Egyházunk egy-két hete

A Győr­höz tar­to­zó öt­te­vé­nyi le­ány­egy­ház­köz­ség múlt va­sár­nap em­lé­ke­zett ar­ra, hogy nyolc­van év­vel ez­előtt szen­tel­ték föl a temp­lo­mát. Eb­ből az al­ka­lom­ból a gyü­le­ke­zet ki­adott egy em­lék­fü­ze­tet – Kar­say­né Hor­váth Klá­ra szer­kesz­té­sé­ben – az öt­te­vé­nyi evan­gé­li­ku­sok­nak a temp­lom tör­té­ne­té­vel szo­ro­san össze­fo­nó­dott sor­sá­ról. Az ün­ne­pi is­ten­tisz­te­le­ten Kiss Mik­lós, a Győr-Mo­so­ni Egy­ház­me­gye es­pe­re­se hir­det­te Is­ten igé­jét. A há­la­adó is­ten­tisz­te­le­tet az öt­te­vé­nyi hit­ta­no­sok ének­szol­gá­la­ta szí­ne­sí­tet­te.

A re­for­má­ció haj­na­lán hosszú időn át ön­ál­ló, nagy evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet volt Öt­te­vé­nyen temp­lom­mal, is­ko­lá­val, lel­késszel és ta­ní­tó­val. 1634-ben azon­ban erő­szak­kal el­vet­ték a temp­lo­mot, és a gyü­le­ke­zet szin­te vég­ze­te­sen meg­gyen­gült.

Hosszú év­szá­za­dok­nak kel­lett el­tel­niük ah­hoz, hogy új­ra a temp­lom­épí­tés gon­do­la­tá­val fog­lal­koz­za­nak az evan­gé­li­kus hi­tü­ket meg­őr­ző utó­dok. 1907-ben a temp­lom­épí­tés még meg­hi­ú­sult. Csak 1928-ban nyílt új­ra le­he­tő­ség Is­ten há­zá­nak fel­épí­té­sé­re, ami­kor özv. Kiss Ká­roly­né ked­ve­ző fel­té­te­lek mel­lett tel­ket adott a gyü­le­ke­zet­nek.

1. áp­ri­lis 22-én tör­tént meg az el­ső ka­pa­vá­gás, má­jus 5-én pe­dig az ün­ne­pé­lyes alap­kő­le­té­tel. Az em­be­rek össze­fog­tak a temp­lom fel­épü­lé­se ér­de­ké­ben. Élő mun­ká­val és ado­má­nyok­kal is tá­mo­gat­ták az ügyet. A kész épü­le­tet vé­gül 1929. au­gusz­tus 25-én szen­tel­te fel Ka­pi Bé­la püs­pök. Az ün­nep­sé­gen je­len volt a me­gyei és a köz­sé­gi elöl­já­ró­ság, to­váb­bá nagy szám­ban jöt­tek hí­vek Győr­ből és a kör­nye­ző fal­vak­ból.

A temp­lom kö­rü­li mun­kák a ké­sőb­bi­ek­ben is foly­ta­tód­tak. 1964-ben sek­res­tyé­vel egé­szült ki a temp­lom­tér, 1996-ban új pa­dok ké­szül­tek, 2008-ban pe­dig a tel­jes te­tő, va­la­mint a be­já­ra­ti aj­tó cse­ré­jé­re ke­rült sor.

Kiss Mik­lós es­pe­res az ün­ne­pi is­ten­tisz­te­le­ten a szep­tem­ber 27-i va­sár­nap­ra ren­delt ige, Kol 3,1–7 alap­ján pré­di­kált. Az öt­te­vé­nyi temp­lom­épí­tők nyolc­van év­vel ez­előtt a há­rom­száz éven át pa­rázs­ló szik­rá­ból nagy tü­zet lob­ban­tot­tak. Szin­te sem­mi­jük sem volt, csak erős hi­tük, így volt bá­tor­sá­guk el­kez­de­ni a nagy mun­kát, és sok-sok ne­héz­ség árán, de fel­épí­tet­ték Is­ten há­zát. Mi­ért vol­tak er­re ké­pe­sek? Azért, mert „az oda­fenn lé­vők­kel tö­rőd­tek, és nem a föl­di­ek­kel” – hang­sú­lyoz­ta ige­hir­de­té­sé­ben az es­pe­res.

Az ün­ne­pi is­ten­tisz­te­let vé­gén a gyü­le­ke­zet lel­ké­sze, Ta­kács Esz­ter fel­ol­vas­ta Itt­zés Já­nos­nak, a Nyu­ga­ti (Du­nán­tú­li) Egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ké­nek kö­szön­té­sét, Wink­ler Zsolt he­lyi plé­bá­nos pe­dig a ka­to­li­kus test­vé­rek ál­dás­kí­vá­ná­sát tol­má­csol­ta. Az al­kal­mat kö­ve­tő sze­re­tet­ven­dég­sé­gen kö­szön­töt­ték az egy­be­gyűl­tek Bö­decs Bar­na­bás nyu­gal­ma­zott lel­készt, aki hosszú ide­ig lát­ta el a szol­gá­la­tot a gyü­le­ke­zet­ben.

K. M.