Evangélikusok

Ko­dá­csy-Si­mon Esz­ter jú­ni­us­ban véd­te meg az Evan­gé­li­kus Hit­tu­do­má­nyi Egye­te­men Pa­ul Til­lich teo­ló­gi­á­já­nak je­len­tő­sé­ge a ter­mé­szet­tu­do­mány és a val­lás kap­cso­la­tá­ban cím­mel írt dok­to­ri dol­go­za­tát. A bí­rá­ló­bi­zott­ság „sum­ma cum la­ude” mi­nő­sí­tés­sel ér­té­kel­te a kö­zel öt­éves mun­kát. Előz­mé­nye­i­ről és rész­le­te­i­ről kér­dez­tem az egye­tem leg­utób­bi tan­év­zá­ró ün­ne­pé­lyén dok­tor­rá ava­tott szer­zőt.

– Ma­te­ma­ti­ka–fi­zi­ka sza­kos és hit­tan­ta­nár­ként ta­lán ké­zen­fek­vő volt, hogy a ku­ta­tá­si té­má­ja is mind­két te­rü­let­hez kap­cso­lód­jon. Még­is mi­lyen előz­mé­nyei vol­tak an­nak, hogy a ter­mé­szet­tu­do­mány és a hit össze­füg­gé­se­it vizs­gál­ja?

– Már ti­zen­éves ko­rom­ban ér­dek­lőd­tem mind­két te­rü­let iránt, ám az, hogy a teo­ló­gi­át, majd an­nak a tu­do­má­nyok­hoz fű­ző­dő kap­cso­la­tát ta­nul­má­nyoz­zam, egye­te­mi éve­im alatt fo­ko­za­to­san ala­kult ki ben­nem. Em­lék­szem, har­mad­éves dif­fe­ren­ci­ál­geo­met­ria-vizs­gán ül­tem, ami­kor meg­fo­gal­ma­zó­dott ben­nem, hogy a ter­mé­szet­tu­do­má­nyok mel­lett va­la­mi mást is kell ta­nul­nom ah­hoz, hogy tel­jes le­gyen a ki­ala­ku­ló kép ben­nem. Így jött a teo­ló­gia. Pár év­vel ké­sőbb Chi­ca­gó­ban Phi­lip Hef­ner pro­fesszor, a szak­ma egyik leg­na­gyobb mai kép­vi­se­lő­je mu­ta­tott rá ar­ra, hogy mi­lyen sok­szí­nű is a ter­mé­szet­tu­do­mány és a val­lás kap­cso­la­tá­val fog­lal­ko­zó te­rü­let, s bá­to­rí­tott, hogy fog­lal­koz­zam ez­zel. Ő volt az is, aki elő­ször em­lí­tet­te ne­kem eb­ben a kon­tex­tus­ban Pa­ul Til­lich ne­vét. So­kat kö­szön­he­tek té­ma­ve­ze­tőm­nek, Bé­res Ta­más­nak is a té­ma fel­dol­go­zá­sá­ban nyúj­tott se­gít­sé­gé­ért.

– Gon­do­lom, igen szer­te­ága­zó is­me­ret­anya­got kel­lett át­te­kin­te­nie a dol­go­zat meg­írá­sá­hoz. Hol és mi­lyen ta­nul­má­nyo­kat is foly­ta­tott pon­to­san?

– Ma­te­ma­ti­ka–fi­zi­ka sza­kos dip­lo­má­mat a Kos­suth La­jos Tu­do­mány­egye­tem, majd az Eöt­vös Lo­ránd Tu­do­mány­egye­tem Ter­mé­szet­tu­do­má­nyi Ka­rán sze­rez­tem meg. Az Evan­gé­li­kus Hit­tu­do­má­nyi Egye­te­men (EHE) hit­ta­nár sza­kot vé­gez­tem. Egy évet töl­töt­tem ösz­tön­díj­jal a Lu­the­ran Scho­ol of Theo­logy at Chi­ca­go sze­mi­ná­ri­u­má­ban. Dok­to­ri ta­nul­má­nya­i­mat az EHE-n foly­tat­tam, va­la­mint fél évet a Hel­sin­ki Egye­tem teo­ló­gi­ai ka­rán ta­nul­tam.

– Nyil­ván több teo­ló­gust is fog­lal­koz­ta­tott a hit és a tu­do­mány le­het­sé­ges kap­cso­ló­dá­si pont­ja, a pár­be­széd fon­tos­sá­ga. Mi­ért ép­pen Til­li­chet vá­lasz­tot­ta?

– A ter­mé­szet­tu­do­má­nyok és a val­lás le­het­sé­ges kap­cso­la­tá­nak kér­dé­sei ma egy­re gyak­rab­ban meg­je­le­nő té­mái a val­lás­nak és a tu­do­má­nyok­nak is. Szé­le­sebb kör­ben is­mert­té in­kább a szél­ső­sé­ges vé­le­ke­dé­sek vál­nak: vagy azok, ame­lyek a két te­rü­le­tet egy­más­sal ki­bé­kít­he­tet­len harc­ban ál­ló­nak lát­ják, vagy ame­lyek ha­tá­ra­i­kat is el­mos­va in­teg­rál­ják egyi­ket a má­sik­ba. Ezek az ál­lás­pon­tok gyak­ran fél­re­ér­té­sek­re, té­ves ér­tel­me­zé­sek­re vagy hi­á­nyos is­me­re­tek­re épül­nek, de nép­sze­rű­sé­gü­ket erő­sí­ti a mé­dia ál­tal ér­de­kes­nek ítélt té­ma­vá­lasz­tás is, il­let­ve in­di­rekt mó­don gyak­ran az adott ál­lás­pont tár­sa­dal­mi, egy­há­zi vagy tu­do­má­nyos vissz­hang­ja is.

Az át­me­ne­tek fi­no­mabb kü­lönb­sé­ge­it ér­zé­kel­te­tő, ár­nyal­tabb vé­le­ménnyel rit­kán le­het ta­lál­koz­ni. Kü­lö­nö­sen igaz ez, ha még az is cé­lunk, hogy a szél­ső­ség­men­tes­ség ne je­lent­sen sem meg­al­ku­vó, sem ön­fel­adó ma­ga­tar­tást a teo­ló­gia és a tu­do­má­nyok kap­cso­la­tá­ban. Töb­bek kö­zött ezért esett a vá­lasz­tá­som Til­lich teo­ló­gi­á­já­ra. En­nek elem­zé­se se­gít­het túl­lép­ni az „üres egy­más mel­lett lé­te­zés­ként” ér­tel­me­zett to­le­ran­cia ál­la­po­tán, to­váb­bá jó ala­pot ad­hat a tu­do­má­nyos és a teo­ló­gi­ai gon­dol­ko­dás és cse­lek­vés össze­han­golt ké­pé­hez.

– Mi­lyen mód­szer­rel kö­ze­lí­tet­te meg a té­mát?

– Té­mám elem­zé­sé­hez Ian Bar­bour ti­po­ló­gi­á­ját hasz­nál­tam szer­ke­ze­ti ke­ret­ként, ame­lyet rész­le­te­sen a 20. szá­zad utol­só éve­i­ben dol­go­zott ki. Bar­bour négy osz­tály­ba so­rol­ja a le­het­sé­ges ál­lás­pon­to­kat: a konf­lik­tus, a füg­get­len­ség, a pár­be­széd és az in­teg­rá­ció cso­port­já­ba. A dol­go­zat fel­osz­tá­sa ezt a cso­por­to­sí­tást kö­ve­ti: az egyes fe­je­ze­tek­ben azt vizs­gá­lom meg, hogy Til­lich teo­ló­gi­á­ja alap­ján mit le­het hoz­zá­ten­ni, min ér­de­mes vál­toz­tat­ni, és ho­vá cél­sze­rű a hang­súlyt he­lyez­ni a konf­lik­tus­ban, a füg­get­len­ség­ben, a pár­be­széd­ben és az in­teg­rá­ci­ó­ban meg­je­le­nő té­mák ese­té­ben. A ku­ta­tás két ki­in­du­ló kér­dé­se: „Ho­va il­leszt­he­tő Pa­ul Til­lich teo­ló­gi­á­ja Bar­bour ti­po­ló­gi­á­já­ban?”, il­let­ve „Mi Til­lich teo­ló­gi­á­já­nak kri­ti­ká­ja és üze­ne­te a ter­mé­szet­tu­do­má­nyok és a val­lás kap­cso­la­tá­nak egyes té­má­i­ra vo­nat­ko­zó­an?”

– Mi­ként fog­lal­ha­tók össze vizs­gá­ló­dá­sa­i­nak az ered­mé­nyei?

– Til­lich tör­té­ne­lem­szem­lé­le­te és mí­tosz­ér­tel­me­zé­se rend­kí­vül hasz­nos se­gít­sé­get nyújt­hat a ter­mé­szet­tu­do­má­nyok és val­lás ál­lí­tó­la­gos konf­lik­tu­sai mö­gött meg­hú­zó­dó va­ló­di prob­lé­mák fel­tá­rá­sá­hoz, ér­tel­me­zé­sé­hez és a konf­lik­tus el­ke­rü­lé­sé­hez. Eh­hez töb­bek kö­zött ar­ra van szük­ség, hogy a mí­to­szok és szim­bó­lu­mok meg­őr­zé­sé­nek fel­ada­tát fel­is­mer­jük, s azok tar­tal­mi és for­mai ele­me­i­nek kü­lön­bö­ző­sé­ge nyil­ván­va­ló­vá vál­jon.

A tu­do­má­nyok és a val­lás füg­get­len­sé­ge Til­lich gon­do­la­tai alap­ján nem te­kint­he­tő el­éren­dő vég­cél­nak – bár min­den­képp szük­sé­ges fel­té­te­le a to­vább­lé­pés­nek. A két te­rü­let ön­ál­ló­sá­gát hang­sú­lyo­zó teo­ló­gi­ai kör az, amely le­he­tő­vé te­szi Til­lich szá­má­ra, hogy a tu­do­má­nyos fo­gal­ma­kat és ki­fe­je­zé­se­ket úgy hasz­nál­ja teo­ló­gi­ai rend­sze­ré­ben, hogy köz­ben el­ke­rül­je a szink­re­tiz­mus csap­dá­ját.

Til­li­chet a „ha­tá­rok teo­ló­gu­sa­ként” be le­het so­rol­ni a tu­do­mány és a val­lás kö­zöt­ti pár­be­szé­det kép­vi­se­lők cso­port­já­ba. Egy­részt a mód­szer­ta­ni ha­son­ló­sá­gok, más­részt a két te­rü­let kö­zöt­ti fo­gal­mi ana­ló­gi­ák, har­mad­részt a ha­tár­kér­dé­sek tár­gya­lá­sa so­rán hang­sú­lyoz­hat­juk a tu­do­mány és a val­lás kö­zött fenn­ál­ló kap­cso­la­tot.

Még szo­ro­sabb együtt­mű­kö­dés fe­lé mu­tat­nak olyan to­váb­bi té­mák, ame­lyek Til­lich ér­tel­me­zé­sé­ben nem ve­zet­nek a tar­tal­mi in­teg­rá­ció fe­lé, ám az ezek­ről al­ko­tott tel­jes kép­hez szük­sé­ges mind­két te­rü­let köz­re­mű­kö­dé­se. Ilyen pél­dá­ul a ter­mé­sze­ti teo­ló­gia új­ra­ér­tel­me­zé­se, mely el­ve­ti a lo­gi­kai kap­cso­lat­ra épí­tett is­ten­érv le­he­tő­sé­gét. Hang­sú­lyoz­za vi­szont, hogy a sze­mé­lyes ta­lál­ko­zás­ban és az eg­zisz­ten­ci­á­lis érin­tett­ség­ben fel­me­rü­lő kér­dés el­ve­zet az is­ten­ke­re­sés­hez, s ez a kap­cso­lat ma­gá­val von­ja a tu­do­mány és a teo­ló­gia kö­zös gon­dol­ko­dá­sát.

– Gyak­ran elő­for­dul a tu­do­má­nyos ku­ta­tá­sok so­rán, hogy az ered­mé­nyek és meg­lelt vá­la­szok mel­lett újabb kér­dé­sek buk­kan­nak föl. Ta­lál­ko­zott-e ilye­nek­kel, ame­lyek ér­de­me­sek len­né­nek a to­vább­gon­do­lás­ra?

– Az utób­bi év­ti­ze­dek­ben egy­re több kér­dés me­rül fel, amely a ter­mé­szet és a teo­ló­gia kap­cso­la­tá­ra vo­nat­ko­zik. Olyan fo­gal­mak, mint a „ter­mé­szet teo­ló­gi­á­ja” vagy „öko­ló­gi­ai teo­ló­gia”, csak Til­lich éle­te vé­ge fe­lé je­len­tek meg, ám a ter­mé­szet teo­ló­gi­á­ja re­for­má­to­ri ál­lás­pont­já­nak kér­dé­sé­ben egyik út­tö­rő­ként s má­ig ak­tu­á­lis üze­net­ként Til­lich is meg­fo­gal­maz­ta a teo­ló­gia fel­ada­tát és vá­la­szát.

A ter­mé­szet teo­ló­gi­á­já­nak ér­tel­me­zé­sé­hez ná­la az élet sok­di­men­zi­ós egy­sé­ge szol­gál­tat­ja az ala­pot. En­nek alap­ján a ter­mé­szet teo­ló­gi­á­já­nak mi­ni­ma­lis­ta ér­tel­me­zé­sét el­fo­gad­ja: a ter­mé­sze­tet vizs­gá­ló tu­do­má­nyok és az ál­ta­luk ki­ala­kult ter­mé­szet­ké­pünk ha­tás­sal van, ha­tás­sal kell hogy le­gyen a teo­ló­gi­ai ál­lí­tá­sok­ra – leg­alább az el­len­őr­zés kér­dé­sé­nek fel­ve­té­sé­vel. A ter­mé­szet teo­ló­gi­á­já­nak ma­xi­ma­lis­ta ér­tel­me­zé­sét pe­dig annyi­ban tá­mo­gat­ja, amennyi­ben a teo­ló­gi­ai ál­lí­tá­so­kat ér­vé­nyes­nek tart­juk a ter­mé­szet­re is, de a teo­ló­gi­ai ál­lí­tá­sok nem ha­tá­roz­zák meg a ter­mé­sze­tet vizs­gá­ló tu­do­má­nyok is­me­ret­szer­zé­sé­re tett kí­sér­le­te­it. A ter­mé­szet és a teo­ló­gia kap­cso­la­tá­ban ezek a szem­pon­tok ér­de­me­sek le­het­nek a to­vább­gon­do­lás­ra, csak­úgy, mint az eh­hez kap­cso­ló­dó tech­no­ló­gia­eti­kai kér­dé­sek.

Ez utób­bi kap­csán fon­tos ki­emel­ni, hogy Til­lich sze­rint a tu­do­mány­ra épü­lő tech­ni­ka krí­zi­se – és en­nek ré­sze­ként töb­bek kö­zött a mai öko­ló­gi­ai vál­ság is – nem annyi­ra tech­no­ló­gi­ai prob­lé­ma, mint in­kább kul­tu­rá­lis és spi­ri­tu­á­lis. A krí­zis oka ugyan­is min­dig az em­ber irány­té­vesz­té­se, a ver­ti­ká­lis he­lyett a ho­ri­zon­tá­lis­ra va­ló fi­gye­lés; a pri­o­ri­tá­sok át­ren­de­ző­dé­se – pél­dá­ul a vég­ső ér­te­lem és a vé­ges­ség kér­dé­se­i­nek fel­cse­ré­lő­dé­se –; a tu­do­má­nyos és val­lá­si di­men­zi­ók ke­ve­re­dé­se; vagy a cél-esz­köz vi­szony fel­bo­ru­lá­sa. Ezek el­ke­rü­lé­sé­hez ki­fe­je­zet­ten szük­sé­ges len­ne a tu­do­mány és a val­lás együtt­mű­kö­dé­se.

– Ku­ta­tá­si ered­mé­nyei mennyi­ben mó­do­sít­ják a teo­ló­gi­ai gon­dol­ko­dás­ban Pa­ul Til­lich­ről ki­ala­kult ké­pet?

– A ter­mé­szet­tu­do­mány és a val­lás kap­cso­la­tá­val fog­lal­ko­zó kér­dé­sek egye­sek sze­rint ma már kü­lön disz­cip­lí­nát al­kot­hat­ná­nak az érin­tett kér­dé­sek mennyi­sé­ge, meg­kö­ze­lí­té­se és tár­gya­lá­sá­nak mód­sze­re alap­ján. Az min­den­eset­re tény, hogy a 20. szá­zad kö­ze­pé­től kezd­ve ha­tal­mas fej­lő­dés­nek in­dult ez a te­rü­let, s egy­re több tu­dós és teo­ló­gus fog­lal­ko­zik ezek­kel a kér­dé­sek­kel.

Til­lich a 20. szá­zad egyik leg­na­gyobb pro­tes­táns teo­ló­gu­sa­ként rend­kí­vül fon­tos szem­pon­to­kat tud hoz­zá­ten­ni eh­hez a té­má­hoz – an­nak el­le­né­re, hogy szá­má­ra so­ha nem volt köz­pon­ti kér­dés a tu­do­má­nyok és a val­lás kap­cso­la­ta. Csu­pán né­hány olyan esszé­je vagy elő­adá­sa ma­radt fenn, amely ki­fe­je­zet­ten a tu­do­mány, a val­lás és a fi­lo­zó­fia kér­dé­sé­vel fog­lal­ko­zik. Még­is úgy vé­lem, en­nek a pár év­ti­ze­de fej­lő­dés­nek in­dult tu­do­mány­te­rü­let­nek szük­sé­ge van olyan teo­ló­gu­sok­ra, akik a teo­ló­gia meg­al­ku­vá­sa nél­kül tud­ják kép­vi­sel­ni az egyik ol­dalt, s ké­pe­sek ala­po­kat biz­to­sí­ta­ni a pár­be­széd­hez és a köl­csö­nös együtt­mű­kö­dés­hez.

Til­lich gon­dol­ko­dá­sa és rend­sze­re min­den eset­ben olyan je­len­tő­sé­gű a tu­do­mány és a teo­ló­gia kap­cso­la­tá­ra néz­ve – s így a val­lás szá­má­ra –, hogy ezek­ben a kér­dé­sek­ben sem sza­bad fi­gyel­men kí­vül hagy­ni teo­ló­gi­á­ját, ha­nem ér­de­mes ki­hasz­nál­ni ér­té­ke­it és a ben­ne rej­lő le­he­tő­sé­ge­ket.

– Nem­csak dol­go­zat­írás­sal fog­la­ko­zott az utób­bi idő­ben: évek óta részt vesz a Tu­do­mány és Hit Je­se­ni­us Köz­pont mun­ká­já­ban, több éven ke­resz­tül szer­ve­zett ter­mé­szet­is­me­re­ti tá­bo­ro­kat fi­a­ta­lok szá­má­ra, ta­valy ősz óta pe­dig ve­ze­ti egy­há­zunk Ara­rát mun­ka­cso­port­ját. Úgy lá­tom, az el­mé­le­ti kér­dé­sek mel­lett ugyan­olyan fon­tos az Ön szá­má­ra a gya­kor­la­ti meg­va­ló­sí­tás is…

– Ez tény­leg így van. Így ér­zem jól ma­gam, így ta­lá­lom meg a he­lyem a vi­lág­ban. Nem gon­do­lom, hogy a gya­kor­lat és az el­mé­let bár­mi­ben el­vá­laszt­ha­tó len­ne egy­más­tól. A dol­go­za­tom­ra vo­nat­koz­tat­va pél­dá­ul ez azt je­len­ti, hogy bár rend­sze­res teo­ló­gi­ai té­má­ról van szó, még­is min­den pon­ton az a kér­dés me­rült fel ben­nem, ho­gyan le­het­ne az adott is­me­re­te­ket al­kal­maz­ni a hit­ok­ta­tás­ban vagy a fel­nőtt­ka­te­ké­zis­ben.

– Hosszú évek mun­ká­já­nak le­zá­rá­sát je­len­tet­te a dol­go­zat si­ke­res meg­vé­dé­se, il­let­ve az Ön dok­tor­rá ava­tá­sa. Két kis­gyer­mek mel­lett ez kü­lö­nö­sen is ne­héz le­he­tett. El­mond­ta, hogy csa­lád­ja is so­kat se­gí­tett az írás­hoz szük­sé­ges kö­rül­mé­nyek meg­te­rem­té­sé­ben. Így gon­do­lom, most leg­in­kább egy kis ki­kap­cso­ló­dás­ra vá­gyik. Még­is mi­lyen fel­ada­tai van­nak a kö­zel­jö­vő­ben, mik a ter­vei?

– Több olyan do­log is van, amely­nek a szer­ve­zé­sé­ben és meg­va­ló­sí­tá­sá­ban részt ve­szek. A leg­kö­ze­leb­bi ilyen a te­rem­tés he­té­nek meg­ün­nep­lé­se lesz, amely­hez most szer­kesz­tet­tünk egy se­géd­anya­got az Ara­rát mun­ka­cso­port­tal. Emel­lett je­len­leg a 12. osz­tá­lyos hit­tan­könyv meg­írá­sá­nak vé­ge fe­lé já­runk két szer­ző­tár­sam­mal, de min­dig van­nak fel­ké­ré­sek elő­adá­sok­ra, be­szél­ge­té­sek­re is. Ám min­den szak­mai ki­hí­vás mel­lett leg­fon­to­sab­bak szá­mom­ra a gyer­me­ke­im, akik min­den nap­ra ad­nak újabb öt­le­te­ket…

Jerabek-Cserepes Csilla