Élő víz

„…az a győ­ze­lem, amely le­győz­te a vi­lá­got, a mi hi­tünk.” (1Jn 5,4)

Szent­há­rom­ság ün­ne­pe után a 17. hé­ten az Út­mu­ta­tó reg­ge­li és he­ti igéi a Jé­zus-hit győ­zel­mét s egy­sé­gét hir­de­tik. Krisz­tus­ban egy az egy­ház; mert „…egy a Lé­lek (…) egy az Úr, egy a hit, (…) egy az Is­te­ne és Aty­ja min­de­nek­nek” (Ef 4,4.5.6). „Ímé, mily jó és mily nagy gyö­nyö­rű­ség / Az atya­fi­ak közt az egye­nes­ség” (GyLK 765); „ha a test­vé­rek egyet­ér­tés­ben él­nek!” (Zsolt 133,1) Ez csak a „ch­ris­ti­a­nu­sok” hi­te győ­zel­me­ként és azért le­het­sé­ges, „mert egy az Is­ten, egy a köz­ben­já­ró is Is­ten és em­be­rek kö­zött, az em­ber Krisz­tus Jé­zus, aki vált­sá­gul ad­ta ön­ma­gát min­den­ki­ért” (1Tim 2,5–6). Ő fő­pa­pi imá­já­ban kér­te, „hogy mind­nyá­jan egyek le­gye­nek” (Jn 17,21). A gaz­dag nem őbe­lé ve­tet­te hi­tét; „Is­ten azon­ban azt mond­ta ne­ki: Bo­lond, még ez éj­jel el­ké­rik tő­led a lel­ke­det, kié lesz ak­kor mind­az, amit fel­hal­moz­tál? Így jár az, aki ma­gá­nak gyűjt, és nem Is­ten sze­rint gaz­dag.” (Lk 12,20–21) De mit je­lent ez? Aki iga­zi, ki­fogy­ha­tat­lan kin­cset sze­rez a menny­ben, hogy hit­ben gaz­dag le­gyen, tud­ja: ha bő­ség­ben él is e föl­dön, örök éle­tét ak­kor sem a va­gyo­na biz­to­sít­ja (lásd Lk 12,33.15; Jak 2,5)! „Az Is­ten­nek pe­dig van ha­tal­ma ar­ra, hogy min­den ke­gyel­mét ki­árassza rá­tok (…), és bő­ség­ben él­je­tek min­den jó cse­le­ke­det­re.” (2Kor 9,8) Az ada­ko­zás ál­dá­sa: „Nem fog szű­köl­köd­ni az, aki ad a sze­gény­nek.” (Péld 28,27) A ti­zen­két éve vér­fo­lyá­sos asszony meg­gyó­gyí­tá­sa a me­rész hit győ­zel­mét hir­de­ti: „Le­á­nyom, a hi­ted meg­tar­tott té­ged: menj el bé­kes­ség­gel, és ba­jod­tól meg­sza­ba­dul­va légy egész­sé­ges.” (Mk 5,34) A fe­lül­ről va­ló böl­cses­sé­get kér­jük Is­ten­től, és ő bő­sé­ge­sen meg­ad­ja min­den­ki­nek. „De hit­tel kér­je, sem­mit sem ké­tel­ked­ve”! (Jak 1,6) A ka­per­na­u­mi szá­za­dos és szol­gá­já­nak a tör­té­ne­te Lu­ther sze­rint „két­fé­le, il­let­ve ket­tős cso­dá­ról szól. Egyi­ket Krisz­tus te­szi, má­si­kat a szá­za­dos. Azt ol­vas­suk, hogy Jé­zus el­cso­dál­ko­zott a szá­za­dos nagy hi­tén. Igaz, hogy Jé­zus rit­kán tesz tes­ti cso­dát, de azok a cso­dák, mint a ró­mai szá­za­dos erős, iga­zi hi­te; foly­ta­tód­nak s mind­vé­gig meg­ma­rad­nak.” Így hang­zott a szá­za­dos­ról Urunk vé­le­mé­nye: „Mon­dom nek­tek, Iz­rá­el­ben sem ta­lál­tam ek­ko­ra hi­tet.” (Lk 7,9) Ga­má­li­él ta­ná­csa ez volt az apos­to­lok ál­tal tör­tént sok je­let, cso­dát és cso­dá­la­tos sza­ba­du­lá­su­kat lát­va: „hagy­já­tok bé­kén eze­ket az em­be­re­ket, és bo­csás­sá­tok el őket. Mert ha Is­ten­től va­ló ez a szán­dék (…), úgy sem tud­já­tok meg­sem­mi­sí­te­ni őket.” (Ap­Csel 5,38–39) Jé­zus ha­lá­la Is­ten aka­ra­ta sze­rint tör­tént, ezért tud­ta tö­ké­le­te­sen be­tel­je­sí­te­ni a ró­la szó­ló Írást. A ke­resz­ten vé­gül ezt mond­ta: „El­vé­gez­te­tett!” (Jn 19,30), s át­ad­ta lel­két Aty­já­nak. Pé­ter vá­gya: utá­noz­ni, kö­vet­ni Mes­te­rét (im­it­atio Ch­ris­ti), a ví­zen já­rás­ban is! De ez ne­ki, s a mai ta­nít­vá­nyok­nak is csak tel­jes hit­tel le­het­sé­ges! „Ki­csiny­hi­tű, mi­ért ké­tel­ked­tél?” (Mt 14,31) S te is a vi­lá­got le­győ­ző Jé­zus-hi­ted­del vall­ha­tod csak: „Va­ló­ban Is­ten Fia vagy!” (33. v.) Ám kér­he­ted: „Jö­vel, Jé­zus, lel­kem hő sze­rel­me! (…) Ha elhamvad hitem mécsvilága, / Szent­lel­ke­det, Uram, fu­valld rá­ja! / Lo­bog­jon új­ra, / Hogy e hideg szívet lángra gyújtsa.” (EÉ 383)

Ga­rai And­rás