Keresztutak

Mint lapunkban már hírt adtunk róla (Evangélikus Élet, 2009/9. szám), az Evangélikus Külmissziói Egyesület (EKME) idén ünnepli jogelődje, a Magyarhoni Ágostai Hitvallású Evangélikus Misszióegyesület (MAHEM) megalakulásának századik évfordulóját. Bár a jubileumi esztendő hivatalos rendezvényeire – többek között az Evangélikus Országos Múzeumba tervezett missziói kiállítás megnyitására – az ősz folyamán kerül csak sor, de már a július 5–8. között a Béthel Evangélikus Missziói Otthonban megrendezett nyári konferencia is e „születésnap” jegyében zajlott.

A felnőttek programjával párhuzamosan a külmisszió iránt érdeklődő gyermekek táborban vettek részt. A kicsik – ifjúsági vezetőik segédletével – a Biblia hithőseivel ismerkedtek, de alkalmuk nyílt arra is, hogy mai „hősökkel” találkozzanak. A két társaság ilyenkor osztozni kényszerült az előadókon: először a felnőttek, majd a gyerekek hallgatták a meghívott vendégeket. A nekik szóló beszámoló időnként még érdekesebb volt, mivel a kicsinyek körében az előadók közérthetőbben fogalmaztak, s életközeli példákkal igyekeztek alátámasztani mondanivalójukat.

A gyermekek körében a legnagyobb „sikert” Jasmin Canady aratta. Ő azoknak a pakisztáni fiúknak és lányoknak az életéről és főleg állhatatos hitéről mesélt, akikkel vasárnapi iskolai tanítóként találkozott. Elmondta, hogy hazájában ugyan az iszlám vallás követői élnek többségben, de az országban mindenütt fellelhetők kis keresztény közösségek is. Saját istentiszteleti énekeik vannak, melyek közül egyet meg is tanított anyanyelvén, urdu nyelven a tábor résztvevőinek. Délben asztali áldásként már ezt a dalt énekelték a gyerekek teli torokból. Szövege így fordítható: „Ünnepeld őt, a győztest!”

A felnőttek más előadóktól – köztük Csépe Andreától – azt is megtudhatták, hogy Közép- és Dél-Ázsiában gyakran nem kis bátorság kell ahhoz, hogy a Krisztus-követők felvállalják hitüket. Andrea a magar törzsből származó keresztény testvérek megpróbáltatásairól szólt. Feszült figyelem övezte beszámolóját, amelyet még drámaibbá tett, hogy a kivetítőn meg is jelent annak a kedves magar testvérnek a fotója, akit száműztek falujából, illetve halálra kerestettek azért, mert elfordult ősei hitétől , és Krisztus követőjévé vált. Ám az Urat megvallók, a próbákban kitartók megdöbbentő csodákat is átélhettek! Merthogy a mindenható Isten lehetetlen helyzetekből is hoz szabadulást.

A hét összefoglaló címe, a Hitünk – Isten lehetőségei e bizonyságtételek nyomán vált kézzelfoghatóvá. S így kaphatott bátorítást az Evangélikus Külmissziói Egyesület is, hogy az Afrikában megkezdett szolgálatokat azzal a meggyőződéssel végezze, hogy bár az emberi kapacitás véges, Isten tárháza mégis kifogyhatatlan.

Utolsó este nagy várakozás előzte meg Bálint Anikó érkezését, aki édesanyjának az üzenetét hozta Kelet-Afrikából. Bálintné Kis Beáta immár negyedik éve szolgál – az Uhuru gyülekezet tagjaival együtt – Nairobi nyomornegyedeinek lakói között. A helybelieken kívül idén nyáron egy református teológus is segíti a Szívtől Szívig Alapítvány munkáját, ősztől pedig Bence Zsófia utazik ki öt hónapra, hogy gyógytornászként, egészségügyi végzettségűként támogassa az özvegyek és árvák közt végzett missziót.

Isten „lehetőségei” közé tartozik az is, hogy még egy csendes matematikust is a missziójába küldjön. Az illető jól időzítve, a konferencia megnyitó perceiben jelentkezett telefonon Közép-Ázsiából: három hónapon keresztül szolgál – egy közelebbről meg nem nevezhető – volt szovjet tagköztársaságban…

A konferencia gazdagságához tartoztak az igei alkalmak is. Kézdy Péter piliscsabai lelkész egy hawaii művész által alkotott, úgynevezett „éhségkendő” szimbólumai alapján tartott képmeditációt, Aradi György budapest-fasori lelkész pedig nagyszerű kreativitással dolgozta fel a Márk evangéliumában olvasható sziroföníciai asszony hitének történetét (Mk 7,24–30).

Mitől is volt „születésnapi” ez a konferencia? Például attól, amit Kézdy Péter fogalmazott meg: hogy tudniillik őt ez a hét győzte meg végképp a külmisszió létjogosultságáról.

B. Pintér Márta