Egyházunk egy-két hete

Úgy ér­zem, lé­lek­eme­lő, jól szer­ve­zett ren­dez­vény­nek le­het­tek ta­núi azok, akik – mint én is – ki­lá­to­gat­tak a győ­ri EG­OT (evan­gé­li­kus gim­ná­zi­u­mok or­szá­gos ta­lál­ko­zó­ja) ren­dez­vé­nye­i­re. Nagy él­mény volt lát­ni, hogy a lel­ké­szek, ta­ná­rok és sok se­gí­tő ál­do­za­tos mun­ká­ja nyo­mán ho­gyan szer­ve­ző­dik kö­zös­ség­gé a részt ve­vő di­á­kok kü­lön­bö­ző evan­gé­li­kus gim­ná­zi­u­mok­ból ér­ke­ző so­ka­sá­ga.

Ámu­lat­tal töl­tött el, hogy egyet­len nap alatt – ter­mé­sze­te­sen szak­ava­tott mű­vé­szek, egye­te­mi ta­ná­rok, új­ság­írók, ügyes ke­zű ipa­ro­sok irá­nyí­tá­sá­val – ho­gyan szü­let­tek ze­ne­ka­rok, ének­ka­rok, rá­dió-, új­ság- és film­ri­por­tok, cso­dá­la­tos fo­tók, tex­til­ipa­ri és üveg­fes­té­sze­ti re­me­kek, vé­gül, de nem utol­só­sor­ban az egész ren­dez­vény szim­bó­lu­ma: egy cso­dá­la­to­san össze­ál­lí­tott fa­ke­reszt. Gra­tu­lá­lok ezért min­den részt­ve­vő­nek, de szá­mom­ra a leg­na­gyobb él­ményt még­sem csak ez je­len­tet­te.

A na­pok­ban ol­vas­tam – azt hi­szem, a Ma­gyar Nem­zet­ben – egy írást a min­dent tönk­re­te­vő, el­csú­fí­tó, le­rom­bo­ló, ré­szeg, ki­áb­rán­dult fi­a­tal­ság­ról. Ret­te­ne­te­sen el­ke­se­rí­tő volt szá­mom­ra. Lát­va vi­szont ezt a két­száz csil­lo­gó sze­mű, mű­velt, nyel­ve­ket ta­nu­ló és be­szé­lő, mű­vé­sze­tet, nép­ze­nét és tán­cot sze­re­tő és fő­ként fe­gyel­me­zett fi­ú­kat és lá­nyo­kat, bi­za­ko­dó let­tem. Ta­lán nincs még min­den vesz­ve eb­ben a sze­ren­csét­len, tönk­re­tett, le­zül­lesz­tett or­szág­ban.

Kö­szö­nöm nek­tek, hogy vissza­ad­tá­tok hi­te­met, hogy amit mi és apá­ink el­ron­tot­tak, ti hely­re­hoz­hat­já­tok.

Eb­ben se­gít­sen ben­ne­te­ket a Jó­is­ten!

Tisz­te­let­tel:

Dom­bi Lász­ló, a győ­ri gyü­le­ke­zet pres­bi­te­re