Élő víz
Határ Isten és ember között
Nincs. Mármint hogy határ Isten és ember között.
Határtalan az Isten.
Ha mégis valamiféle határokat látunk, azok a mi emberi határaink.
Pontosabban korlátaink. Nem varrhatjuk az ő nyakába őket.
Ha határokat húzunk, határsértővé válik az Isten.
Mert őt nem kötik az általunk meghúzott határok, és nem korlátozzák a mi korlátaink.
Ott, ahol Isten határtalansága a mi korlátainkba ütközik, ott áll a kereszt.
A názáreti Jézust mint többszörösen visszaeső határsértőt fogták el és végezték ki.
Állítólag Pilátus ezt is akarta eredetileg a keresztre írni, de aztán meggondolta magát.
Jézus átlépett minden, az ő korában szent és sérthetetlen határt. Nem feltűnési viszketegség gyötörte, nem provokálni akarta a környezetét, hanem mert a határtalan Isten követe volt. Átlépett, átszakított minden határt, és ráadásul az ily módon megnyíló határokon át messzire ment – túl messzire ment –, és embereket hozott át az életbe, kiterjesztve rájuk Isten határtalan szeretetét. (Adj, király, katonát!)
Átlépte a határt férfi és nő között.
Még a tanítványai is megbotránkoztak rajta, hogy asszonnyal beszél.
Átlépte a határt bűnös és bűntelen között.
Megbotránkoztak rajta a rendes emberek, hogy bűnösökkel ül asztalhoz.
Átlépte a határt hívő és hitetlen között.
Botrány volt, hogy nála a megvetett samáriai a zsidó számára követendő példaként állhatott elő.
Átlépte a határt gyermek és felnőtt között.
Ha olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek…
Átlépte a határt törvény szerint élő és törvényen kívüli között.
Nála a vámszedő megigazulva ment ki a templomból, nem úgy a farizeus.
Átlépte a határt tiszta és tisztátalan között.
Törvény szerint neki magának kellett volna követelnie az őt megérintő vérfolyásos asszony megkövezését, ő pedig gyógyulást adott neki.
Átlépte a határt méltó és méltatlan között.
Nem kis felháborodást okozva engedte, hogy egy parázna nő a lábait csókolgassa.
Sorozatos határsértéseinek helyein most nagy vallásos tisztelettel övezett és védett határkövek állnak. Mint stációk a kereszt felé vezető úton. Hirdetik, hogy itt valamikor valaki átlépte a határt, és messzire ment.
S talán azt is, hogy mi is bátran lépjük át őket.
(Határ menti meditációk. Szerkesztette Szabó Lajos, Luther Kiadó, Budapest, 2008)
Németh Zoltán