Evangélikusok

Mint min­den ren­dez­vénynek, az evan­gé­li­kus pres­bi­te­rek szeptember 12-én le­zajlott or­szá­gos ta­lál­ko­zó­jának (EPOT) is az egyik kulcs­fon­tos­sá­gú eleme volt a tech­ni­kai-gya­kor­la­ti le­bo­nyo­lí­tás. Győ­ri Gá­bor, a Pes­ti Egy­ház­me­gye es­pe­re­se, a pest­szent­lő­rin­ci és a pest­szent­im­rei gyü­le­ke­zet egyik lel­ké­sze, a ta­lál­ko­zó há­zi­gaz­dá­ja ér­te­lem­sze­rű­en sa­ját kö­zös­sé­ge­i­ben ke­re­sett ön­kén­tes se­gí­tő­ket.

Hat­va­nan irat­koz­tak fel a mun­ká­ra je­lent­ke­zők lis­tá­já­ra kor­tól, fog­lal­ko­zás­tól és egy­há­zi tiszt­sé­gek­től füg­get­le­nül. Ál­do­zat­kész mun­ká­juk ered­mé­nye­kép­pen a ta­lál­ko­zó reg­ge­lén jól lát­ha­tó út­jel­ző táb­lák mu­tat­ták az irányt a Sport­kas­té­lyig. A re­giszt­rá­ci­ós sát­rak „sze­mély­ze­te” ked­ve­sen fo­gad­ta a kö­zel­ről és tá­vol­ról ér­ke­ző­ket. Min­den részt­ve­vő kéz­hez ka­pott egy map­pát, ben­ne a hát­tér­anya­gok­kal. Hogy az össze­sen ezer­öt­száz mappa tartalma összeállt, az ugyan­csak az ön­kén­tes se­gí­tők mun­ká­ját di­csé­ri, mi­ként az is, hogy a több száz szék he­lyé­re ke­rült a csar­nok föld­szint­jén, ebéd­idő­ben pe­dig az ét­ke­ző­sát­rak­ban száz­húsz asz­tal- és pad­gar­ni­tú­ra vár­ta az ad­dig­ra már igen­csak meg­éhe­zett se­re­get. A fel­is­mer­he­tő­ség okán na­rancs­sár­ga pó­lót vi­se­lő se­gí­tők min­den­hol je­len vol­tak, ké­szen áll­va ar­ra, hogy szük­ség ese­tén se­gít­se­nek a hoz­zá­juk for­du­lók­nak.

Mind­annyi­u­kat nem tud­juk meg­szó­lal­tat­ni, hogy a „ku­lissza­tit­kok­ról” és ta­pasz­ta­la­ta­ik­ról kér­dez­zük őket, de né­há­nyu­kat azért utol­ér­tük.

Vi­czi­án Ist­ván pres­bi­ter volt – töb­bed­ma­gá­val – a fe­le­lős az út­vo­nal­jel­zé­se­kért. Mi­u­tán a XVI­II. ke­rü­le­ti rend­őr­ka­pi­tány­ság­tól be­sze­rez­ték a szük­sé­ges en­ge­délyt, csa­lád­já­val és egy pres­bi­ter­tár­sá­val, Cselovszki Je­nő­vel, az elő­ze­te­sen el­ké­szí­tett – az EPOT lo­gó­já­val és pi­ros nyíl­lal el­lá­tott, A3-as mé­re­tű – táb­lák­kal két csa­pat­ban au­tó­ba ül­tek, és ki­he­lyez­ték az irány­jel­zé­se­ket a meg­fe­le­lő utak­ra. „A nul­lás út­ról há­rom irány­ból le­he­tett meg­kö­ze­lí­te­ni a csar­no­kot. Ezek men­tén igye­kez­tünk a táb­lá­kat jól lát­ha­tó he­lyek­re – vil­lany­osz­lo­pok­ra, fák­ra – ki­ten­ni a ta­lál­ko­zót meg­elő­ző es­te. Kö­rül­be­lül négy órát vett igény­be, míg a kö­zel öt­ven­ki­lo­mé­ter­nyi szakaszt végig­jár­tuk” – árul­ta el Vi­czi­án Ist­ván.

Győ­ri Ka­ta­lin Do­rottya a há­zi­gaz­da-fő­szer­ve­ző Győ­ri Gá­bor lá­nya­ként nem is igen von­hat­ta vol­na ki ma­gát az elő­ké­szí­tés­ből és a le­bo­nyo­lí­tás­ból – de nem is akart ki­ma­rad­ni, hi­szen sok min­den az ott­ho­nuk­ban, szin­te a „kony­ha­asz­tal­nál” ké­szült. A ta­lál­ko­zón a re­giszt­rá­ció fe­le­lő­se­ként ré­sze volt an­nak a lel­kes csa­pat­nak, amely­nek tag­ja­i­ra ta­lán az egyik leg­na­gyobb fel­adat há­rult: mi­nél gyor­sab­ban és gör­dü­lé­ke­nyeb­ben le­bo­nyo­lí­ta­ni az ezer­öt­száz részt­ve­vő be­je­lent­ke­zteté­sét. „Jó öt­let­nek bi­zo­nyult a ke­rü­le­ten­kén­ti re­giszt­rá­ció – ál­la­pít­ja meg –, mert így már ele­ve tud­ta min­den­ki, me­lyik sá­tor­nál kap­ja meg a dosszi­é­ját és a szí­nek­kel meg­je­lölt név­kár­tyá­ját.”

Schuk­kert Ka­ta­lin má­sod­fel­ügye­lő és a gyü­le­ke­zet számvevő bi­zott­sá­gá­nak el­nö­ke töb­bek kö­zött egy igen jól „kö­rül­ha­tá­rol­ha­tó” fel­ada­tot vál­lalt ma­gá­ra: azok­nak a do­bo­zok­nak az el­ké­szí­té­sét, ame­lyek a ta­lál­ko­zó so­rán több­fé­le funk­ci­ót is be­töl­töt­tek: egy­részt a bu­dai Sa­rep­ta sze­re­tet­ott­hon­nak szánt ado­má­nyok per­se­lye­ként, más­részt kér­dé­sek össze­gyűj­té­sé­re szol­gál­tak, ezen­kí­vül a Lu­ther Ki­adó stand­já­nál el­he­lye­zett sár­ga do­boz­ba az Evan­gé­li­kus Élet elő­fi­ze­tői szel­vé­nye­it le­he­tett be­dob­ni.

„Elő­ször szer­ve­zett a gyü­le­ke­ze­tünk or­szá­gos ren­dez­vényt, és nagy örö­möt je­len­tett szá­munk­ra a fel­adat. Sok szem­pont­ból ta­nul­sá­gos is volt, hi­szen még so­sem kel­lett pél­dá­ul négy­ezer-hét­száz po­ha­rat be­sze­rez­nem” – me­sé­li a má­sod­fel­ügye­lő asszony.

Ten­c­zer György­né nem a lő­rin­ci, ha­nem a csö­mö­ri gyü­le­ke­zet pres­bi­te­re és – már kon­fir­má­ci­ó­ja óta – kán­to­ra. Őt kér­ték meg a szer­ve­zők a ta­lál­ko­zó szín­pa­di vi­rág­de­ko­rá­ci­ó­já­nak el­ké­szí­té­sé­re. „Bár nem ta­nul­tam a vi­rág­kö­té­sze­tet, min­dig szí­ve­sen se­gí­tek az ott­ho­ni ol­tár­dí­szí­tés­ben is; a mi temp­lo­munk­ban en­nek ál­lan­dó gaz­dá­ja van, nem a gyü­le­ke­ze­ti ta­gok be­osz­tá­sán ala­pul. Az EPOT szer­ve­ző­i­nek fel­ké­ré­sét nagy meg­tisz­tel­te­tés­nek ér­zem, és be­val­lom, ki­csit iz­gul­va, de nagy öröm­mel vál­lal­tam el” – árul­ja el a csö­mö­ri pres­bi­ter.

A ta­lál­ko­zó két pó­di­um­be­szél­ge­té­sé­hez ér­ke­zett írás­be­li hoz­zá­szó­lá­so­kat Bog­dá­nyi Gá­bor, egy­há­zunk in­ter­net-mun­ka­cso­port­já­nak ve­ze­tő­je fo­gad­ta. A csar­nok fa­lán, a ki­ve­tí­tőn ol­vas­ha­tó volt az a mo­bil­szám, amely­re a részt­ve­vők ano­nim mó­don el­küld­het­ték kér­dé­se­i­ket. (Az össze­sen száz­húsz sms-t la­punk múlt he­ti szá­má­nak 13. ol­da­lán kö­zöl­tük, és a kérdéseket lapunknak ezen az ol­da­lán tervezzük fel­dol­goz­ni. – A szerk.)

„A be­ér­ke­zett üze­ne­tek – a dél­előt­ti ki­lenc­ven és a dél­utá­ni har­minc – elekt­ro­ni­ku­san be­ol­vas­va meg­je­len­tek a szá­mí­tó­gé­pe­men, majd fo­lya­ma­to­san ki­nyom­tat­va rend­sze­res idő­kö­zön­ként kéz­hez kap­ta őket a szín­pa­don Len­gyel An­na, a pó­di­um­be­szél­ge­té­sek ve­ze­tő­je” – avat be a rész­le­tek­be az in­for­ma­ti­kus szak­em­ber. „Fon­tos, hogy mi­u­tán az üze­ne­tek szö­ve­gét rög­zí­tet­tem a szá­mí­tó­gé­pen, min­den sms-t tö­röl­tem, így adat­vé­del­mi szem­pont­ból sem me­rül­het fel ag­gály, hi­szen nin­cse­nek meg a kül­dő te­le­fon­szá­mok.”

Boda Zsuzsa