Evangélikusok

Él Du­na­föld­vá­ron egy hat­éves evan­gé­li­kus kis­fiú, akit akár mű­vész úr­nak is szó­lít­ha­tunk. Sok szem­pont­ból kü­lön­le­ges ő. Négy­éve­sen egy be­tű­sző­nyeg se­gít­sé­gé­vel meg­ta­nult ol­vas­ni, öt­éve­sen már ver­set írt (az el­sőt áll­vá­nyos rajz­táb­lá­ra, nyom­ta­tott nagy­be­tűk­kel), és me­sé­ket al­ko­tott, ké­pe­ket fes­tett.

Ruff Ist­ván Za­lán, mert ró­la van szó, már most szá­mos díj és el­is­me­rés bol­dog tu­laj­do­no­sa. Pél­dá­ul az idei, VI. Jan­ikovsz­ky Éva me­se­író pá­lyá­zat 6–10 éves kor­osz­tá­lyá­nak kü­lön­dí­ja­sa, a ta­valy Lack­fi Já­nos köl­tő ál­tal meg­hir­de­tett „Ír­ja­tok svéd­ver­set” or­szá­gos pá­lyá­zat ki­emelt nyer­te­se, és meg­je­lent egy ver­se – egyet­len gyer­mek­köl­tő­ként, „a jö­vő ígé­re­te­ként” – a nyolc­va­na­dik ün­ne­pi könyv­hét­re kiadott Ígé­re­tek cí­mű an­to­ló­gi­á­ban. Ta­valy a Nép­raj­zi Mú­ze­um­ban tar­tott Csil­lag­ze­ne fesz­ti­vá­lon Ru­dolf Pé­ter szín­mű­vész ad­ta elő több he­lyen nyer­tes Olim­pia cí­mű ver­sét.

Za­lán azon­ban nem­csak ver­set ír, ha­nem szí­ve­sen raj­zol és fest is. Nem cso­da, hi­szen édes­any­ja, Sch­ne­i­­der Csil­la Krisz­ti­na fes­tő­mű­vész. Mind­emel­lett a ko­hó­mér­nök édes­apa a szá­mok vi­lá­gá­ba is el­ka­la­u­zol­ja őt. Bár meg­esik, hogy a hat­éves kis­fi­ú­nak nem is na­gyon van szük­sé­ge „ide­gen­ve­ze­tő­re”. Sa­ját mód­szert dol­go­zott ki pél­dá­ul a szá­mok négy­zet­re eme­lé­sé­re vagy egyéb ma­te­ma­ti­kai fel­ada­tok meg­ol­dá­sá­ra…

Az Öle­lés­va­dász (így ne­ve­zi ma­gát) ki­ta­lált or­szá­ga Ma­gócia, me­lyet pász­t­rik­kal, uli­gá­to­rok­kal és fű­há­tú med­vék­kel vagy ép­pen pi­zso­ma­po­zso­má­to­rok­kal né­pe­sít be. Ne­ki min­den kék szí­nű áru­ház „ég-bolt”, és a sze­rin­te ér­tel­met­len ne­vű Kis­kun­lac­há­zát Kis­ku­kac­há­zá­nak kel­le­ne hív­ni.

Za­lán déd­ap­ja a né­hai Pa­lo­tay Gyu­la har­tai evan­gé­li­kus lel­kész volt. Nem vé­let­len hát, hogy ő ma­ga is min­den es­te be­szél­get Is­ten­nel. És hogy meg is hall­ja a vá­laszt, ar­ról ver­se­it ol­vas­va ér­te­sül­he­tünk. Or­go­na­kon­cer­ten an­gyalt lát re­pül­ni, s no­ha még so­sem volt te­me­té­sen, az An­gyal­sír cí­mű ver­sé­ből meg­tud­hat­juk, hogy a jó em­ber sír­já­nál nem­csak az an­gyal be­szél a gyá­szo­lók­hoz, ha­nem ma­ga az Is­ten is meg­szó­lal.

A kis mű­vész fo­lya­ma­to­san al­kot. Né­ha ugyan adó­dik né­mi szü­net, de az­után egy nap alatt több vers (eze­ket egy fü­zet­be ír­ja), me­se (szü­le­i­nek dik­tál­ja) vagy kép is szü­le­tik. És min­den ér­dek­li, te­le van kér­dé­sek­kel…

Égi be­szél­ge­tő­tár­sai vi­gyáz­za­nak rá!

Bo­da Zsu­zsa