Oratio oecumenica

Mint ahogyan a szar­vas kí­ván­ko­zik a fo­lyó­víz­re, úgy vá­gya­ko­zik utá­nad lel­künk, Is­te­nünk! Mert sze­re­te­ted­ből meg­tar­tasz min­ket eb­ben a föl­di élet­ben, és ir­gal­mad­dal hor­do­zol ben­nün­ket or­szá­god tel­jes­sé­ge fe­lé. Atyai jó­sá­go­dat is­mer­ve Jé­zus Krisz­tus bá­to­rí­tá­sá­ra visszük most eléd kö­nyör­gé­sün­ket. Hall­gass meg min­ket ke­gyel­me­sen!

Mennyei Atyánk, aki előtt Jé­zus Krisz­tus köz­ben­járt ér­tünk, bű­nö­sö­kért, kö­nyör­günk gyü­le­ke­ze­tün­kért, test­vér­gyü­le­ke­ze­te­in­kért és min­den ke­resz­tény test­vé­rün­kért, hogy sza­vunk­kal és éle­tünk­kel bi­zony­sá­got te­gyünk Jé­zus­ról az em­be­rek előtt. Add, hogy az ige­hir­de­tés so­kak szá­má­ra az élet for­rá­sa le­gyen!

Úr Jé­zus Krisz­tus, aki előt­tünk jársz, és kö­ve­té­sed­re hívsz ben­nün­ket, se­gíts meg min­ket dön­té­se­ink kö­zött, le­he­tő­sé­ge­ink bő­sé­gé­ben és örö­me­ink gaz­dag­sá­gá­ban, hogy tő­led so­ha el ne tér­jünk, ha­nem jó­sá­god je­lei le­gyünk a szen­ve­dők­nek és a rá­szo­ru­lók­nak, hogy éle­ted fé­nyét tük­röz­zük az iga­zi élet után vá­gya­ko­zó vi­lág­nak.

Szent­lé­lek Is­ten, aki a hi­tet éb­resz­tet­ted ben­nünk, hogy Jé­zus Krisz­tus ke­zé­ből sen­ki nem ra­gad­hat ki, erő­síts meg min­ket kí­sér­té­se­ink kö­zött, tarts meg min­ket szen­ve­dé­sünk­ben és ha­lá­lunk­ban, hogy őben­ne re­mény­sé­get, vi­gasz­ta­lást és bé­kes­sé­get ta­lál­junk!

Mennyei Atyánk! Te­rem­tett vi­lá­go­dért is kö­nyör­günk. Add Lel­ked jó­zan­sá­gát, hogy a ne­künk adott ki­csi­nyen, ezen a mu­lan­dó vi­lá­gon hű­sé­ges­nek bi­zo­nyul­junk, hogy a so­kat, az örök­ké­va­lót ránk bíz­hasd!

Mennyei Atyánk! Há­lát adunk ne­ked, hogy éle­tünk el van rejt­ve te­ben­ned. Biz­tos he­lyen őr­zöd a ke­reszt­ség ál­tal Jé­zus kö­zös­sé­gé­ben. Add, hogy el­rej­tett éle­tünk egy­szer nyil­ván­va­ló­vá vál­jék, és szín­ről szín­re lát­has­sunk té­ged – Jé­zus Krisz­tus, a mi Urunk, a te Fi­ad ál­tal.