Kultúrkörök

Erős várak

A hazánkban jelenleg forgalomban lévő bankjegyek közül három címleten láthatunk várábrázolást.

A kétszázas Károly Róberttel átellenes oldalán a négytornyú diósgyőri vár látható. A tízezresen Esztergom főképp szakrális vonatkozású nevezetességei mellett ott találjuk Szent István szülőhelyét, a város erődítményét. Az ötszázas – valamennyi közül talán a legkifinomultabb módon – a sárospataki Rákóczi-várat mutatja, mind a Vörös-torony, mind a kastélyszárny élethű ábrázolásával.

Az erődítés első, ma is álló eleme a IV. Béla idején épült lakótorony. Itt talált menedéket az apjával véres csatákba torkolló trónharcot vívó ifjú herceg, a későbbi V. István király, majd innen hurcolták el őt. Utóbb a várat főúri családok bírták, majd Károly Róbert országlása idején került ismét uralkodói kézbe.

A vár bővítése a 15. század végén a Pálóczyak nevéhez fűződik. Mohács után a befolyásos főnemesé, Perényi Péteré, aki I. Ferdinándtól Sátoraljaújhellyel együtt a Szent Korona visszaszolgáltatásáért kapta adományul. Reneszánsz díszítőelemek, illetve a kor magas szintű haditechnikai megoldásai ekkor épültek be architektúrájába, olasz mesterek segítségével.

A 17. század elején a Lorántffy Zsuzsannával kötött házasság révén I. Rákóczi György tulajdona lett. Ez a periódus a várépítés újabb aranykorát jelentette, amely egyaránt meghatározta a katonai és a lakófunkciókat.

A sárospataki várban töltötte gyermekkorát II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem. Szabadságharcának bukása után Bécshez hű hercegi famíliák, utolsóként – egészen 1945-ig – a Windischgrätzek tulajdona volt a vár. A klasszicista, romantikus és eklektikus stílusú átalakítások ennek az időszaknak az eredményei.

Az erődítmény – immáron múzeumként – 1950-ben nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt.

R. N.