Egyházunk egy-két hete

Egy­har­mad, egy­har­mad, egy­har­mad – a rög­tön­zött „nép­szám­lá­lás” so­rán ilyen arány­ban val­lot­ták ma­gu­kat ma­gyar, szlo­vák, il­let­ve né­met gyö­ke­rűnek a fel­ügye­lők ti­ze­dik or­szá­gos kon­fe­ren­ci­á­já­nak részt­ve­vői. A több mint het­ven tiszt­ség­vi­se­lő – az összes gyü­le­ke­ze­ti fel­ügye­lő nem egé­szen egy­har­ma­da… – a ha­gyo­má­nyok­hoz hí­ven a rév­fü­lö­pi Or­dass La­jos Ok­ta­tá­si Köz­pont­ban ta­lál­ko­zott egy­más­sal. A no­vem­ber 6. és 8. kö­zött meg­tar­tott al­ka­lom cí­me ez­út­tal Nem­ze­ti és/vagy ke­resz­tény iden­ti­tás volt.

Ki­nek mit je­lent ma Ma­gyar­or­szá­gon szlo­vák vagy né­met fel­me­nők le­szár­ma­zott­já­nak len­ni vagy ha­tá­ron túl ma­gyar­ként él­ni? Ho­gyan je­le­nik meg – egy­ál­ta­lán meg­je­le­nik-e még – a nem­ze­ti­sé­gi a kér­dés a gyü­le­ke­ze­tek­ben? És mit le­het­ne ten­ni azért, hogy a sok­szí­nű­ség ezen meg­nyil­vá­nu­lá­si for­má­ja ne vesszen el örök­re? Ilyen kér­dé­se­ket jár­tak kö­rül az idei fel­ügye­lői kon­fe­ren­cia elő­adá­sai és be­szél­ge­té­sei.

A nem­ze­ti iden­ti­tás rend­szer­vál­tás előt­ti és utá­ni kér­dé­sé­ről Pozs­gay Im­re volt ál­lam­mi­nisz­ter, egye­te­mi ta­nár; a ma­gyar­or­szá­gi né­met­ség tör­té­ne­té­ről Lack­ner Pál tá­bo­ri püs­pök, tör­té­nész; a szlo­vá­kok nem­zet­té vá­lá­sá­ról pe­dig Kiss Gy. Csa­ba egye­te­mi do­cens, a szlo­vák–ma­gyar tör­té­nész-ve­gyes­bi­zott­ság tag­ja be­szélt. Ne­gye­dik elő­adó­ként – a kon­fe­ren­cia ve­zér­fo­na­lá­tól né­mi­képp el­sza­kad­va – Fáb­ri György tu­do­má­nyos ku­ta­tó a ké­szü­lő egy­há­zi fel­mé­rés­ről tá­jé­koz­tat­ta a fel­ügye­lő­ket. (A fel­mé­rés­ről az Evan­gé­li­kus Élet 2009. ok­tó­ber 18-ai szá­má­nak 13. ol­da­lán ol­vas­hat­nak bő­veb­ben. – A szerk.)

Ige­hir­de­té­sek­kel ez­út­tal is egy­há­zunk püs­pö­kei – Gáncs Pé­ter, Fa­biny Ta­más és Itt­zés Já­nos – és az ok­ta­tá­si köz­pont igaz­ga­tó­ja, ifj. Ha­fen­scher Ká­roly szol­gált. Az áhí­ta­tok, a ve­spe­rás és az úr­va­cso­rás is­ten­tisz­te­let ar­ra em­lé­kez­tette a részt­ve­vő­ket, hogy a sok­fé­le­sé­get nem zűr­za­var­ként, ha­nem aján­dék­ként kell meg­él­ni, és egy­mást ir­ga­lom­mal, sze­re­tet­tel, kö­nyö­rü­let­tel kell el- és be­fo­gad­ni. Mind­annyi­an egy test­nek, Krisz­tus tes­té­nek tag­jai va­gyunk, ezt a cso­dát pe­dig az úr­va­cso­rá­ban – a Krisz­tus­ban hí­vők, a bűn­bo­csá­na­tot nyert bű­nö­sök, a Krisz­tus­sal és egy­más­sal kö­zös­sé­get vál­la­lók va­cso­rá­já­ban – él­het­jük át.

Vi­tá­lis Ju­dit