Oratio oecumenica

[Lel­kész:] Na­gyok és cso­dá­la­to­sak a te mű­ve­id, min­den­ha­tó Úr Is­ten, sze­re­tő mennyei Atyánk. Jé­zus Krisz­tus­ban test­vé­rünk­ké let­tél, az örök élet nyi­tott­sá­gá­val és örö­mé­vel aján­dé­koz­tál meg. Az ő ne­vé­ben ké­rünk, hall­gasd meg imád­sá­gun­kat.

[Lek­tor:] Kö­nyör­günk, Atyánk, hogy eb­ben a vi­lág­ban, ahol annyi bán­tó zaj, ha­mis hang, ha­zug be­széd hang­zik el, szól­has­son a té­ged di­csé­rő ének, a ró­lad ta­nú­sá­got te­vő ige­hir­de­tés, a bá­tor­sá­got, örö­möt és éle­tet aján­dé­ko­zó evan­gé­li­um. Jé­zus Krisz­tu­sért ké­rünk…

[Gyülekezet:] Urunk, hall­gass meg min­ket!

[Lek­tor:] Kö­nyör­günk azo­kért, akik csak pa­nasz­ra nyit­hat­ják ki szá­ju­kat, vagy már pa­nasz­kod­ni sem tud­nak, mert fá­sul­tan ci­pe­lik éle­tük ter­he­it. Te Fi­ad­ban meg­mu­tat­tad: sze­re­ted az em­bert, és fáj­nak ne­ked is a ter­hei. Se­gíts, hogy a gon­dok, meg­pró­bál­ta­tá­sok sú­lya alatt ros­ka­dózók meg­lás­sák: te ott vagy ve­lük a ter­hek alatt. Ez ad­jon vi­gaszt, re­mény­sé­get és erőt. Jé­zus Krisz­tu­sért ké­rünk…

[Gy.:] Urunk, hall­gass meg min­ket!

[Lek­tor:] Kö­nyör­günk egy­há­za­dért, gyü­le­ke­ze­tün­kért. Igéd és szent­sé­ge­id ál­tal ar­ra hív­tál el ben­nün­ket, hogy evan­gé­li­u­mod aján­dé­kát meg­él­jük min­den­nap­ja­ink­ban. Se­gíts ne­künk, hogy eb­ben az el­hí­va­tás­ban min­den­ki meg­ta­lál­ja azt a han­got, ame­lyen szól­hat, éne­kel­het. Se­gíts meg­be­csül­nünk a má­sik­ban ka­pott aján­dé­kot. Ne en­gedd, hogy em­be­ri hi­bá­ink, bű­ne­ink mi­att ha­mi­san szól­jon egy­há­zad hang­ja. Jé­zus Krisz­tu­sért ké­rünk…

[Gy.:] Urunk, hall­gass meg min­ket!

[Lek­tor:] Kö­nyör­günk azért is, hogy mind­annyi­an úgy jár­has­sunk eb­ben az élet­ben, hogy min­den két­ség és fáj­da­lom el­le­né­re meg tud­junk ma­rad­ni a ben­ned va­ló re­mény­ség bi­zo­nyos­sá­gá­ban. Tölts el min­ket új­ra és új­ra a ben­ned va­ló örömmel, a ben­ned va­ló élet biz­ton­sá­gával. Se­gíts meg­hal­la­nunk a te tisz­ta han­go­dat, se­gíts meg­hal­la­nunk má­sok pa­na­szát és se­gít­ség­ké­ré­sét. És ké­rünk, adj ne­künk is tisz­ta han­got, té­ged di­csé­rő ének­re in­du­ló lel­ket, a te vi­ga­szo­dat, öröm­hí­re­det meg­élő éle­tet. Jé­zus Krisz­tu­sért ké­rünk…

[Gy.:] Urunk, hall­gass meg min­ket!

[Lel­kész:] Na­gyok és cso­dá­la­to­sak a te mű­ve­id, min­den­ha­tó Úr Is­ten, sze­re­tő mennyei Atyánk. Há­lát adunk ne­ked, hogy egy­há­zad éne­ke össze­csen­dül az elő­re­men­tek té­ged di­csé­rő éne­ké­vel, és ben­nün­ket is vársz el­jö­ven­dő or­szá­god­ban, ahol te le­szel min­den min­de­nek­ben örök­kön-örök­ké.

[Gy.:] Ámen.