Oratio oecumenica

Atyánk! Ál­dott a ne­ved, mert asz­talt te­rí­tet­tél, és kö­ré ül­tet­tél ben­nün­ket! Min­den mél­tó­ság­nál ma­ga­sabb­ra emel­tél: gon­dos­ko­dó jó­sá­god kö­ré­be von­tál. Hall­gasd meg kö­nyör­gé­sün­ket az­zal a ha­tár­ta­lan sze­re­tet­tel, amellyel meg­for­mál­tál, meg­vál­tot­tál és meg­őr­zöl ben­nün­ket te­nye­re­den!

Urunk! Ke­zed­be tesszük le mind­azt, amit ön­ma­gunk­ról gon­do­lunk. Fojtsd el ben­nünk na­pon­ként ered­mé­nyes­sé­günk, te­kin­té­lyünk, ha­tal­munk és nép­sze­rű­sé­günk vá­gyát, és tégy min­ket ta­nít­vá­nya­id­dá, akik­nek böl­cses­sé­ge a te sza­vad­ban rej­lik! Sza­ba­díts meg az ön­iga­zo­lás és a má­sok­nak va­ló meg­fe­le­lés kény­sze­ré­től! Ve­zess az előt­ted va­ló alá­zat út­já­ra, ta­níts má­so­kat meg­be­csül­ni, a töb­bi­ek tet­te­i­ben és sza­va­i­ban a jót és szá­munk­ra épí­tőt meg­lát­ni!

Urunk! Egy­há­zunk, gyü­le­ke­ze­te­ink irán­ti ag­go­dal­munk, ap­ró­lé­kos igaz­ság­ke­re­sé­sünk kö­ze­pet­te sok-sok se­bet ej­tünk. Csen­de­sítsd le egy­más­sal szem­be­ni in­du­la­ta­in­kat, nyug­tasd meg ag­gó­dó igaz­ság­fél­té­sün­ket! Adj de­rűt, hogy ne fél­jünk at­tól, hogy ne­ked ba­jod esik. Se­gíts lel­ki­is­me­re­tünk­nek, hogy má­sok he­lyett csak ön­ma­gun­kat vizs­gál­juk! Se­gíts sza­va­ink­ban, hogy má­sok he­lyett csak ró­lad és tő­led szól­ja­nak! Se­gíts tet­te­ink­ben, hogy Lel­ked­del meg­mér­tek és meg­har­col­tak le­gye­nek!

Urunk! Előt­ted van az éle­tünk: bot­lá­sa­ink, küz­dé­se­ink, örö­me­ink és fáj­dal­ma­ink. Lak­jál ben­nünk, ami­kor utun­kat jár­juk! Ne en­gedj el­csüg­ged­ni, két­ség­be­es­ni, kap­kod­ni vagy csa­lód­ni. Őrizz meg a hit­ben, hogy ön­ma­gun­kat, kö­zös­sé­ge­in­ket, sze­ret­te­in­ket ke­zed­ben tud­has­suk! For­máld csen­des, sze­mé­lyes imád­sá­ga­in­kat is, hogy a te kö­zel­sé­ged­ből szól­ja­nak min­dig!

Urunk! Igéd szi­lár­dan áll né­pek, or­szá­gok, ko­rok és rend­sze­rek fö­lött. Tu­dod, hogy mi­kor ki mit és mi­lyen in­du­lat­tal tesz, nyi­lat­ko­zik vagy dönt. Szol­gád és esz­kö­zöd min­den­ki, akár is­mer té­ged, akár nem. Ir­gal­mad­ba ajánl­juk hát mind­azo­kat az em­ber­tár­sa­in­kat, akik­nek ha­tal­ma van má­sok éle­te, sor­sa fö­lött.

Légy vi­lá­gos­ság a szá­munk­ra min­dig, ami­kor ránk bí­zol va­la­kit! Őrizz meg fe­le­lőt­len­ség­től, fe­lü­le­tes­ség­től, fel­sőbb­ren­dű­ség­től csa­lá­dunk­kal, kör­nye­ze­tünk­kel szem­ben! Tégy jó szom­széd­dá, mun­ka­társ­sá, fő­nök­ké és be­osz­tot­tá! Se­gíts le­le­mé­nye­sen meg­ta­lál­nunk mind­azt, amit ten­nünk jó! Se­gíts ke­zed­be le­ten­ni mind­azt, ami vár ránk és a kö­rü­löt­tünk élők­re!

Urunk, te is­mersz min­ket úgy, aho­gyan kell. Add meg hát imád­sá­ga­ink ré­vén is azt az ál­dást, ami­re szük­sé­günk van, s tel­je­sítsd be raj­tunk nap­ról nap­ra a te aka­ra­to­dat, mert az a jó ne­künk. Jé­zus Krisz­tu­sért, őál­ta­la for­du­lunk hoz­zád! Ámen.