Élő víz

Éne­kel­je­tek az Úr­nak új éne­ket, mert cso­dá­kat tett! (Zsolt 98,1)

Hús­vét ün­ne­pe után a 4. hé­ten az Út­mu­ta­tó reg­ge­li s he­ti igé­i­ben Krisz­tus élő gyü­le­ke­ze­té­nek di­cső­í­tő, há­la­adó éne­kei csen­dül­nek fel „pró­zá­ban”. Is­ten hús­vét­kor cso­dá­la­to­san cse­le­ke­dett, ezért éne­kel­je­tek: „Uj­jong­ja­tok az Úr előtt az egész föl­dön! Éne­kel­je­tek, vi­gad­ja­tok, zeng­je­tek zsol­tárt!” (GyLK 737,5) Mert: „Jó do­log az Urat di­csér­ni és éne­ket zen­ge­ni a te ne­ved­nek, ó, fel­sé­ges!” (Zsolt 92,2; LK) Az alap­han­got Jé­zus ad­ja meg, há­la­adó éne­ké­vel: „Ma­gasz­tal­lak, Atyám, menny és föld Ura, mert el­rej­tet­ted eze­ket a böl­csek és ér­tel­me­sek elől, és fel­fed­ted a gyer­me­kek­nek.” A meg nem tért vá­ro­sok cso­dái alap­ján sem is­mer­ték fel őt, de egy gyer­mek is meg­ért­he­ti, hogy nincs üd­vös­ség más­ban; ezért hang­zik ma is hí­vó sza­va: „Jöj­je­tek én­hoz­zám mind­nyá­jan…” (Mt 11,25.28) S akik fel­öl­töt­ték az új em­bert, s fel­öl­töt­ték a min­dent össze­fo­gó sze­re­te­tet, azok­nak üzen Pál: „A Krisz­tus be­szé­de lak­jék ben­ne­tek gaz­da­gon úgy, hogy ta­nít­sá­tok egy­mást tel­jes böl­cses­ség­gel, és int­sé­tek egy­mást zsol­tá­rok­kal, di­csé­re­tek­kel, lel­ki éne­kek­kel; há­la­adás­sal éne­kel­je­tek szí­ve­tek­ben az Is­ten­nek.” (Kol 3,16) Lu­ther hoz­zá­fű­zi: „Is­ten egyik leg­gyö­nyö­rűbb és leg­di­csőbb aján­dé­ka az ének. Ha­rag­szik is rá a sá­tán, mert sok kí­sér­tést és go­nosz gon­do­la­tot űz el ve­le az em­ber. Az ör­dög egy­sze­rű­en nem bír­ja ki.” Ja­kab a kí­sér­té­sek kö­zött Is­ten igé­jé­nek hall­ga­tá­sá­ra és meg­tar­tá­sá­ra int: „…sze­lí­den fo­gad­já­tok a be­lé­tek ol­tott igét, amely meg tud­ja tar­ta­ni lel­ke­te­ket.” (Jak 1,21) A ta­nít­vá­nyok vi­rág­va­sár­na­pi di­cső­í­tő éne­ke a sa­ját ének­ren­dünk­ből se hi­á­nyoz­zék! „Ál­dott a ki­rály, aki az Úr ne­vé­ben jön! A menny­ben bé­kes­ség, és di­cső­ség a ma­gas­ság­ban!” (Lk 19,38) Pál misszi­ói kül­de­té­sét – Ézsa­i­ás­nak az Úr fél­re­is­mert Szol­gá­já­ról szó­ló, utol­só éne­ké­ből (lásd Ézs 52,15) vett idé­zet­tel – így in­do­kol­ja: „Meg­lát­ják őt azok, akik­nek még nem hir­det­ték, és akik még nem hal­lot­ták, azok meg­ér­tik.” (Róm 15,21) Pál éne­ke lé­lek­kel és ér­te­lem­mel ki­mon­dott imád­ság. A nyel­ve­ken va­ló szó­lás kap­csán ki­je­len­ti, hogy „a gyü­le­ke­zet­ben in­kább aka­rok öt szót ki­mon­da­ni ér­te­lem­mel, hogy má­so­kat is ta­nít­sak, mint­sem tíz­ezer szót nyel­ve­ken”. „Ho­gyan is van te­hát ez a do­log? (…) di­csé­re­tet ének­lek lé­lek­kel, de di­csé­re­tet ének­lek ér­te­lem­mel is…” (1Kor 14,19.15) Az utol­só va­cso­ra előtt és után el­éne­kel­ték a há­la­adó zsol­tá­ro­kat (lásd Zsolt 113–118), majd ki­men­tek az Olaj­fák he­gyé­re. Itt Jé­zus egye­dül így imád­ko­zott: „Atyám, ha aka­rod, vedd el tő­lem ezt a po­ha­rat, mind­az­ál­tal ne az én aka­ra­tom le­gyen meg, ha­nem a ti­ed.” S min­den­ko­ri, vissza­al­vó ta­nít­vá­nya­it ez­zel éb­reszt­ge­ti: „…imád­koz­za­tok, hogy kí­sér­tés­be ne es­se­tek!” (Lk 22,42.46) „Én va­gyok az élet ke­nye­re.” Jé­zus­nak e ke­mény ki­je­len­té­se so­ka­kat meg­bot­rán­koz­ta­tott, és nem jár­tak töb­bé ve­le. Ám ő ma is meg­kér­di kö­ve­tő­it: „Va­jon ti is el akar­tok men­ni?” S sze­mé­lyes vá­laszt vár mind­azok­tól, kik már fel­is­mer­ték: „Örök élet be­szé­de van ná­lad.” (Jn 6,48.67.68) Hi­szed-e, tu­dod-e? „Jé­zus, élő Is­ten Fia, / Ne­ved örök­ké ál­das­sék!” (EÉ 183,1)

Ga­rai And­rás