Oratio oecumenica

Sze­re­tő mennyei Atyánk! Sza­vad biz­tat ar­ra, hogy min­den gon­dun­kat eléd hoz­hat­juk. Ké­rünk, hall­gass meg min­ket, ami­kor eb­ben bíz­va kö­nyör­günk hoz­zád!

Kö­nyör­günk hoz­zád egy­há­za­dért, gyü­le­ke­ze­tün­kért. A te Fi­ad min­den kon­ven­ci­ót, elő­íté­le­tet fel­füg­gesz­tő mó­don kép­vi­sel­te em­ber­sze­re­tő ir­gal­ma­dat, ami­kor a bű­nös asszony meg­ken­te a lá­bát. Add, hogy kö­zös­sé­ge­ink min­de­nek­előtt en­nek le­gye­nek kép­vi­se­lői a vi­lág­ban.

Kö­nyör­günk hoz­zád azo­kért, aki­ket már el­ért öröm­hí­red. Sza­ba­díts meg min­ket min­den val­lá­sos fö­lény­től, amely ki akar­ja sa­já­tí­ta­ni a te ha­tár­ta­lan sze­re­te­te­det.

Kö­nyör­günk hoz­zád a könnye­ző­kért. Nem­csak azo­kért, akik fi­zi­kai fáj­dal­muk­ban sír­nak, nem­csak azo­kért, akik­nek az ér­zel­mi vesz­te­ség csal könnyet sze­mük­be, ha­nem azo­kért is, akik könnyez­ve döb­ben­tek rá, hogy so­ha nem fi­zet­he­tik vissza ne­ked az adós­sá­gu­kat.

Kö­nyör­günk hoz­zád azo­kért, akik­nek csa­lá­di ház­tar­tá­sa a gaz­da­sá­gi vál­ság mi­att az össze­om­lás szé­lé­re ke­rült: te adj em­ber­sé­get és szo­li­da­ri­tást a hi­te­le­zők szí­vé­be, hogy a re­mélt ha­szon he­lyett em­ber­tár­sa­ik szük­sé­gét is lás­sák, és te küldj ta­lá­lé­kony se­gí­tő­ket az el­adó­so­dot­tak­hoz.

Kö­nyör­günk hoz­zád azo­kért, akik nem adó­sod­tak el, hogy ké­pe­sek le­gye­nek meg­lát­ni a kör­nye­ze­tük­ben élők hi­á­nya­it, és úgy tud­ja­nak se­gí­te­ni, hogy köz­ben nem aláz­zák meg a szük­sé­get szen­ve­dőt.

Kö­nyör­günk hoz­zád a fon­tos po­zí­ci­ók­ban lé­vő­kért, hogy a sok­fé­le ér­dek kö­zött el ne té­ved­je­nek, a sa­ját po­zí­ci­ó­juk fél­té­se he­lyett fi­gyel­je­nek a te mon­da­ni­va­lód­ra is.

Kö­nyör­günk hoz­zád ön­ma­gun­kért, hogy éle­tünk fe­lett ki­mon­dott sza­vad – „Meg­bo­csát­tat­tak a te bű­ne­id” – ad­jon ne­künk bé­kes­sé­get, hoz­zád va­ló fel­té­tel nél­kü­li hű­sé­get, egy­más irán­ti elő­íté­let nél­kü­li sze­re­te­tet.

Hall­gass meg min­ket, Urunk, és add meg, hogy Jé­zus Krisz­tu­sért fé­le­lem és bi­zal­mat­lan­ság nél­kül szó­lít­has­sunk meg té­ged, úgy, mint a gyer­me­kek sze­re­tő ap­ju­kat: Mi Atyánk…