Élő víz

Ott­ho­nunk­ban az a szo­kás ala­kult ki, hogy min­den ét­ke­zés után fe­le­sé­gem­mel együtt sor­ra vesszük éne­kes­köny­vünk éne­ke­it.

Most, há­zas­ság­kö­té­sünk 61. év­for­du­ló­ján előbb öröm­mel ol­vas­tuk az Út­mu­ta­tó az­na­pi igé­it: Zof 3,14.15 és 1Pt 2,24 ver­se­it, majd a kö­zös há­la­adó imád­ság után a so­ron kö­vet­ke­ző 93. éne­ket: „Hadd áld­lak tel­jes szív­ből…” Ének­lés köz­ben jöt­tünk rá ar­ra, hogy ezt az éne­ket úgy is le­het éne­kel­ni, hogy egyes szám he­lyett töb­bes szá­mot éne­ke­lünk: Hadd áld­junk tel­jes szív­ből…, és így to­vább. Ezt a fel­fe­de­zést az­tán foly­tat­tuk ebéd után a 94. ének ese­té­ben is: Di­csé­rünk, Urunk, té­ge­det… sőt a ko­rai va­cso­ra utá­ni 95. ének­nél sem za­vart meg min­ket, hogy ez va­ló­já­ban reg­ge­li ének: Te­né­ked mon­dunk há­lát… De azért az év­for­du­ló­ra va­ló te­kin­tet­tel új­ra el­éne­kel­tük a nem­ré­gen már sor­ra ke­rült 61. éne­ket is a már ki­pró­bált „ha­mi­sí­tá­si” mó­don.

Hoz­zá­tar­to­zott még eh­hez a nap­hoz a so­ron kö­vet­ke­ző ige a na­pon­ta hasz­nált áhí­ta­toskönyv­ből: Mt 11,29, mely­ben Jé­zus igá­já­nak föl­vé­te­lé­ről van szó. Hal­lot­tam már olyan ma­gya­rá­za­tot er­ről – elő­ször Tú­róczy Zoltán püs­pöktől –, hogy a kétnyí­lá­sú iga je­lent­he­ti azt is, hogy Jé­zus ve­lem együtt húz­za az igát, de eb­ben a ma­gya­rá­zat­ban most azt ol­vas­tuk: min­den ökör­pár­nál van egy ve­ze­tő, és Jé­zus vál­lal­ja a ve­ze­tést.

Ezek sze­rint ökör­pár va­gyunk a há­zas­ság igá­já­ban? Nem va­la­mi szép kö­szön­tés egy há­zas­sá­gi év­for­du­lón. De eszünk­be ju­tott Is­ten sza­va: „Az ökör is­me­ri gaz­dá­ját… de Iz­ra­el nem is­mer, né­pem nem ért meg en­gem.” (Ézs 1,3) Bi­zony, nemegy­szer az ok­ta­lan jó­szág­nál is ok­ta­la­nab­bak vol­tunk, ami­kor egy­más se­gí­té­se he­lyett egy­mást bán­tot­tuk.

Mi is lett vol­na ve­lünk, ha nem Jé­zus igá­já­ban let­tünk vol­na, és ha nem ő lett vol­na erős ke­zű – bű­ne­in­kért át­sze­ge­zett ke­zű – iga­ve­ze­tőnk? Ta­lán az, ami a mai sza­bad (?) vi­lág­ban tör­té­nik, ami­kor em­be­rek so­ka­sá­ga nem akar­ja vál­lal­ni a há­zas­ság igá­ját, vagy hosszabb-rövidebb idő múltán ledobja ma­gá­ról, ta­lán nem is egy­szer.

Hű­sé­ges Jé­zu­sunk! Ve­zess to­vább azon a rö­vid­ke úton, amely előt­tünk van még eb­ben a föl­di élet­ben, és légy kö­nyö­rü­le­tes a há­zas­ság­ban élők­höz!

Marschal­kó Gyu­la