A hét témája

Lu­ther-ka­bát­ban, szí­vé­hez Bib­li­át szo­rít­va for­dul Szteh­lo Gá­bor fá­ba fa­ra­gott alak­ja az egy­ko­ri nép­fő­is­ko­la, ma fa­lu­mú­ze­um be­já­ra­ta fe­lé. Vö­rös Ákos Nagy­tar­csán élő szob­rász­mű­vésszel, a Kul­tú­ra Lo­vag­rend­jé­nek egyik lo­vag­já­val a szo­bor­ava­tó ün­nep­sé­gen be­szél­get­tünk az el­ké­szült mű­al­ko­tás­ról.

– A há­zunk kö­ze­lé­ben ta­valy ki­vág­tak egy nagy nyár­fát, és a ha­tal­mas tör­zsét egy­elő­re ott­hagy­ták. Ami­kor meg­lát­tam, szí­vem sze­rint azon­nal el­kezd­tem vol­na szob­rot fa­rag­ni be­lő­le. En­nek hí­re el­ju­tott az il­le­té­ke­sek fü­lé­be, és egy nap oda­szál­lí­tot­ták hoz­zám a fa­tör­zset, rám bíz­va az al­ko­tás té­má­ját. Az egyik „je­löl­tem” Má­tyás ki­rály volt, mert tavaly ün­ne­pel­tük trón­ra ke­rü­lé­sé­nek öt­száz­öt­ve­ne­dik év­for­du­ló­ját. Még­is Szteh­lo Gá­bor mel­lett dön­töt­tem, mert va­la­hány­szor el­jöt­tem a fa­lu­mú­ze­um­ba, a ne­ve min­dig el­hang­zott, és a te­le­pü­lé­sen is nagy sze­re­tet­tel ápol­ják em­lé­két. Ma­gam is utá­na­néz­tem az élet­raj­zá­nak, és mély be­nyo­mást tett rám élet­út­ja, va­la­mint mind­az, amit ön­zet­le­nül az em­be­re­kért tett.

Ad­vent­re sze­ret­tem vol­na el­ké­szül­ni a fa­ra­gás­sal, de ki­csúsz­tam az idő­ből. Ka­rá­csony­kor kap­tam egy üd­vöz­lőla­pot az evan­gé­li­kus lel­kész­től, amely ösz­tön­ző­en ha­tott rám. Ahogy az idő­já­rás en­ged­te, még na­gyobb hév­vel dol­goz­tam a szob­ron. So­ká­ig nem volt biz­tos, hogy az ön­kor­mány­zat hol akar­ja majd fel­ál­lí­ta­ni: az új óvo­da vagy a fa­lu­mú­ze­um ud­va­rán. Mél­tó he­lye van ez utób­bin, és ta­lán az sem vé­let­len, hogy a szob­rot vé­gül is a Szteh­lo Gá­bor szá­za­dik szü­le­tés­nap­ját kö­ve­tő va­sár­na­pon lep­lez­het­tük le…