evél&levél

Az Evan­gé­li­kus Élet 2009. áp­ri­lis 19-i szá­má­ban meg­je­lent iha­ros­be­ré­nyi le­vél „a szü­lő­fa­lu üze­ne­te­ként” Kál­dy Zol­tán po­zi­tí­vu­ma­i­ból ad rö­vid íze­lí­tőt. Egy kö­zel­múlt­be­li év­for­du­ló­ra írt EvÉ­let-cikk em­lé­ket ál­lí­tott a né­hai püs­pök pré­di­ká­to­ri ké­pes­sé­ge­i­nek is. Ezen po­zi­tí­vu­mok­ról szó­ló han­go­kat sen­ki sem akar­ja el­hall­gat­tat­ni.

Egy ide­je a zsi­na­tunk ha­tá­ro­za­tá­nak meg­fe­le­lő me­der­ben fo­lyik egy­há­zi múl­tunk ál­lam­biz­ton­sá­gi szer­vek­kel kap­cso­la­tos ré­szé­nek tör­té­né­szi fel­tá­rá­sa.

E fel­tá­rás­ról sa­ját, sze­mé­lyes ta­pasz­ta­la­tom az, hogy a zsi­nat ál­tal meg­bí­zott csa­pat tag­ja­it nem a bul­vár­saj­tó tény­el­fer­dí­tő ja­ni­csár­jai kö­zül to­bo­roz­ták. Nem is nem­zet­kö­zi hí­rű szak­ér­tők­nek ál­cá­zott, ke­resz­tény­ség­el­le­nes har­co­sok­ról van szó. Ha­nem olyan ke­resz­tény tör­té­né­sze­ket is­mer­tem meg bennük, akik nem­hogy a je­len­té­sük­be íran­dó sza­va­i­kért, de még a ki sem mon­dott gon­do­la­ta­i­kért is köz­vet­le­nül mennyei Atyánk­nak ér­zik ma­gu­kat fe­le­lős­nek.

Az iha­ro­si le­vél vé­gén meg­je­le­nő „mert ő már nem tud vá­la­szol­ni” gon­do­la­ton túl­me­nő­en az nyo­masz­tott en­gem édes­apám­mal kap­cso­lat­ban, hogy ő már nem tud köz­be­szól­ni a bi­zott­sá­gi meg­hall­ga­tá­som­on, hogy „Nem, Pé­ter, rosszul mon­dod, az nem is azért tör­tént úgy”. Ta­lán bo­csá­na­tos ki­fe­cse­gés­nek szá­mít le­ír­nom, hogy a bi­zott­ság tag­jai te­her­ként élik meg az el­hunyt sze­mé­lyek­nél adó­dó kü­lö­nös fe­le­lős­sé­gü­ket. E ter­hen so­kat könnyít, hogy a bi­zott­ság tör­té­né­szi és nem po­li­ti­kai mun­kát vé­gez. Sze­mé­lyes be­nyo­má­som, hogy a bi­zott­ság az e vi­lá­gi el­vá­rá­sok he­lyett a mennyei el­vá­rá­sok­hoz igyek­szik iga­zod­ni.

Per­sze fel­me­rül, hogy mi­ért kell va­kar­gat­nunk a ré­gi dol­go­kat. Cse­kély kor­lá­to­zás­sal, az­az vé­gül is a ke­resz­tény­ség­el­le­nes ku­ta­tók szá­má­ra is hoz­zá­fér­he­tők az olyan ál­lam­biz­ton­sá­gi dosszi­ék, ame­lyek­ből el­len­sé­ge­sen sze­mez­get­ve ke­resz­tény kö­zös­sé­günk hi­te­les­sé­ge a köz­vé­le­mény előtt ered­mé­nye­sen tá­mad­ha­tó. Mert saj­nos sok­szor nem a tel­jes igaz­ság, ha­nem csak a kö­zön­ség elé tárt ki­sze­mez­ge­tett cse­me­ge szá­mít. Ke­resz­tény kö­zös­sé­günk job­ban jár, ha a mi sa­ját hí­vő tör­té­né­sze­ink elé­be men­nek min­den baj­nak az­zal, hogy ide­jé­ben igye­kez­nek egy tisz­tes­sé­ges fel­tá­rást el­vé­gez­ni.

Em­be­ri té­ve­dés so­sem zár­ha­tó ki, de ta­lán ép­pen ezért is ja­val­lom, hogy imád­ság­ban hor­doz­zuk a bi­zott­ság tag­ja­it.

Prőh­le Pé­ter (Bu­da­pest)