Egyházunk egy-két hete

Egész dél­utá­nt betöltő ün­nep­sé­gen em­lé­ke­zett no­vem­ber 8-án a nagy­tar­csai evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet el­ső, hely­ben la­kó lel­ké­szé­re, Szteh­lo Gá­bor­ra, akin ke­resz­tül az el­ső éb­re­dést kap­ta Is­ten­től. A fa­lu­mú­ze­um­ban Me­ré­nyi Zsu­zsan­na, a Szteh­lo Ala­pít­vány el­nö­ke nyi­tot­ta meg Az is­ko­la­ala­pí­tó Szteh­lo Gá­bor cí­mű ki­ál­lí­tást. Finn és iz­ra­e­li dal­la­mok csen­dül­tek fel a nagy­tar­csa–pé­ce­li gyü­le­ke­ze­ti kó­rus elő­adá­sá­ban Bá­lint Ág­nes ve­zény­le­té­vel.

A fa­lu né­pe a kö­zel­múlt­ban, szep­tem­ber 27-én idéz­te föl a he­lyi nép­fő­is­ko­la ala­pí­tó­já­nak em­lé­két. Az ön­kor­mány­zat dön­té­se ér­tel­mé­ben Szteh­lo-szob­rot ál­lí­tot­tak – al­ko­tó­ja a te­le­pü­lé­sen élő Vö­rös Ákos szob­rász­mű­vész – a fa­lu­mú­ze­um kert­jé­ben. A szob­rot Győ­ri Pé­ter pol­gár­mes­ter, Baran­ka György lel­kész és Nick Fe­renc, a Fal­vak Kul­tú­rá­já­ért Ala­pít­vány el­nö­ke lep­lez­te le a temp­lom­szen­te­lé­si em­lék­ün­nep­hez kap­cso­ló­dó fa­lu­na­pon.

A múlt va­sár­na­pi ki­ál­lí­tás­meg­nyi­tón Me­ré­nyi Zsu­zsan­na el­mond­ta, hogy a nép­fő­is­ko­lá­ban (mely­nek egyik épü­le­te a mai mú­ze­um volt) a fi­a­ta­lo­kat nem ne­vel­ték, ha­nem ne­ve­lőd­tek. Szteh­lo Gá­bor ki­vá­ló pe­da­gó­gi­ai ér­zék­kel bánt a rá­bí­zot­tak­kal, s meg­kap­ták an­nak a le­he­tő­sé­gét, hogy a tu­dás­sal és lel­ki út­ra­va­ló­val el­in­dul­ja­nak, és sa­ját ke­zük­be ve­gyék sor­suk irá­nyí­tá­sát. Mo­dern pe­da­gó­gus volt a szó va­ló­di ér­tel­mé­ben.

Nem­csak is­me­re­te­ket ad­tak át a nép­fő­is­ko­lák, ha­nem az evan­gé­li­um szel­le­mé­től át­ha­tott, min­den kö­rül­mé­nyek kö­zött meg­tar­tó erőt is. Mol­nár La­jos A nagy­tar­csai nép­fő­is­ko­la cí­mű köny­vé­ben na­gyon szé­pen le­ír­ja, mi­ként kap­tak alap­ve­tő gaz­da­sá­gi is­me­re­te­ket a hát­rá­nyos hely­ze­tű pa­raszt­fi­a­ta­lok, s mi­ként kap­tak hoz­zá le­he­tő­sé­get a tel­jes élet­vál­to­zás­ra. A könyv má­so­dik fe­lé­ben volt nép­fő­is­ko­lá­sok val­la­nak ar­ról, hogy éle­tük Jé­zus lett, tel­je­sen meg­vál­toz­tak, s ne­kik ez most már sok­kal na­gyobb gaz­dag­sá­got je­lent, mint sok hold föld. Nem nyer­ték meg a vi­lág min­den kin­csét, de meg­nyer­ték lel­kük üd­vös­sé­gét!

1. Ke­ve­há­zi Lász­ló nyu­gal­ma­zott es­pe­res, egy­ház­tör­té­nész a tő­le meg­szo­kott, me­leg, ba­rát­sá­gos él­mény­be­szá­mo­ló­já­ban, elő­adá­sá­ban – mely már a temp­lom­ban hang­zott el – fel­tet­te a kér­dést: „Mit ten­ne ma Szteh­lo?” Mol­nár La­jos előbb em­lí­tett köny­ve idé­zi őt: „Mu­lasz­tá­sa az egy­ház­nak, hogy ér­de­kek és el­is­me­ré­sek el­nye­ré­se cél­já­ból egyes em­be­ri am­bí­ci­ók­nak ad­ja oda ma­gát… El­fe­lej­tet­te hir­det­ni a bűnt. Nem mer­te ne­vén ne­vez­ni, hogy ez pe­dig bűn az élet­ben, mely­ből rom­lás szár­ma­zik. Így nem lát tisz­tán szo­ci­á­lis kér­dé­sek­ben sem. A jó­té­kony­ko­dás­sal és a szo­ci­á­lis lel­ki­is­me­ret han­goz­ta­tá­sá­val el­hall­gat­tat­ja a lel­ki­is­me­re­tét az egy­ház. A szo­ci­á­lis kér­dés azért kér­dés, mert bűn van.” Úgy gon­do­lom, ezt min­den­kép­pen ten­né Szteh­lo: bát­rab­ban ne­vez­né né­ven a dol­go­kat a li­be­ra­liz­mus­tól és kü­lön­fé­le ér­de­kek­től egy­re in­kább át­ha­tott egy­ház­ban.

Az elő­adás­ban el­hang­zott az is, hogy nem át­té­rí­te­ni, ha­nem meg­té­rí­te­ni akart. Sen­ki­re sem eről­tet­te rá a sa­ját hi­tét, de a jé­zu­si élet­vál­to­zás le­he­tő­sé­gét fo­lya­ma­to­san fel­kí­nál­ta nem­csak sza­va­i­val, ha­nem ke­ze­i­vel is. Ezt is ten­né a ma egy­há­zá­ban.

A temp­lo­mi ün­nep­ség­re a ko­ro­nát a Ka­le­va­la kó­rus mű­so­ra tet­te fel, mely­ben gyö­nyö­rű, töb­bek kö­zött finn dal­la­mok is fel­csen­dül­tek. A kó­rust Ka­to­ná­né Mal­mos Edit ve­zé­nyel­te. Sze­mé­lyes él­mé­nye­it osz­tot­ta meg a je­len­lé­vők­kel Ou­ti Ka­ran­ko-Pap, a Ka­le­va­la Ba­rá­ti Kör el­nö­ke, aki Svájc­ban ta­lál­ko­zott Szteh­lo Gá­bor­ral, ami­kor ki­vit­te ne­ki Lu­ther-ka­bát­ját.

„A sze­re­tet hal­kan lép… és át­hat­ja az egész éle­tet” – ol­vas­hat­juk a nagy­tar­csai Szteh­lo-szo­bor al­ján a lel­kész sza­va­it. Az al­ko­tás Szteh­lót Bib­li­á­ját ma­gá­hoz szo­rít­va áb­rá­zol­ja. D. Ke­ve­há­zi Lász­ló azt mond­ta, aki na­gyon a szí­vé­hez szo­rít­ja Bib­li­á­ját, az bár­mit ké­pes meg­ten­ni em­ber­tár­sa­i­ért. Ezt lát­tuk Szteh­lo Gá­bor élet­út­ján.

Baran­ka György