Oratio oecumenica

Mennyei Atyánk! Ké­rünk, ve­zess bölcs be­lá­tás­ra, hogy tü­rel­mes jó­sá­god­dal vissza ne él­jünk! Se­gíts, hogy szí­vün­ket ne a jo­gos íté­let­től va­ló ret­te­gés tölt­se be, ha­nem bűnt meg­íté­lő igaz­sá­god ko­mo­lyan vé­te­le. Ké­rünk, Szent­lel­ked­del, igéd­del mun­kál­kodj kö­zöt­tünk, hogy nö­ve­ked­jünk bű­ne­ink bo­csá­na­tát aján­dé­ko­zó Sza­ba­dí­tónk, az igaz Jé­zus Krisz­tus is­me­re­té­ben.

Há­lát adunk meg­vál­tó Urunk­ban meg­je­lent ke­gyel­me­dért. Ő in­dít ben­nün­ket bűn­bá­nat­ra, meg­bo­csá­tás­ra, meg­bé­ké­lés­re. Hoz­zá for­du­lunk az íté­let va­sár­nap­ján, és bi­za­lom­mal kér­jük: Uram, Jé­zus, Is­ten Fia, kö­nyö­rülj raj­tunk!

Kö­nyör­günk egy­há­za­dért, hogy ki­tar­tó­an kö­ves­se Urát és Fő­pász­to­rát. Kö­nyör­günk né­pe­dért: úgy is­mer­hes­sék má­sok, mint akik Is­ten szent aka­ra­tát is­me­rik, és ma­guk is annak en­ge­del­me­skedve él­nek.

Kö­nyör­günk az evan­gé­li­um hir­de­tő­i­ért. Aján­dé­kozz vi­lá­gos lá­tást, hogy bá­tor szó­val, egy­ér­tel­mű­en han­goz­zék a re­mény­ség­gel te­li vi­gasz­ta­lás, a jó­zan ta­nács, a ha­tá­ro­zott in­tés, a sze­re­tet­ből fa­ka­dó fi­gyel­mez­te­tés. Kö­nyör­günk a gyü­le­ke­ze­tek éle­té­ben fe­le­lős tiszt­sé­get vál­la­ló­kért, hogy sza­vuk­kal s még in­kább élet­pél­dá­juk­kal Uruk­ról ta­nús­kod­ja­nak.

Kö­nyör­günk, hogy ott­ho­na­ink­ban, gyü­le­ke­ze­te­ink­ben, egy­há­za­ink­ban őszin­tén tud­junk be­szél­ni az egy­más el­len el­kö­ve­tett bű­nök­ről, a Krisz­tus sze­re­te­té­hez mél­tat­lan tet­tek­ről, sza­vak­ról, el­len­sé­ges­ke­dés­ről. En­gedd, hogy mind­eb­ből okul­junk, és fá­rad­ha­tat­la­nul ke­res­sük a bi­za­lom és egyet­ér­tés út­ját.

Kö­nyör­günk mind­azo­kért, aki­ket igaz­ság­ta­la­nul meg­bán­tot­tak, rész­vét­le­nül sor­suk­ra hagy­tak, meg­aláz­tak, akik­nek tes­ti-lel­ki meg­hur­col­ta­tás­ban volt ré­szük. Kö­nyör­günk azo­kért, akik bűn­bo­csá­nat­ból él­nek, ké­szek na­pon­ta meg­bo­csá­ta­ni, még­is sok sze­re­tet­len­sé­get ta­pasz­tal­nak. Kö­nyör­günk a csa­lá­do­kért, az utá­nunk jö­vő ge­ne­rá­ci­ó­kért, a be­te­ge­kért, el­ha­gyot­ta­kért, a gon­dok­kal küsz­kö­dő­kért, a re­mény­vesz­tet­te­kért, akik csüg­ged­ten gon­dol­nak a jö­vő­re.

Ta­ná­csolj böl­csen, hogy a bé­kes­ség mun­ká­lá­sa ne ha­zug szó­lam le­gyen aj­kun­kon, ha­nem tud­junk ki­áll­ni az igaz­ság mel­lett, s an­nak kép­vi­se­le­té­től sem­mi se tán­to­rít­has­son el. Kö­nyör­günk, hogy min­den­kor Jé­zust kö­ves­sük, aki utunk, igaz­sá­gunk és éle­tünk, a Bé­kes­ség Fe­je­del­me. Ámen.