Egyházunk egy-két hete

Két éve Oros­há­zá­ra, ta­valy Szar­vas­ra, az idén, szep­tem­ber 26-án pe­dig Kecs­ke­mét­re, a Lu­ther-pa­lo­tá­ba in­vi­tál­ták a Ke­let- és a Nyu­gat-bé­ké­si, va­la­mint a Bács-Kis­kun Egy­ház­me­gye fel­ügye­lő­it. Kö­zel negy­ve­nen ér­kez­tek a hí­vó szó­ra, he­lyet­tes­ként gond­no­kok és egyéb tiszt­ség­vi­se­lők is. A cél az volt, hogy min­den egy­ház­köz­ség kép­vi­sel­tes­se ma­gát. El­gon­dol­kod­ta­tó, hogy az anya­gyü­le­ke­ze­tek kö­rül­be­lül egy­ne­gye­dé­ből sen­ki nem élt a le­he­tő­ség­gel.

Az össze­jö­ve­tel Kis Já­nos he­lyi lel­késznek a napi igék (1Sám 7,12 és 2Tim 4,17) alapján tartott áhí­ta­tá­val kez­dő­dött. Ra­dos­né Len­gyel An­na egy­ház­ke­rü­le­ti fel­ügye­lő kö­szön­tő­jé­ben ki­emel­te az el­kö­te­le­zet­ten vég­zett egy­há­zi mun­ka fon­tos­sá­gát, majd Szi­ge­ti Lász­ló kecs­ke­mé­ti fel­ügye­lő bi­zony­ság­té­te­lét hall­gat­ták meg a je­len­lé­vők: „ Jé­zus Krisz­tus­sal in­du­lok el min­den reg­gel” – mond­ta.

Az ilyen­kor szo­ká­sos egyen­kén­ti be­mu­tat­ko­zás után Győr­fi Ká­roly vi­ta­in­dí­tó elő­adá­sa kö­vet­ke­zett Ho­gyan él meg a kis gyü­le­ke­zet? cím­mel. Az óbu­dai gyü­le­ke­zet fel­ügye­lő­je ala­pos ké­pet fes­tett ar­ról, mik a pres­bi­ter és a fel­ügye­lő na­pi mun­ká­já­nak súly­pont­jai, ele­mez­te sa­ját, hat­száz lel­kes, két­lel­ké­szes gyü­le­ke­ze­té­nek ta­pasz­ta­la­ta­it. Fon­tos, hogy a fel­ügye­lő és a lel­kész kö­zött ál­lan­dó pár­be­széd le­gyen, a fel­ügye­lő tud­jon együtt gon­dol­kod­ni a lel­késszel.

Szólt az elő­adó a hit­éle­ti mun­ka vi­lá­gi fel­té­te­le­i­nek meg­ter­ve­zé­sé­ről, a pres­bi­té­ri­um össze­té­te­lé­ről, a 2006. évi tiszt­újí­tás ta­pasz­ta­la­ta­i­ról is. Csak olyan el­kö­te­le­zett, ten­ni aka­ró és ten­ni is tu­dó pres­bi­te­rek ke­rül­je­nek a kö­vet­ke­ző vá­lasz­tás­kor a tes­tü­let­be – eme­l­te ki –, akik ké­pe­sek a szol­gá­lat­ra, a mun­ká­ra és a hit­be­li gya­ra­po­dás­ra is. A pres­bi­té­ri­um in­kább le­gyen ki­sebb lét­szá­mú, de had­ra fog­ha­tó, min­den­ki­nek le­gyen sze­mély­re szó­ló fel­ada­ta. Na­pi kö­te­les­sé­günk a lel­ki meg­úju­lás, má­sok meg­szó­lí­tá­sa. Mi­kor ma­gunk épü­lünk, egy­út­tal má­so­kat is épít­sünk – hang­sú­lyoz­ta.

Az elő­adást kö­ve­tő­en egy­más után sor­jáz­tak a hoz­zá­szó­lá­sok, meg­nyíl­tak az egé­szen más adott­sá­gú ki­sebb-na­gyobb gyü­le­ke­ze­tek kép­vi­se­lői.

A dél­előtt má­sik elő­adá­sát dr. Me­kis Vik­tó­ria, az or­szá­gos ­iro­da igaz­ga­tóhe­lyet­tese tar­tot­ta. Szólt a 2010-es költ­ség­ve­té­si tör­vény egy­há­zun­kat is érin­tő ada­ta­i­ról, meg­em­lít­ve, hogy még nin­cse­nek vég­le­ges szá­mok, fo­lya­ma­tos egyez­te­tés­re, tár­gya­lás­ra van szük­ség. Ele­mez­te az egy­ház sze­rep­vál­la­lá­sát az ok­ta­tá­si és a dia­kó­ni­ai mun­ká­ban, ahol vár­ha­tó­an csök­ken­ni fog­nak az ál­la­mi tá­mo­ga­tá­sok. Ar­ra kell tö­re­ked­nünk, hogy hosszabb tá­von is ér­vé­nye­sül­je­nek egy­há­zunk szem­pont­jai, ter­vez­he­tő jö­vő­ké­pünk le­gyen. Kér­te a je­len­lé­vő­ket, hogy ha bár­mi­lyen gond­juk van, ve­gyék fel a kap­cso­la­tot az or­szá­gos iro­da osz­tá­lya­i­val.

Dél­után nagy ér­dek­lő­dés­sel kí­sér­te a hall­ga­tó­ság dr. Tő­kécz­ki Lász­ló tör­té­nész, re­for­má­tus egy­ház­ke­rü­le­ti fő­jegy­ző Van-e bi­za­lom az egy­há­zak iránt Ma­gyar­or­szá­gon? cí­mű, ki­tű­nő fel­ké­szült­ség­ről ta­nú­sá­got te­vő, szug­gesz­tív ere­jű, hu­mor­ral fű­sze­re­zett elő­adá­sát. „Bi­za­lom csak ak­kor van, ha van hi­te­les­ség!” – állapította meg a történész. Sok ér­de­kes tör­té­ne­ti és egy­ház­tör­té­ne­ti össze­füg­gés­re irá­nyí­tot­ta az egybegyűltek fi­gyel­mét, kö­zöt­tük Bé­kés me­gyei sa­já­tos­sá­gok­ra is.

A jó han­gu­la­tú, szel­le­mi és lel­ki tar­ta­lom­ban gaz­dag ta­lál­ko­zó Vla­di­ka Zsó­fia ha­tod­éves lel­kész­je­lölt imá­já­val zá­rult.

Ko­szo­rús Osz­kár