Egyházunk egy-két hete

Négy okuk is volt a be­le­di­ek­nek, hogy au­gusz­tus 22-én, szom­ba­ton dél­előtt ün­ne­pi is­ten­tisz­te­let­re gyűl­je­nek össze. A temp­lom­szen­te­lés év­for­du­ló­já­ra em­lé­kez­ve ez al­ka­lom­mal ál­dot­ta meg a temp­lom fel­újí­tott ol­tár­ké­pét, va­la­mint a meg­újult pa­ró­ki­át Gab­nai Sán­dor, a Sop­ro­ni Egy­ház­me­gye es­pe­re­se, Itt­zés Já­nos püs­pök pe­dig ál­dást mon­dott az új ke­nyér­re.

Az al­kal­mon az egy­ház­ke­rü­let lel­ké­szi ve­ze­tő­je Róm 15,5–6 alap­ján tar­tott ige­hir­de­té­sé­ben el­mond­ta, hogy a há­la nem bő­be­szé­dű: csend­ben szü­le­tik meg az em­ber szí­vé­ben. Is­mer­jük fel egyen­ként, hogy min­dent Is­ten­től kap­tunk, még a fe­le­ke­ze­ti kö­zös­sé­gün­ket is aján­dék­ba kap­tuk – he­lyez­te az egy­be­gyűl­tek szí­vé­re. Ne jo­ga­in­kat, ha­nem meg­aján­dé­ko­zott vol­tun­kat hang­sú­lyoz­zuk. Szá­mol­juk fel a ha­mis il­lú­zi­ó­kat szí­vünk­ben, és Is­ten­től vár­juk a meg­úju­lást, a gyó­gyu­lást éle­tünk­re, né­pünk­re.

Az 1806-ban épült temp­lom­ban 1930 kör­nyé­kén cse­rél­ték le az ad­dig­ra rossz ál­la­pot­ba ke­rült ol­tár­ké­pet. Az al­ko­tás min­den bi­zonnyal 1850 kö­rül ké­szült Bécs­ben, Jé­zust áb­rá­zol­ja a Ge­cse­má­né-kert­ben egy őt bá­to­rí­tó an­gyal­lal. Mi­vel ak­ko­ri­ban még nem re­no­vál­tak ol­tár­ké­pe­ket, a fest­mény a gyü­le­ke­ze­ti te­rem­be ke­rült. Bé­res Lász­ló lel­kész éve­ken ke­resz­tül re­mél­te, hogy a gyü­le­ke­zet­nek egy­szer le­he­tő­sé­ge lesz fel­újít­tat­ni a ké­pet. A vá­ra­ko­zás be­tel­je­se­dett: a be­le­di­ek je­lent­kez­tek egy­há­zunk e cél­ból ki­írt pá­lyá­za­tá­ra, en­nek kö­szön­he­tő­en húsz­szá­za­lé­kos ön­résszel si­ke­rült el­vé­gez­tet­ni­ük a fél­mil­lió fo­rint­ba ke­rü­lő fel­újí­tást.

Bé­res Lász­ló lel­kész la­punk­nak el­mond­ta, hogy a pa­ró­kia­fel­újí­tás mint­egy más­fél mil­lió fo­rin­tos költ­sé­gét ön­erő­ből fe­dez­te a gyü­le­ke­zet, így újul­ha­tott meg a pap­lak (ké­pün­kön) a me­gye leg­fi­a­ta­labb vá­ro­sá­ban.

– Me­nyes –