Egyházunk egy-két hete

Há­la­adás­ra gyűl­tek össze a Fé­bé Evan­gé­li­kus Di­a­ko­nissza­egye­sü­let kép­vi­se­lői és a csö­mö­ri gyü­le­ke­zet tag­jai Túr­me­zei Er­zsé­bet di­a­ko­nissza sír­já­nál, a csö­mö­ri te­me­tő­ben no­vem­ber 5-én, mert el­ké­szült a köl­tő­nő nyug­he­lyé­nek meg­újí­tott sír­kö­ve.

Veper­di Zol­tán, a Fé­bé igaz­ga­tó lel­ké­sze az Út­mu­ta­tó­ban az­nap­ra ki­je­lölt új­szö­vet­sé­gi ige (Lk 12,42–43) alap­ján tar­tott áhí­ta­tá­ban a di­a­ko­nisszá­kat a pél­dá­zat­be­li sá­fá­rok­hoz ha­son­lí­tot­ta: „A di­a­ko­nisszák, amint már a ne­vük is mu­tat­ja, az Úr szol­gá­ló­le­á­nyai. Mint hű és okos sá­fá­rok, szün­te­le­nül ren­del­ke­zés­re áll­tak az anya­ház­ban, hogy vá­lo­ga­tás nél­kül, en­ge­del­me­sen oda men­je­nek szol­gál­ni, ahol az Úr he­lyet ké­szí­tett ne­kik. Túr­me­zei Er­zsé­bet is kö­zé­jük tar­to­zott.”

A nyolc­van­nyolc éves ko­rá­ban el­hunyt köl­tő­nő-di­a­ko­nisszát vég­aka­ra­ta sze­rint a csö­mö­ri te­me­tő­ben he­lyez­ték örök nyu­ga­lom­ra 2000-ben. Idén ese­dé­kes­sé vált sír­kö­vé­nek meg­újí­tá­sa. A Fé­bé-egye­sü­let ezt Gu­bek Má­ria csö­mö­ri fel­ügye­lő­nő és Vafler Se­bes­tyén­né pres­bi­ter köz­re­mű­kö­dé­sé­vel tet­te meg az ősz fo­lya­mán.

B. Zs.