Élő víz

„Íme, most van a ke­gye­lem ide­je! Íme, most van az üd­vös­ség nap­ja!” (2Kor 6,2)

Szent­há­rom­ság ün­ne­pe után az utol­só előt­tit meg­elő­ző hé­ten az Út­mu­ta­tó reg­ge­li és he­ti igéi er­re fi­gyel­mez­tet­nek: oda kell áll­nunk Is­ten íté­lő­szé­ke elé! „Mind­nyá­junk­nak meg kell je­len­nünk a Krisz­tus íté­lő­szé­ke előtt, hogy min­den­ki el­ve­gye ju­tal­mát asze­rint, amit a test­ben cse­le­ke­dett: vagy jót, vagy rosszat.” (2Kor 5,10; LK) Ám akik el­fo­gad­ták Is­ten­nek az egy­szü­lött Fi­á­ban meg­je­lent ke­gyel­mes sze­re­te­tét, azok­nak az íté­let­nap üd­vös­ség nap­já­vá lesz. Re­for­má­to­runk sze­rint: „Az a leg­jobb ké­szen­lét az íté­let­nap­ra, ha va­la­ki bűn nél­kü­li élet­re vá­gyik. Hi­szen az íté­let­nap azért jön, hogy meg­vált­son a bűn­től min­den­kit, aki er­re vá­gyik. Krisz­tus azt mond­ja, hogy az ő el­jö­ve­te­le meg­vál­tás.” „Bi­zony, bi­zony, mon­dom ti­nék­tek: mind, aki meg­tart­ja az én be­szé­de­met, az ha­lált nem lát örök­ké.” (GyLK 702) Sen­ki sem él s hal meg ön­ma­gá­nak: „…akár élünk, akár meg­ha­lunk, az Úréi va­gyunk.” (Róm 14,8) Ural­ma alatt élünk már most; „Mert az Is­ten or­szá­ga (ki­rá­lyi ural­ma) kö­zöt­te­tek van!” (Lk 17,21) Jé­zus sza­va­i­ban s tet­te­i­ben és az ő kö­ve­tői éle­té­ben; itt az Is­ten köz­tünk! Az Em­ber­fia min­den­ki szá­má­ra egy idő­ben lát­ha­tó­an, de vá­rat­la­nul je­le­nik meg. Is­ten or­szá­ga tit­ká­nak meg­ér­té­se Jé­zus min­den­ko­ri ta­nít­vá­nya­i­nak meg­ada­tik, mert ná­luk a mag, Is­ten igé­je „jó föld­be esett, és ter­mést ho­zott, mi­u­tán ki­kelt és szár­ba szök­kent” (Mk 4,8), s fo­lya­ma­to­san ter­mik hi­tük jó gyü­möl­cse­it. Az Em­ber­fia el­jöt­tét meg­elő­zi a nagy nyo­mo­rú­ság, amit az Úr meg­rö­vi­dít a vá­lasz­tot­ta­kért. Meg­pró­bál­ta­tá­sok érik őket, ta­lán a vér­ta­nú­sá­got sem ke­rül­he­tik el, de bi­zony­sá­got te­het­nek Jé­zus­ról, ezért „min­den­ki gyű­löl majd ti­te­ket az én ne­ve­mért; de aki mind­vé­gig ki­tart, az üd­vö­zül” (Mk 13,13). Is­te­nünk min­den­kor hív s küld el em­be­re­ket a szol­gá­la­tá­ra, hogy hir­des­sék az örök élet evan­gé­li­u­mát. Így gon­dol­junk Is­ten irán­ti há­lá­val az öt­száz­hu­szon­hat éve, no­vem­ber 10-én szü­le­tett Lu­ther Már­ton éle­té­re és mun­kás­sá­gá­ra! „Nem ha­lok meg, ha­nem élek, és hir­de­tem az Úr tet­te­it!” (Zsolt 118,17) „Ne fe­led­kez­ze­tek meg ve­ze­tő­i­tek­ről, akik az Is­ten igé­jét hir­det­ték nek­tek. Fi­gyel­je­tek éle­tük vé­gé­re, és kö­ves­sé­tek hi­tü­ket. Jé­zus Krisz­tus teg­nap, ma és mind­örök­ké ugyan­az. Kü­lön­fé­le ide­gen ta­ní­tá­sok­tól ne hagy­já­tok ma­ga­to­kat fél­re­ve­zet­tet­ni. Mert az a jó, ha ke­gye­lem­mel erő­sö­dik meg a szív.” (Zsid 13,7–9b) Ezt erő­sí­ti meg az élet igé­jé­nek ta­nú­ja: itt az utol­só óra, mert sok an­ti­krisz­tus tá­madt! Is­mer­jük fel a ha­zu­got: „Ez az an­ti­krisz­tus, mert ta­gad­ja az Atyát és a Fi­út”; sen­ki meg ne té­vesszen min­ket, ha­nem ma­rad­junk a Krisz­tus­ban! „Az az ígé­ret pe­dig, ame­lyet ő ma­ga ígért ne­künk, az örök élet.” (1Jn 2,22.25) „Íme, el­jött az óra, és az Em­ber­fia bű­nö­sök ke­zé­be ada­tik.” Előt­te há­rom­szor imád­ko­zott, és ezt ta­ná­csol­ja: „Vir­rassza­tok, és imád­koz­za­tok, hogy kí­sér­tés­be ne es­se­tek.” (Mt 26,45.41) El­jöt­té­nek órá­ját az Atya tud­ja csak, ezért Urunk há­rom­szor mond­ja: „Vi­gyáz­za­tok!” (Mk 13,33) Vi­gyáz­za­tok, ezt ki­ált­ják az őr­ál­lók: „Kit vár­tok, itt van már kö­zel!” (EÉ 493) Jöjj, Jé­zus!

Ga­rai And­rás