A hét témája

„Lel­ké­szi szol­gá­la­to­mat min­den­kor oda­adó hű­ség­gel vég­zem, Is­ten di­cső­sé­gé­re és em­ber­tár­sa­im üd­vös­sé­gé­re” – hang­zik el min­den evan­gé­li­kus lel­kész­ava­tá­son. A fo­ga­da­lom­té­tel­kor a fris­sen ava­tott lel­kész még nem is tud­ja, szol­gá­la­tá­nak évei alatt hány­fé­le he­lyen és hely­zet­ben kell majd meg­pró­bál­nia tel­je­sí­te­ni az idé­zett mon­datban kimondott ígé­re­tét. Mert min­den lel­kész éle­té­ben van­nak ki­hí­vá­sok, ta­lán sa­ját hi­tét is meg­pró­bá­ló szol­gá­la­tok. S an­nak el­le­né­re, hogy egyi­kük sem or­vos, min­den­nap­ja­ik fon­tos ré­sze a kór­há­zi vagy ott­ho­ni be­teg­ágy mel­let­ti vi­gasz­adás és tá­masz­nyúj­tás. Aláb­bi össze­ál­lí­tá­sunk­ban ol­va­só­ink a lel­ké­szi hi­va­tás e sok­ré­tű, oly­kor igen ne­héz, még­is na­gyon szép „sze­le­té­vel” is­mer­ked­het­nek.