör­té­ne­te­ket is is­mer­nek a résztvevők. Volt meg­kö­ve­zés pa­pír­ga­la­csi­nok­kal, puzzle, tör­té­net-össze­ra­kás, já­té­kok. Jó han­gu­la­tú két óra után fi­nom ebé­det kap­tunk az is­ko­lá­ban, majd egy kis pi­he­nő és a pon­tok össze­sí­té­se, ered­mény­hir­de­tés kö­vet­ke­zett.

Dél­után ér­ke­zett el a nap csúcs­pont­ja: a Szél­ró­zsa Band kon­cert­je. A temp­lom­ban pa­za­rul hang­zott az is­te­ni mu­zsi­ka. A hang­sze­rek, az éne­kek, a csa­pat tag­ja­i­nak lel­ke­se­dé­se su­gár­zó­an be­töl­töt­ték a te­ret. If­jú­sá­gi éne­ke­ket éne­kel­tek. So­kan a gye­re­kek kö­zül is be­kap­cso­lód­tak, s akik nem is­mer­ték a szö­ve­get, azok is ön­fe­led­ten tap­sol­tak. Mi­lyen jó, ha hoz­zá­ér­tő, lel­kes ze­né­szek­kel együtt éne­kel­het az em­ber, az egy­sze­rű da­lok is más­kép­pen, szeb­ben szól­nak.

A zá­ró­áhí­tat­ban Ócsai Zol­tán lel­kész a nagy pa­ran­cso­lat má­so­dik ré­sze kö­ré épí­tet­te gon­do­la­ta­it, össze­gez­ve a nap ese­mé­nye­it is. Is­ten ál­dá­sá­val fe­jez­tük be a na­pot, aho­gyan éne­kel­tük a jól is­mert éne­ket: „Ál­dá­sod­dal me­gyünk, me­gyünk in­nen el.”

Még ha­za­me­ne­tel előtt iz­gal­mas és har­cos vi­a­dal­ra is sor ke­rült az ud­va­ron, a fi­úk és fér­fi­ak, fi­úk és lá­nyok, gye­re­kek és szü­lők kö­tél­hú­zó ver­se­nye ke­re­té­ben. Annyi ener­gia, erő, lel­ke­se­dés volt min­den­ki­ben, hogy több for­du­lón át zaj­lott a ver­seny.

Jó volt lát­ni a fi­a­ta­lok lel­ke­se­dé­sét, aho­gyan a ked­vük a nap so­rán egy­re jobb lett, a mo­solyt az ar­cu­kon, aho­gyan be­le­él­ték ma­gu­kat a já­té­kok­ba, fel­ada­tok­ba. Jó volt lát­ni a szer­ve­zők ala­pos­sá­gát, fel­ké­szült­sé­gét, azt, hogy ne­kik is mi­lyen fon­tos ez a fel­adat, a fi­a­ta­lok meg­szó­lí­tá­sa. Re­mé­lem, év­ről év­ről össze­gyűl­nek majd a fi­a­ta­lok, hogy együtt le­gye­nek, be­szél­ges­se­nek, játssza­nak, s így is meg­erő­sít­sék: jó Is­ten nagy csa­lád­já­ba tar­toz­ni.

De­ák Ágo­ta