Egyházunk egy-két hete

A misszió és az evangélizáció ügyéért felelősséget érző s tenni akaró lutheránus christianusok ez évben is találkoztak. A piliscsabai Béthel Evangélikus Missziói Otthonban július 8. és 11. között megrendezett konferencián az esztendő vezérigéjének fényében – „Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges” – elhangzott tanúságtételek által erősödtek meg a további szolgálatra. Miként a színes templomablakok üvegdarabkái a saját színükre festik a rajtuk átsugárzó napfényt, a szemlélő számára mégis egységes a kép, úgy ragyogott fel minden elhangzott „egy-ügyű” igeszolgálat, előadás, ének, bizonyságtétel által a misszióra elhívó s kiküldő Jézus Urunk alakja. Csak vele és általa lehetséges a hiteles evangélizáció, a tanítvánnyá létel és tétel! Ezekből villant fel néhány mozaikot a bőség zavarával küzdő tudósító.

Az alaphangot a Híd evangélikus missziói magazin idei második száma adta meg; fókuszában a misszió állott, amely nem program, hanem állapot.

Nyitóáhítatában Gáncs Péter, a misszió területét is felügyelő püspök a kezdetekre irányította a jelenlévők figyelmét. Kétezer éve Kis-Ázsiából érkezett meg Európába az evangélium, amikor az Úr megnyitotta Lídia szívét, ő pedig a házát is a misszionáriusok előtt.

A kereszténység ma is huszonnégy órás kapcsolat Istennel. A Szentlélek vezette Pálékat Macedóniába, s ő ad nekünk is saját kegyelmi ajándékokat, hogy azokkal gazdagítsuk egymást szolgálatunkban – ezzel már Csabay Árpád nagyváradi lelkész bátorított. Szeverényi János országos missziói lelkész, az Evangélikus Missziói Központ igazgatója azt hangsúlyozta Urunk missziói parancsa alapján, hogy egész népünkhöz van küldetésünk, és ott vagyunk helyünkön, ahová Jézus rendelt minket. Ez éppen a konferencia idején volt az Útmutató egyik igéje is.

De hogyan tudnánk az élet kenyeréből másoknak is adni néhány szeletet, ha hiányzik a friss Jézus-élmény az életünkből, és az első szeretetet elhagytuk? – tette fel a kérdést Böjtös Attila nem lelkészi egyházi munkás. Jenei Ottó kárpátaljai református lelkész bizonyságtétele válaszként is hangzott. Istenünk, az Úr velünk jár a táborban, hogy segítségünkre legyen, s az ő akarata, hogy legyen szent a mi táborunk!

Záró, úrvacsorára is előkészítő igeszolgálatában Szeverényi János az aznapi igével figyelmeztetett: állítsátok helyre a jó rendet magatok között! Csak Istennek lehetséges minket megszabadítania a bűnből, halálból, ördög hatalmából; s vele nem lehetetlen a missziói parancsnak való engedelmesség sem.

Az előadások – évfordulókhoz is kapcsolódva – hirdették: Istennek mindig voltak elhívott, áldott emberei a misszió munkamezején. Bencze Imréné arra emlékezett a fiatalokat is megszégyenítő tűzzel, hogy száz esztendővel ezelőtt alakult meg az Evangélikus Külmissziói Egyesület (EKME) jogelődje: a Magyarhoni Ágostai Hitvallású Evangélikus Misszióegyesület (MAHEM). Egyház ma sincs misszió nélkül! A mi feladatunk az imádkozás mellett az anyagi támogatás is; s az előadó lelkesen sorolta a ma adatott szolgálati lehetőségeket.

Ilyen lelkülettel szolgálnak a tizenhárom éve önállóvá vált budaörsi, volt missziói gyülekezetben is. Ennek épüléséről számolt be dr. Garádi Péter felügyelő. Isten építi a gyülekezetet, miként erről tanúskodik az ő nem mindennapi történetük is: ma már ők járnak misszionálni a felvidéki Sajógömörre.

Kim Pál (Heung Sik) dél-koreai testvérünk, a százhúsz éves koreai keresztény egyház tagja hazánkban él és dolgozik, s „mellékállásban”, önkéntes szolgálatként misszionálja a magyar fiatalokat. Érdekfeszítő előadásában arról is szólt, hogy előbb neki is meg kellett térnie az Úrhoz. A hallgatóság megtudhatta, hogy Isten a Ha személyesen megismerhetnéd Istent, érdekelne-e? című, néhány lapos traktátust s benne az arany evangéliumot használta fel erre.

A kórházban fekvő betegek lelkigondozásáról beszélt mély átéléssel Honti Irén lelkész. Ahol Isten jelenlétében van együtt a beteg, orvos s lelkigondozó, ő cselekszik – emelte ki –, mi csak eszközei vagyunk, és hirdethetjük Jézus szeretetét.

A szemtanú hitelességével rajzolta meg a száz éve született Sztehlo Gábor evangélikus lelkész misszionáriusi arcképét D. Keveházi László egyháztörténész, nyugalmazott lelkész. Ezzel az egy szóval jellemezte Sztehlo szolgálatát: megmentés.

Legyen Ön is misszionárius! – szólította fel a mintegy száz résztvevőt a Hulej Enikő lelkész által szervezett s lebonyolított vetélkedő, amelyen végül mindnyájan győztesnek tudhatták magukat. S erről szóltak a sokszor szívet rengető személyes bizonyságtételek is: miként, hogyan és hol is használja az Úr mai követőit, parancsa teljesítése érdekében.

A gyönyörű énekhang és zene is lehet a misszió hatékony eszköze. Ezt igazolták Vitai Ildikó előadóművész, a Széllelbéleltek női együttes, Csákány Marianna énekes és Mátyus Etelka erdélyi kántor szívet-lelket melengető evangéliumi énekei.

A délután tartott négy bibliakörben mindenki elmondhatta személyes missziói tapasztalatát. Így esett szó a NET misszióról is. A betűszó jelentése: nemzetközi evangéliumi tanúságtétel, s az a lényege, hogy a benne részt vevők a világhálón személyes honlapokon, blogokon keresztül hirdetik az örömhírt. (E konferencia hanganyaga is elérhető a tudósító honlapján – www.garainyh.hu –, a Hangzó örömhírtárban.)

Azért került most is fókuszba a misszió, hogy e törvény betűi élettel teljenek meg: „Az evangélizáció és a misszió az egyház alapvető hivatása, ezért annak érvényesülnie kell az egyház egész munkájában” (egyházunk 2005. évi V. törvényének 1. §-a) – s legfontosabb stratégiai céljává kell válnia!

Garai András