Élő víz

Egy­más ter­hét hor­doz­zá­tok: és így tölt­sé­tek be a Krisz­tus tör­vé­nyét. (Gal 6,2)

Szent­há­rom­ság ün­ne­pe után a 4. hé­ten az Út­mu­ta­tó reg­ge­li s he­ti igé­i­ben Is­ten küz­de­lem­re hív a kí­sér­té­sek­ben, és köl­csö­nös te­her­hor­do­zás­ra és meg­bo­csá­tás­ra szó­lít fel, mert Jé­zus sze­re­te­te kö­rül­öle­li az éle­tün­ket: „Jó az Úr min­den­ki­hez, és ir­gal­mas min­den te­remt­mé­nyé­hez.” (Zsolt 145,9; LK) Ezért kér­te me­zei be­szé­dé­ben ezt Urunk: „Le­gye­tek ir­gal­ma­sok, amint Atyá­tok is ir­gal­mas.” (Lk 6,36) Lu­ther sze­rint „a ke­resz­tyén em­ber ak­kor ir­gal­mas, ha nem ke­re­si csak a ma­ga hasz­nát, ha­nem nyi­tott szem­mel jár­va szer­te egy­for­mán néz min­den­ki­re, ba­rát­ra, el­len­ség­re, ahogy mennyei Atyánk cse­lek­szik. Ahol az ir­gal­mas­ság nincs meg, ott hit sincs.” „Úr­is­ten, őriz­zük a te be­szé­de­det” (GyLK 752), mert lá­bunk előtt mé­cses a te igéd. A Krisz­tus tör­vé­nye: a sze­re­tet nagy pa­ran­csa. „Mert az egész tör­vény eb­ben az egy igé­ben tel­je­se­dik be: »Sze­resd fe­le­ba­rá­to­dat, mint ma­ga­dat.«” (Gal 5,14) En­nek be­töl­té­sét se­gí­ti az arany­sza­bály: „És amint sze­ret­né­tek, hogy az em­be­rek ve­le­tek bán­ja­nak, ti is úgy bán­ja­tok ve­lük.” (Lk 6,31) Mind­ezek fé­nyé­ben ért­het­jük he­lye­sen Urunk ta­ní­tá­sát a kép­mu­ta­tó ítél­ke­zés­ről: „Ne ítél­je­tek, és nem ítél­tet­tek. (…) Bo­csás­sa­tok meg, és nek­tek is meg­bo­csát­ta­tik. (…) Kép­mu­ta­tó, előbb vedd ki a ge­ren­dát a sa­ját sze­med­ből, és ak­kor jól fogsz lát­ni ah­hoz, hogy ki­ve­hesd a szál­kát atyád­fia sze­mé­ből.” (Lk 6,37.42) Pál is ezt kér­di: „Ak­kor te mi­ért íté­led el test­vé­re­det?” Az íté­lő­szék előtt „mind­egyi­künk ma­ga fog ön­ma­gá­ról szá­mot ad­ni az Is­ten­nek” (Róm 14,10.12). Jé­zus a be­teg­hor­do­zók ta­lá­lé­kony és cél­tu­da­tos, élő hi­tét lát­va így gyó­gyí­tot­ta meg a bé­nát: „Em­ber, meg­bo­csát­tat­tak a te bű­ne­id. (…) Ne­ked mon­dom, kelj fel, vedd az ágya­dat, és menj ha­za!” (Lk 5,20.24) A fog­ság­ból ha­za­tért nép bűn­val­lá­sa meg­ren­dí­tő pél­dá­ja a kö­zös te­her­hor­do­zás­nak: „…val­lást tet­tek vét­ke­ik­ről és őse­ik bű­ne­i­ről. (…) mi pe­dig hit­sze­gők vol­tunk. Hi­szen ki­rá­lya­ink, ve­ze­tő­ink, pap­ja­ink és őse­ink nem tel­je­sí­tet­ték tör­vé­nye­det…” (Neh 9,2.33.34) A köz­te­her­vi­se­lés új(?) mód­ja: „Higgye­tek Is­ten­ben! (…) És ami­kor meg­áll­tok imád­koz­ni, bo­csás­sá­tok meg, ha va­la­ki el­len va­la­mi pa­na­szo­tok van, hogy mennyei Atyá­tok is meg­bo­csás­sa nek­tek vét­ke­i­te­ket.” (Mk 11,22.25) A gyü­le­ke­zet Krisz­tus tes­te, mert tag­ja­it az ő sze­mé­lye és ál­do­za­ta kap­csol­ja össze, „köl­csö­nö­sen gon­dos­kod­ja­nak egy­más­ról a ta­gok” (1Kor 12,25), így ré­sze­sül­nek a má­sik szen­ve­dé­sé­ből és di­cső­sé­gé­ből egy­aránt! Mi­ként Ba­rabb­ás sza­ba­don bo­csá­tá­sá­nak kö­ve­te­lé­se egy­ben ne­ga­tív pél­dá­ja az ő vét­ke­i­ben va­ló kö­zös­ség­vál­la­lás­nak, úgy ci­ré­nei Si­mon vál­la­lá­sa po­zi­tív pél­da a má­sik ter­hé­nek hor­do­zá­sá­ra: „…rá­tet­ték a ke­resz­tet, hogy vi­gye Jé­zus után.” (Lk 23,26) Mit je­lent Pál­nál egy­más ter­hé­nek hor­do­zá­sa? „…örül­je­tek, ál­lít­sá­tok hely­re a jó ren­det ma­ga­tok kö­zött, fo­gad­já­tok el az in­tést, jus­sa­tok egyet­ér­tés­re, él­je­tek bé­kes­ség­ben…” S kül­di a szent­há­rom­sá­gi ál­dást (lásd 2Kor 13,11.13) „Ó te di­cső Szent­há­rom­ság, / Egy meg­fog­ha­tat­lan jó­ság, / Atya, Fiú és Szent­lé­lek, / Légy ve­lem ma és míg élek!” (EÉ 249)

Ga­rai And­rás