Kultúrkörök

A Mú­ze­u­mok éj­sza­ká­ján két hölgy egy­re fel­há­bo­ro­dot­tab­ban ele­mez­te az Evan­gé­li­kus­ság a ma­gyar kul­tú­rá­ban cí­mű ál­lan­dó ki­ál­lí­tást.

„Hogy ezek a mú­ze­u­mok ho­va ju­tot­tak! Hogy mit meg nem en­ged­nek ma­guk­nak!” Bú­csú­zás­kor az­tán, nem kí­mél­ve a mun­ka­tár­sa­kat, jól meg is mond­ták a vé­le­mé­nyü­ket… A pénz­tá­ros tü­rel­me­sen el­ma­gya­ráz­ta ne­kik, hogy a mai, ki­vé­te­les éj­sza­ká­ra egy já­té­kot eszel­tek ki a mu­zeo­ló­gu­sok. „Ka­kukk­to­jás, avagy mú­ze­u­mi ka­csa” volt a já­ték cí­me, meg kel­lett ke­res­ni a tár­lók­ba be­lo­pott nyolc kü­lö­nös, oda nem il­lő tár­gyat. A höl­gyek meg­könnyeb­bül­ve, és nem­csak az öt­let szel­le­mes­sé­gén, ha­nem sa­ját ma­gu­kon is jót mu­lat­va, ha­ho­táz­va ta­lál­ták meg pil­la­na­tok alatt töb­bek kö­zött a „ke­se­rű po­ha­rat” – amely a gyász­év­ti­zed­ben ül­dö­zött csa­lá­dok ko­mód­já­nak ked­velt, jel­ké­pes da­rab­ja volt –, a ba­bér­le­ve­le­ket a Pe­tő­fi sír­ján her­va­dó ko­szo­rú­ból, a II. Jó­zsef ka­lap­gyűj­te­mé­nyé­ből szár­ma­zó oszt­rák pász­tor­sip­kát, sőt azt a ha­mu­ba’ sült po­gá­csát is, me­lyet ál­lí­tó­lag Bél Má­tyás ka­pott az édes­any­já­tól a hal­lei út előtt és ho­zott ha­za érin­tet­le­nül, mi­vel olyan jól tar­tot­ták őt a Franc­ke-fé­le ár­va­ház sza­kács­női.