Egyházunk egy-két hete

„Te­re­pet ren­dez­ni ilyen idő­ben nem le­het” – gon­dol­ták a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház Or­szá­gos Iro­dá­ja öt­fős kül­dött­sé­gé­nek tag­jai (és az Evan­gé­li­kus Élet szerkesztőségének kép­vi­se­le­té­ben e so­rok szer­ző­je), ami­kor jú­ni­us 24-én reg­gel út­ra kel­tek. Iván nap­já­ra vir­ra­dó­ra ki­sebb-na­gyobb meg­sza­kí­tá­sok­kal már egy he­te csak esett. Se­baj, azért az Élim Evan­gé­li­kus Sze­re­tet­ott­hon új, fris­sen fes­tett, par­ket­tá­zott, csem­pé­zett szo­bá­i­nak, für­dő­szo­bá­i­nak ta­ka­rí­tá­sá­ban még min­dig se­géd­kez­het­nek.

Mi­re azon­ban Nyír­egy­há­zá­ra ér­tek, az eső­fel­hő­ket messzi­re fúj­ta el a szél, és a nap is ki­sü­tött – a nagy­ka­pu­ban pe­dig húsz köb­mé­ter föld vár­ta Ká­kay Ist­ván iro­da­igaz­ga­tót és kol­lé­gá­it, Ha­lász Gab­ri­el­la dia­kó­ni­ai re­fe­renst, Hesz Er­zsé­be­tet, az ok­ta­tá­si osz­tály szak­re­fe­ren­sét, Os­váth­né Sza­bó Ág­nest, a köz­pon­ti ik­ta­tás fe­le­lő­sét és Bo­ros Mik­lós gép­jár­mű­re­fe­renst. Ter­mé­sze­te­sen ge­reb­lye, la­pát és ta­lics­ka is akadt, így az el­kö­vet­ke­ző né­hány órá­ban tár­gya­lás, le­vél­írás, ad­mi­niszt­rá­ció he­lyett a sza­bad le­ve­gőn tüs­tén­ked­tek.

Bozo­rády Zol­tán igaz­ga­tó lel­késszel, Bo­gár Ág­nes ott­hon­ve­ze­tő­vel, va­la­mint az in­téz­mény né­hány to­váb­bi mun­ka­tár­sá­val együtt fel­töl­töt­ték és elő­ké­szí­tet­ték a ki­je­lölt vi­rág­ágyá­sok he­lyét, hogy ha az in­téz­mény­ben gon­do­zott-ne­velt negy­venegy halmozottan sérült és ár­va la­kó ki­néz az ud­var­ra, leg­alább egy kis da­ra­bon ne a no­vem­ber óta tar­tó épít­ke­zés és fel­újí­tás tör­me­lé­ke­it lás­sa.

Bár az or­szá­gos iro­da mun­ka­tár­sai nem értek a végére min­den rá­juk vá­ró fel­adatnak – a dísz­cser­jék el­ül­te­té­sé­re már nem ma­radt ide­jük –, azért lát­vá­nyos mun­kát vé­gez­tek. Gyü­möl­csét – ha előbb nem is, de – az ok­tó­ber 10-ei szen­te­lé­si ün­nep­sé­gen bár­ki „el­len­őriz­he­ti”.

Vi­tá­lis Ju­dit