Egyházunk egy-két hete

Egy kisebb hadsereg vette birtokba a Répcelak–Csánigi Evangélikus Egyházközség parókiáját és annak környékét július 22-étől két héten át. Minden reggel hatvan-hetven kis katona vonult lelkesen, trombitaszó és dobpergés kíséretében a templomba, hogy részt vegyen az immár tizenegyedik éve megrendezett angol és anyanyelvű hittantábor programjain.

A tábort Verasztó János, gyülekezetünk lelkésze és Donald Greven wisconsini (Amerikai Egyesült Államok) lelkész szervezte és vezette.

Évtizedes testvéri kapcsolatunk gyümölcseként nyaranta, nem sokkal azután, hogy a tankönyvek a fiókok és a táskák mélyére kerülnek, amerikai fiatalok érkeznek hozzánk lelkészük vezetésével, hogy együtt szolgálhassunk a gyerekeknek. Minden évben más-más témán keresztül igyekszünk közelebb vinni a kicsikhez és nagyokhoz Isten szeretetének üzenetét. Hajóztunk már együtt bibliai hajósokkal, felmásztunk képzeletben a Sionra és a Biblia többi hegyére, idén pedig ószövetségi és újszövetségi katonák nyomába eredtünk.

Délelőttönként Józsué, Gedeon, Dávid, Naámán és itáliai századosok történetein keresztül hallhatták a gyerekek az evangéliumot, igeverseket tanultak magyarul és angolul. Kipróbálhatták, milyen egy katonai kiképzés, hogyan kell íjjal lőni, még egy Afganisztánban szolgáló katona képes beszámolóját is meghallgathatták. A délután a sporté és a kézműveskedésé volt, esténként pedig Donald Greven evangélizációjára vártuk a gyerekeket szüleikkel és gyülekezetünk minden tagjával együtt.

A tábor során a kis katonák végigjárhatták a katonai ranglétra fokait, közlegényekből hadnagyokká válhattak, s az utolsó estén boldogan vehették át megérdemelt jutalmaikat, a tábortűznél pedig mindkét nyelven újra felzengtek a két hét legkedvesebb dalai.

Szolgálóként nagy öröm volt számomra, hogy ismét részt vehettem ebben a munkában. Hálatelt szívvel gondolok mindarra, amit Isten végzett az elmúlt évtized során, hiszen a fiatal szolgálók közül sokan még kisgyermekként vettek részt az első táborokban, de több éve már ők is lelkes segítői ennek a munkának.

Jézus szavai jutnak eszembe, amelyeket akkor mondott, amikor a tanítványok nem akarták hozzáengedni a kisgyermekeket. Talán kímélni akarták a Mestert a gyerekzsivajtól, vagy nem tartották elég érettnek, méltónak a kicsinyeket arra, hogy az Úrral találkozzanak. Jézus azonban megfeddte a tanítványokat, és azt mondta, hogy ne tiltsák el a gyerekeket tőle, hanem engedjék hozzá őket, mert a gyermekekhez hasonlóké a mennyek országa (Mk 10,14).

Ne csupán engedjük, hanem vigyük mi magunk imádságban, kézen fogva gyermekeinket, kicsiket és nagyokat Jézus színe elé, hogy az ige magjai korán a szívükbe hullhassanak, s felnövekedve élő hitet teremjenek!

Őri Ildikó