Keresztutak

„A ke­resz­tény egy­ség le­het­sé­ges” – ez­zel a ki­je­len­tés­sel kezd­te mon­dan­dó­ját Mi­los­lav Vlk prá­gai ér­sek, bí­bo­ros a püs­pö­kök leg­utób­bi öku­me­ni­kus ta­lál­ko­zó­ja al­kal­má­ból tar­tott saj­tó­kon­fe­ren­ci­án. Ezt a meg­győ­ző­dé­sét a kö­zel egy­he­tes kon­zul­tá­ci­ón is­mé­tel­ten hang­sú­lyoz­ta: nem a jö­vő­be, mint­egy esz­ka­to­lo­gi­kus táv­lat­ba he­lyez­te val­lo­má­sát, ha­nem a je­len­ben tart­ja meg­va­ló­sít­ha­tó­nak. Nyil­ván­va­ló, hogy elő­ször a lel­ki-spi­ri­tu­á­lis egy­ség ki­nyil­vá­ní­tá­sá­ra kell el­jut­nunk. A kö­zös bib­lia­for­dí­tá­sok, a kö­zös li­tur­gi­kus szö­ve­gek (Apos­to­li és Ni­ce­ai hit­val­lás, Mi­atyánk, ál­dás­for­mu­lák) ezt nagy­mér­ték­ben elő­se­gí­tik. Az ige­li­tur­gi­ás is­ten­tisz­te­le­tek, ima­órák, test­vé­ri kö­zös­sé­gek kö­zel hoz­hat­ják egy­más­hoz és Krisz­tus­hoz a kü­lön­bö­ző fe­le­ke­ze­tű test­vé­re­ket.

Mi­los­lav Vlk ér­sek, bí­bo­ros azok kö­zé az egy­há­zi ve­ze­tők kö­zé tar­to­zik, akik az elő­ző po­li­ti­kai rend­szer­ben nem gya­ko­rol­hat­ták hi­va­tá­su­kat. Tíz évig ki­ra­katab­lak-mo­só­ként ke­res­te min­den­na­pi be­te­vő fa­lat­ját. A Fo­kolá­re moz­ga­lom fo­gad­ta ott­ho­ná­ba és gon­dos­ko­dott ró­la. Így vált ott­ho­ná­vá az evan­gé­li­um hi­te­les meg­élé­sé­ért lét­re­jött, la­i­ku­sok­ból tö­mö­rült kö­zös­ség. Ez a Szent­lé­lek ál­tal gaz­da­gon meg­ál­dott öku­me­ni­kus kö­zös­ség, amely­nek jó né­hány or­szág­ban evan­gé­li­kus tag­jai is van­nak, a ke­resz­tény egy­sé­get is – a meg­élt ige fon­tos­sá­gá­nak cél­ki­tű­zé­se mel­lett – zász­la­já­ra tűz­te. Bot­rány­nak vé­li a szét­sza­ka­do­zott­sá­got, erő­nek a lel­ki egy­sé­get a Krisz­tus kö­ze­lé­ben.

Vlk bí­bo­ros ve­ze­té­sé­vel ez a la­i­kus csa­pat fon­tos­nak tart­ja az egy­há­zi ve­ze­tők – kle­ri­ku­sok – ta­lál­ko­zá­sát an­nak ér­de­ké­ben, hogy az egy­há­zak is job­ban meg­is­mer­jék egy­mást, át­él­jék az össze­tar­to­zás, a kö­zös ige­hall­ga­tás és imád­ság örö­mét. Így ke­rült sor szep­tem­ber ele­jén – im­már 28. al­ka­lom­mal – a (fő­ként) nyu­ga­lom­ba vo­nult püs­pö­kök, ko­ráb­bi egy­há­zi ve­ze­tők ta­lál­ko­zó­já­ra, mely­nek szín­he­lye ez­út­tal a re­for­má­ció böl­cső­je, Né­met­or­szág volt. A cél­ki­tű­zé­sek kö­zött sze­re­pelt Eis­le­ben és Wit­ten­berg tör­té­nel­mi ér­té­ke­i­nek fel­fe­de­zé­se, a lu­the­ri re­for­má­ció tör­té­nel­mi vo­nu­la­tá­nak mé­lyebb meg­is­me­ré­se, il­le­tő­leg a né­met tör­té­nel­mi egy­há­zak mai élet­kér­dé­se­i­nek fel­vá­zo­lá­sa.

Jó volt át­él­ni, mi­ként adóz­nak Lu­ther és Me­lancht­hon sír­em­lé­ke előtt tisz­te­let­tel, imád­ság­gal és az Erős vár kez­de­tű him­nu­szunk kö­zös el­ének­lé­sé­vel ró­mai ka­to­li­kus, or­to­dox, ang­li­kán, uni­ált és me­to­dis­ta püs­pö­kök szer­te a nagy­vi­lág­ból – 17 or­szág 37 fő­pap­ja­ként. Wit­ten­berg vá­ro­si temp­lo­má­ban (Stadt­kirche) mind­nyá­jan úr­va­cso­rá­val egy­be­kö­tött evan­gé­li­kus is­ten­tisz­te­le­ten vet­tünk részt. Az úr­va­cso­rai eu­cha­risz­ti­kus kö­zös­ség­be bekapcsolódni nem tu­dó test­vé­re­ink ál­dást kér­tek a szol­gá­la­tot vég­ző püs­pö­kök­től, de ilyen for­má­ban öröm­mel vál­lal­ták az ol­tár előt­ti kö­zös­sé­get.

Kö­zös té­mánk – Én ve­le­tek va­gyok min­den­nap – el­kí­sért ben­nün­ket az elő­adá­so­kon és spi­ri­tu­á­lis al­kal­ma­kon mind­vé­gig. Mód volt ar­ra, hogy min­den részt ve­vő püs­pök el­mond­ja sa­ját hit­be­li ta­pasz­ta­la­tát, mi­ként él­te meg Jé­zus je­len­lé­tét éle­té­ben és szol­gá­la­ta so­rán. A test­vé­ri kon­zul­tá­ci­ónk­nak ez a mód­sze­re sok­kal kö­ze­lebb hoz­ta a je­len lé­vő egy­há­zi ve­ze­tő­ket, mint egy-egy dog­ma­ti­kai kér­dés­ről va­ló be­szél­ge­tés.

Nap­ja­ink­ban ép­pen az egy­ház apos­to­li jellegéről fo­lyik a pár­be­széd. A ká­vé­szü­ne­tek­ben azon­ban a kö­ze­le­dés je­gyé­ben ér­de­kes vé­le­mé­nyek cse­rél­tek gaz­dát egy-egy hit­té­tel­ről.

Nincs messze az az idő, ami­kor sok­kal erő­tel­je­seb­ben szól­ha­tunk hi­tünk egy­sé­gé­ről, a kö­zös Úr­hoz tar­to­zás örö­mé­ről, s nem kül­sőd­le­ges szem­pon­tok alap­ján mé­re­get­jük egy­más egy­há­zát. Nincs messze az az idő, ami­kor rá­döb­be­nünk, hogy csak együt­tes sza­vunk jut el a vi­lág ve­ze­tő­i­hez; hogy a te­rem­tett vi­lág­ra job­ban vi­gyáz­za­nak, igaz­sá­go­sab­ban osszák el a kö­zös ja­va­kat és az em­be­ri éle­tet min­den­nél na­gyobb ér­ték­nek te­kint­sék.

Míg ta­valy az or­to­dox egy­há­zak­kal is­mer­ked­het­tek a részt­ve­vők, ez év­ben a re­for­má­ció egy­há­za­i­nak lét­jo­go­sult­sá­gá­ról volt szó. Lu­ther föld­jén ter­mé­sze­tes volt Ch­ris­ti­an Kra­u­sé­nak, a Lu­the­rá­nus Vi­lág­szö­vet­ség (LVSZ) ko­ráb­bi el­nö­ké­nek rész­le­tes be­szá­mo­ló­ja a vi­lág evan­gé­li­kus­sá­gá­nak éle­té­ről és a re­for­má­tor hit­be­li fel­is­me­ré­se­i­nek to­vább­adá­sá­ról. Ugyan­ak­kor mély be­nyo­mást tet­tek ránk ko­los­to­rok­ban vég­zett szol­gá­la­tuk ré­vén az egy­ko­ri Né­met De­mok­ra­ti­kus Köz­tár­sa­ság te­rü­le­tén szór­vány­ban élő ró­mai ka­to­li­kus kö­zös­sé­gek, il­le­tő­leg a Fo­kolá­re moz­ga­lom új kez­de­mé­nye­zé­sei is, ame­lyek el­csen­de­se­dés­re, kon­fe­ren­ci­ák­ra hí­vo­gat­ják a részt­ve­vő­ket.

Jö­vő­re az ang­li­kán egy­ház lát­ja ven­dé­gül a püs­pö­kök öku­me­ni­kus kö­zös­sé­gét, és mu­tat­ja be szol­gá­la­tát, il­let­ve az egy­ház Urá­tól irá­nyí­tott öku­me­né vi­lág­szer­te igé­nyelt ese­mé­nyei irán­ti nyi­tott­sá­gát.

D. Sze­bik Im­re