Keresztutak

El­ső al­ka­lom­mal szer­vez­tek evan­gé­li­zá­ci­ós so­ro­za­tot a Ma­gyar Pro­tes­táns Ta­nul­má­nyi Ala­pít­vány 2006 feb­ru­ár­já­ban meg­nyílt bu­da­pes­ti fel­ső­ok­ta­tá­si szak­kol­lé­gi­u­má­ban. A té­koz­ló fiú pél­dá­za­tá­ról re­for­má­tus és evan­gé­li­kus lel­ké­szek be­szél­tek négy es­tén ke­resz­tül.

A nyitóalkalmat Jor­sits At­ti­la, a kol­lé­gi­um evan­gé­li­kus spi­ri­tu­á­li­sa tartotta, a kö­vet­ke­ző két es­tén pedig Sós­ku­ti Zol­tán és Ko­vács Ger­gely re­for­má­tus lel­ki­pász­tor szol­gált. Az utol­só, szer­dai – úr­va­cso­rá­val egy­be­kö­tött – alkalmon Fa­bi­ny Ta­más evan­gé­li­kus püs­pök volt az igehirdető, aki nem­csak hi­té­ről tett bi­zony­sá­got, ha­nem ar­ról is, ho­gyan le­het a mai egye­te­mis­ta kor­osz­tályt sa­ját nyel­vén meg­szó­lí­ta­ni anél­kül, hogy a két­ezer éves üze­net csor­bát szen­ved­ne. Az úr­va­cso­ra­osz­tás­ban Ber­ta Zsolt re­for­má­tus lel­kész is részt vett.

A részt vevő di­á­kok – há­rom­ne­gye­dük re­for­má­tus, egy­ne­gye­dük evan­gé­li­kus – nagy szá­ma azt mu­tat­ja, hogy hi­ányt pó­tolt ez az ese­mény. A ve­ze­tő­ség úgy tervezi, a jö­vő­ben rend­sze­re­seb­ben ad majd he­lyet ha­son­ló prog­ra­mok­nak a már ed­dig is jól mű­kö­dő al­kal­mak (bib­li­ai té­má­jú tan­órák, áhí­tat, bib­lia­óra, ima­kör, lel­ki­gon­do­zói fo­ga­dó­órák) mel­lett.

Jor­sits At­ti­la több mint egy­éves tapasztalata szerint a kol­lé­gi­um di­ák­ja­i­nak nagy igé­nyük van a hit és az élet kér­dé­se­it vi­ta­tó, ko­moly, az ő nyel­vü­kön meg­szó­la­ló cso­por­tos és sze­mé­lyes be­szél­­ge­té­sek­re – ez adta az öt­le­tet a kez­de­mé­nye­zéshez.

Azt nem tud­hat­juk, hány té­koz­ló fiú ül­te vé­gig eze­ket az es­té­ket, de afe­lől bi­zo­nyos­sá­gunk le­het, hogy Is­ten ál­ta­lunk szó­lít­ja meg a ránk bí­zot­ta­kat. Hol ha­té­ko­nyabb ez? Kol­lé­gi­um­ban vagy va­sár­na­pi is­ten­tisz­te­le­ten? Ké­nyel­mes, me­leg elő­adó­te­rem­ben vagy hi­deg temp­lo­mi pa­dok­ban? Ezt sem tud­hat­juk biz­to­san. Aki vi­szont fel­hagy té­koz­lá­sá­val, an­nak már nem is a kül­ső­sé­gek lesz­nek fon­to­sak, ha­nem az, ami hang­zik, és ő, aki üzen.

H. H. Á.