e-világ

A gyerekkorában „elfogyasztott” számos kalózos könyv és film miatt e sorok írójának a kalózkodásról valószínűleg soha nem a kifosztott városok és a legyilkolt emberek fognak eszébe jutni, hanem egyfajta, kalandokkal fűszerezett hősiesség – persze azért a végén a jó mindig elnyeri jutalmát. Ilyen szempontból a szerzői jogi lobbi erőlködése, amellyel az illegális tartalomtöbbszörözés ellen harcol, inkább kedvet teremt az ellenálláshoz, mintsem hogy nagy bűnnek sikerülne bélyegeznie a zenék és filmek jogszerűtlen letöltését. A „kalóz” elnevezést ráadásul már az Európai Parlamentben is viselik, idén tavasszal mandátumot szerzett ugyanis a 2006-ban alapított svéd párt, a Piratpartiet.

A párt népszerűség-növekedésének egyik oka az, hogy ugyancsak idén tavasszal per indult a szintén svéd The Pirate Bay (azaz „A Kalóz-öböl”) elnevezésű torrentoldal ellen, amelynek ez idő tájt már több mint huszonkétmillió felhasználója van.

A torrentezés a fájlcserélés egy viszonylag új technikája. A megoldás lényege az, hogy egy-egy letölthető fájl tartalmazza azokat az információkat, amelyek révén a felhasználók az egymás számítógépén található fájlokat elérik. Vagyis maga a The Pirate Bay soha nem terjesztett jogvédett adatokat, csupán összehozta azokat a felhasználókat, akik szerették volna megosztani zenéiket, filmjeiket másokkal. A per – amelyben a kalózokat elítélték – bár precedensértékű lehet, de sem a fájlcserét nem fogja megszüntetni, sem a szerzői jog ésszerű működéséhez nem jelent utat.

A szerzői jog alapvetően nem tulajdonjog, ezért azok az érvek sem állnak meg, amelyek a hagyományos tulajdonjogokkal egyenlőnek szeretnék feltüntetni. Egy egyszerű példával megvilágítva: a szerzői jog esetén nem lehet lopásról beszélni, amikor valaki letölt egy zeneszámot, ugyanis a zeneszerző vagy a kiadó ugyanúgy rendelkezni fog továbbra is az adott zenével. Lopásnak akkor lehetne nevezni, ha valaki egy kifizetetlen lemezzel sétálna ki a cédéboltból.

Ez persze nem jelenti azt, hogy ne kellene védeni a szellemi alkotásokat, hiszen a szerzők és a kiadók jogosultak megfelelő díjazásra a munkájuk után, de az Egyesült Államokban a médiaipari lobbi a ló túloldalára esett. Mégpedig – mondhatni – fényévekre.

A törvény a művek megszületése után egy bizonyos ideig biztosít védelmet. Ez jelenleg a szerző halálától számított hetven év, ennek letelte után az adott mű közkincsnek számít, így szabadon terjeszthetővé és átdolgozhatóvá válik.

Addig azonban kíméletlenül lecsaphat Amerikában az igazságszolgáltatás arra, aki illegális úton birtokol zenei vagy filmes tartalmat: minden egyes tétel százötvenezer dollár büntetéssel sújtható, vagyis ha valaki letölt egy tíz számból álló cédét, összesen mintegy háromszázmillió (!) forintos bírságra számíthat. Ez olyan, mintha harmincmillió forintos büntetéssel sújtanák azt, aki nem váltja meg a háromszáz forintos budapesti buszjegyet. Ekkora összeget pedig nem indokol az okozott kár.

A fájlcsere ráadásul nem is rossz dolog. Bár nem tagadható, hogy a legnépszerűbb terjesztett tartalmak az aktuális slágerek vagy filmek, a technológiának fontos szerepe van a kultúra megőrzésében is. A szerzői jog hatálya alá eső művek jelentős része ugyanis már nem termel hasznot, így azokhoz nem lehet hozzájutni kereskedelmi forgalomban. Mivel a törvény nem teszi lehetővé ezek megosztását, ezért egy részükre a pusztulás várna, ugyanis a több évtizedes alkotások jelentős hányadának digitalizálását senki nem végzi el. Így az a fajta kalózkodás, amelyik arra irányul, hogy ezek a művek ne vesszenek el, igen hasznos a társadalom egésze szempontjából. Akár analógiát is lehetne felállítani a könyvtárakkal, ez utóbbiakban ugyanis az állomány kilencven százaléka olyan kötet, amelyet kereskedelmi forgalomban már nem lehet kapni.

Viviane Reding, az Európai Unió médiaügyekért felelős biztosa mintegy három hete javasolta a szellemi tulajdon és az internetezők viszonyának átgondolását. A felmérések azt mutatják ugyanis, hogy a tizenkét és huszonnégy év közötti európai fiatalok mintegy hatvan százaléka töltött már le fizetés nélkül audiovizuális tartalmat, így a legtöbb ország törvényei szerint a felnövekvő generáció több mint felét bűnözőnek kellene tekinteni. Ez pedig egyértelműen azt jelzi, hogy a jelenlegi szabályozás nem megfelelő.

A szerzői jognak meg kell újulnia – jelenlegi formájában nem tud lépést tartani a technikai fejlődéssel, egyelőre nem képes megfelelő választ adni az internet fejlődésének kihívásaira.

Kalózok kerültek a parlamentbe, de úgy tűnik, hogy most ők a jó fiúk…

Nagy Bence