Evangélikusok

Stíl­sze­rű a könyv cí­me – Múló virág helyett Isten hajléka címmel jelent meg meg­em­lé­ke­zés – szer­ző nél­kül – a Lel­ki­pász­tor cí­mű fo­lyó­irat 1957. má­ju­si szá­má­ban.

A 231 ol­dal ter­je­del­mű gyűj­te­mény darabjai a megírásukkor még élő egy­há­zi sze­mé­lyek, csa­lád­ta­gok, ba­rá­tok, is­me­rő­sök, püs­pö­kök, lel­ké­szek és mun­ka­tár­sak em­lé­ke­zé­sei a püs­pö­ki tisz­tet har­minc­két évig be­töl­tő Ka­pi Bé­lá­ra. A vissza­te­kin­tés gyöngy­ko­szo­rú­it fia, a ma is élő vi­téz Ka­pi Bé­la és már elő­re­ment hit­ve­se fon­ta egy­ség­be, hogy az­tán Mi­rák Ka­ta­lin szer­kesz­té­sé­ben a püs­pök egy­ko­ri is­ko­lá­ja, az ősi al­ma ma­ter, a sop­ro­ni lí­ce­um ki­ad­ja.

Ha va­la­ki csu­pán ezt a köny­vet ve­szi ke­zé­be s ol­vas­sa vé­gig, de a het­ven­ki­lenc éve­sen el­hunyt püs­pök gaz­dag írói te­vé­keny­sé­gé­ből mást nem is­mer, ak­kor is ki­tá­rul előt­te a sok­ta­len­tu­mos szol­ga szé­les öle­lé­sű mun­kás­sá­ga. Elég, ha D. Sza­bó Jó­zsef püs­pök és Veö­reös Im­re lel­kész vissza­em­lé­ke­zé­sé­re és id. dr. Fa­bi­ny Ti­bor, va­la­mint dr. Só­lyom Je­nő pro­fesszo­rok írá­sa­i­ra hi­vat­ko­zom. Mind­egyik­ből ki­tet­szik Kapi püspök szál­fa alak­ja, lel­ki-szel­le­mi nagy­sá­ga, sa­ját ko­rát jól ér­tő és ki­vá­ló­an pré­di­ká­ló sze­mé­lyi­sé­ge, aki­nek van fél­tőn sze­re­tő szí­ve a há­bo­rú vér­zi­va­ta­ros éve­i­ben, van fe­le­lős­ség­ér­ze­te egy­há­za és nem­ze­te iránt.

A vissza­te­kin­tő és az em­lé­kek gaz­dag tár­há­zát össze­gyűj­tő könyv­nek négy jel­leg­ze­tes­sé­gét em­lí­tem. Az el­ső Ka­pi Bé­la élet­mű­vé­nek be­mu­ta­tá­sa. Négy sze­re­tett kö­zös­sé­ge a csa­lád­ja, a győ­ri gyü­le­ke­zet, a du­nán­tú­li egy­ház­ke­rü­let és az egye­te­mes evan­gé­li­kus egy­ház. Min­den fá­ra­do­zá­sa hoz­zá­juk fű­zi. Nagy ívű pá­lyát fu­tott be, mél­tó­ság­gal és oda­adó­an Urá­nak.

A kötet má­sik jel­leg­ze­tes­sé­ge, hogy a püspökkel szem­be­ni vá­da­kat – nem szólt idő­ben az ül­dö­zött zsi­dó­kért, nem eme­l­te fel sza­vát a Ta­nács­köz­tár­sa­ság bu­ká­sa után, nem til­ta­ko­zott a II. vi­lág­há­bo­rú po­ko­li ször­nyű­sé­gei el­len – cá­fol­ja, és tör­té­nel­mi össze­füg­gé­sük­ben lát­tat­ja. Ez­zel in­di­rekt mó­don szól az egy­ház kol­lek­tív bű­nös­sé­ge el­len is, jól­le­het nem von­ja két­ség­be fe­le­lős­sé­gün­ket az ül­dö­zöt­te­kért és ál­do­za­to­kért.

A könyv har­ma­dik jel­leg­ze­tes­sé­ge: ko­ráb­ban nem en­ge­dé­lye­zett vagy nyil­vá­nos­ság­ra nem ho­zott írá­sok és le­ve­lek köz­zé­té­te­lé­vel még job­ban meg­is­mer­het­jük azt a kort, amely­ben Ka­pi püs­pök élt és szol­gált. Fáj­dal­mas, hogy a sze­mé­lyé­re vo­nat­ko­zó tör­té­ne­lem­tor­zí­tó szán­dé­kok is nyo­mon kö­vet­he­tő­ek az írá­sok­ban.

S vé­gül meg­ha­tó a csa­lád­ta­gok és kö­ze­li mun­ka­tár­sai gon­do­lat­so­ra. Be­lő­lük su­gár­zik a nagy te­kin­té­lyű szel­lem­óri­ás irán­ti tisz­te­let és a pász­to­ri szí­vű püs­pök fe­lé a sze­re­tet. Le­het-e en­nél töb­bet örök­sé­gül hagy­ni az utá­nunk jö­vő nem­ze­dék­nek?

„Mú­ló vi­rág he­lyett…” – Em­lé­kek Ka­pi Bé­la evan­gé­li­kus püs­pök­ről. Szer­kesz­tet­te Mi­rák Ka­ta­lin. Köz­re­ad­ta a Ber­zse­nyi Dá­ni­el Evan­gé­li­kus Gim­ná­zi­um (Lí­ce­um) és Kol­lé­gi­um, Sop­ron, 2007.

D. Sze­bik Im­re